Legutóbb 2012-ben örökítettem meg kamerával a tiszavirágzást....Idén (2019-ben) úgy döntöttem, ha lesz rá mód, mindenképp kimegyek immáron a 4K felbontású technikával. Tehát a cím lehetne: A Tisza virágai – újratöltve!
Az biztos, hogy megérte kimenni még nekem is, aki szinte évente látja ezt a csodát…
Meg is csörgettem Oláh Peti barátomat, hogy amint lesz a virágzásról infó, támadjunk! Kellett is vagy 2 másodperc, hogy rábeszéljem erre, így ahogy jött a hír, hogy repül a kérész a Tokaj – Balsa – Tiszatelek vonalon, másnap munka után indultunk kifelé.
Bár horgászatot is terveztünk, tudtuk, hogy 17 óránál azért hamarabb kellett volna elindulnunk, hogy meg tudjunk csípni pár – a virágzást már váró – halat. Utólag azt mondom, hogy az élményt átélve, a fotókat és videofelvételeket visszanézve egy percig nem bánom, hogy maximum 2 óránk volt arra, hogy horgásszunk.
Tehát bármennyire is furcsa, ez most egy olyan pergető cikk, illetve kisfilm, ami csak „nyomokban tartalmaz” pergetéssel kapcsolatos anyagokat. :) Célunk sokkal inkább az volt, hogy 4K felbontásban a lehető legszebb felvételeket készítsük el erről a csodálatos eseményről.
Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy a virágzás csúcspontját sikerült kifognunk. Ezt előre sosem lehet tudni. Előfordul, hogy napokig csak pár száz darab kérészt látunk, majd másnap több millió rovar jelenik meg a víz felett, és a következő nap ismét már csak pár darab tiszavirágot találunk.
De volt már olyan is, hogy közepesen erős repülés utáni nap egy esőzés, illetve egy pár cm-es áradás úgy megfogta a virágzást, hogy 2 napig egyetlen kérészt sem lehetett látni, majd harmadnap ismét egy intenzív virágzásnak lehetünk szemtanúi.
Tehát ez egy szerencsejáték a természettel. Délután 4-5 óra körül kezdődik és este 9-kor már csak a vízen úszó kis tetemek jelzik, itt bizony virágzás volt. Az biztos, hogy a halak hasonlóan „várják” a virágzást, pont úgy, mint a turisták.
Pláne igaz ez akkor, ha minden nap egyenletesen sok kérész repül, így a halak megszokják, hogy délután adott szakaszon kaja van, így már délután 2-3 felé fordulásokkal jelzik, hogy ők bizony már itt várják a menüt. Igaz ez még a virágzás utáni napokon is, de amikor rájönnek, hogy nincs kaja, szépen mindenki visszatér a megszokott territóriumába. Azonban ha gyenge, pár darabos „keléssel” indul a virágzás, majd hirtelen berobban, akkor simán előfordul, hogy a legintenzívebb napon alig látni „szedést”, vagyis amikor a halak lecsípik a felszínről a kérészeket. Olyan, mintha lekésnének a jó helyekről. Ilyen a természet.
A mi napunkon, amikor kimentünk, már volt hír, hogy lentebb előző nap szép repülés volt. Ahogy kifordultunk a Tiszára Balsánál, már láttuk, hogy a víz felett számos kérész repül. Azonnal nekiestünk fotózni, videózni, mert nem sejtettük, hogy mi vár még ránk. Azonban pár darab kérészt igen nehéz követni kamerával, vagy épp megörökíteni közelről fényképezőgéppel. De megpróbáltuk, mert nem tudtuk, hogy lesz-e több kérész, vagy épp csak ennyi az aznapi adag. Lett…
Alig motoroztunk pár kilométert – ami egy örökkévalóságnak tűnt, mert ilyen esetben tilos a nagy sebességű motorozás a kérészes szakaszokon –, ahogy befordultunk egy kanyarban, már láttuk, hogy megütöttük a főnyereményt.
Milliónyi kérész körözött a vízfelszínen vagy a levegőben. Csodálatos látvány volt, illetve különleges hanghatással járt ez az esemény. Fotóztunk, filmeztünk, Facebook live-ot indítottam, örültünk, hogy ennek részesei lehetünk.
Valahogy nem volt bennünk, hogy „Gyerünk pecázni!”… Mondjuk, rablást, szedést is alig láttunk. Aztán csak elkezdtünk dobálni, pár pici ütésig eljutottunk, de érdemlegesen halat ezen a rekord kérészrepülésű napon nem tudtunk fogni. Petinek sikerült egy balinifjoncot megcsípnie, így legalább nem nullás napunk lett.
A többi élményről beszéljenek a képek, illetve a 4K-s videó. Aki teheti, nézze meg nagy okos TV-n, mi már túlvagyunk rajta párszor, de ezt érdemes!
