Horgászat Rapala wobblerekkel - Az alapok

Horgászat Rapala wobblerekkel - Az alapok

Kezdő koromban lelkesen olvastam az összes témával kapcsolatos cikket, és azt hittem, hogy mindent tudok. Az elmélet birtokában csak dobni kell néhányat, és már csak fárasztani kell a halat. Mondanom sem kell, nem így történt. Ennek a cikksorozatnak a célja a kezdő horgászokat megismertetni a wobblerezés rejtelmeivel, illetve a haladókat további kísérletezésre buzdítani. Öt éves pergető tapasztalataim birtokában igyekeztem lehető legjobban összegyűjteni az idevágó részleteket, a különböző wobbler-vezetési technikákat. Remélem mindenki jó eredménnyel alkalmazza majd az itt leírtakat.

A wobbler

Hol is kezdhetném ezt az igen összetett témát, hiszen annyi szempont alapján lehet ezeket a fantasztikus műcsalikat osztályozni. Kezdeném talán magával a testtel, hiszen mindegyikben benne van az a hihetetlen mozgáskészség, amivel becsapják a különböző ragadozó halakat.

Az eredeti Rapala wobblerek zöme Ecuadorból származó balsa fából készül. Kivételt csak a Magnum típusok képeztek, mert e modellek anyagát az afrikai őserdőkből származó odom fa adja (az újabb típusok egy része már műanyagból készül). Mindegyik wobblert több rétegben felvitt lakréteggel borítják be, mielőtt kézzel lefestenék őket. A Rapala elég egyszerűen határozza meg wobblereit. Példa: J-13 SFC. A „J” jelölés a típus (Jointed = két részes), a 13 a csali cm-ben kifejezett hossza, az „SFC” pedig a színkód, (Silver Fluorescent Chartreuse = ezüst oldalú, fluoreszkáló, rikító sárga hátú, fehér hasú). A wobbler elején található az úgynevezett vízterelő lapka, amely jellegzetes billegő, remegő-verető mozgásért kialakulásáért felelős (wobble = imbolyog, támolyog). Ez a legtöbb Rapala wobbleren műanyag, míg más márkáknál fém is lehet. A lapka lehet fix, és lehet állítható dőlésszögű. Utóbbival befolyásolni lehet a wobblerek mélyretörő képességét.

További alkotórész a vontatószem, amivel a zsinórhoz rögzíthetjük Rapalánkat, és a horogszemek, amikbe a horgok kerülnek. Rapala wobblereken ezeknek a szemeknek a száma mérettől függően kettő és három között változhat. Fontos szempont, hogy ezek a szemek egymással összeköttetésben legyenek, azaz egyetlen, a wobbler testében végigfutó drótszálból alakították ki őket, mert ellenkező esetben egy nagyobb hal (pl. harcsa) fárasztása során előfordulhat, hogy az a horgot a szemmel együtt tépi ki műcsalinkból. A legtöbb Rapala wobblerben a szemek egyetlen drótszálból készülnek. Néhány wobbler belsejébe apró golyókat raknak, ami révén a műcsali bevontatása közben hanghatással is felkelti a ragadozó halak figyelmét.

Fontos! A régebbi Rapaláknak a kulcskarikái, illetve maguk a horgok is elég gyengék. Ezeket érdemes lecserélni, nehogy a hal tegye meg helyettünk! A horgok élezésére tartsunk magunknál fenőkövet. A tompa horog nem hatol elég mélyre, és nem tartja jól a halat!

A wobbler felépítése


Jó, jó! De melyiket?

A wobblerünket mindig az adott víznek és az egyéb horgászati körülményeknek megfelelően kell kiválasztani. Nem mindegy, hogy koromsötétben horgászunk vagy ebédidőben. Wobblereinket a víz minden mélységébe le lehet juttatni, csak a megfelelő típust kell kiválasztani. Minél hosszabb és minél kisebb szöget zár be egy wobbler terelőlapja a testtel, annál nagyobb mélységbe lehet a bevontatás során lejuttatni. Vannak teljesen a felszínen és a felszín közelében járók, vannak úszásból mérsékelten vagy erősen mélyretörők valamint a süllyedők. A Rapala wobblerek dobozán feltüntetik, hogy optimális bevontatási sebesség mellett milyen mélységben jár, így ezt nem nekünk kell kikísérletezni. Nem mindegy, hogy hány részből álló wobblert használunk. A leggyakoribbak az egyrészesek és kétrészesek, de más gyártók készítenek háromrészes wobblereket is. A Rapala műcsalik szín és méretválasztéka is hatalmas, ami még inkább megnehezíti a jó wobbler kiválasztását.

Azért van egy-két alapigazság, amit sok horgász tapasztalatai alapján írok le, ennek megfelelően némelyik ismerősnek tűnhet majd. Ezeket a későbbiekben részletezem.


Felszerelés

A wobblerező felszerelés összeállítása is sokféle lehet. Más felszerelés kell, ha kimondottan harcsázni, vagy ha süllőzni megyünk. Ha a várható zsákmányunk főleg balin, csuka, süllő, akkor érdemes egy 2,70-3,30 méter hosszú, 10-40, 20-50 g-os dobósúllyal megáldott bottal pergetnünk. Ha harcsára is számítunk, akkor érdemes egy picit keményíteni. A bot hosszát nem kell megváltoztatni, a dobósúlyban viszont 30-60 g-ra durvíthatunk. Ez a bot mondható univerzálisnak, mert még nem annyira nehéz, hogy kényelmetlen legyen hosszú órákig kézben tartani, de a kisebb harcsákat, nagyobb csukákat biztosabban lehet fárasztani, könnyebb őket eltéríteni egy esetleges akadótól. Ha kimondottan harcsára szeretnénk pergetni, akkor érdemes egy 50-100, vagy 80-150 grammos kétrészes pergetőbotot választani. Zsinórunk lehetőleg fonott legyen, könnyebb pergetéshez 12-17-es, harcsára maximum 28-ast tudok elképzelni. Monofilból 22-25-ös szuperdamilt ajánlanék. Ha harcsára pergetünk, mindenképpen célszerűbb fonottat használni. Szinte minden érv mellette szól. A fonott fényévekkel jobb a monofilnál, több tulajdonságában is verhetetlen. A 0% nyúlása azért jó, mert egyből érezni lehet, ha történt valami a műcsali körül, és sokkal eredményesebb lehet a bevágás, a kis átmérő mellett is jellemző nagy szakítószilárdság pedig hatékonyabb, gyorsabb fárasztást tesz lehetővé. Másik hatalmas előnye a monofilhoz képest, hogy nem fárad el a zsinórunk, nem kell egy hosszabb fárasztás végén attól tartani, hogy a szákolás előtti pillanatban a megnyúlt zsinóron megugró hal szakít. Egyedüli hátránya, hogy mivel nem nyúlik, az orsó fékjét, illetve a botot a fárasztás jobban igénybe veszi. Sokaknak hátrány lehet a fonott zsinór ára. Aki csak alkalmanként perget, az jobban jár, ha vesz 1.000,- Ft-ért valami csúcs monofilt, de aki éjjel-nappal dobál annak sokkal jobban megéri a fonott. Még árban is! Az összes előny kihasználása mellett nem kell cserélgetni a zsinórt havonta, mint a monofilnál kéne, elég évente lecserélni, sőt év végén megfordíthatjuk a dobon lévő zsinórt. (úgyse használjuk el mind a 100 métert…) A Power Pro és a FireLine két olyan fonott zsinór, amiben minden körülmény mellett megbízhatunk.

A FireLine-nal sokan horgásznak évek óta… teljes megelégedéssel
A Power Pro teljesen kör keresztmetszetű, kopásálló zsinór

Ha valaki mégis ragaszkodik a monofilhoz akkor sem kell túlzásokba esni, a 30-as bőven elég. Ha ennél vastagabbat tennénk fel, akkor már nem tudnánk jól dobni a könnyű wobblereket. Mert ugye, a vastagabb húrnak nagyobb a súrlódása, ami kisebb dobástávolsággal jár. Orsóból, a jobb minőségűekből kedvünkre válogathatunk 30-as, 40-es, esetleg 50-es méretekből. A lényeg, mint a pergetésnél általában, hogy szépen rakja a zsinórt, és a féke ne tapadjon le, azt nagyon precízen lehessen állítani. A súlyelosztás is fontos. Az a jó, ha a bot és orsó együttes súlypontja minél közelebb van a botot tartó kezünkhöz. Ha ettől jóval feljebb vagy lejjebb van, akkor sokkal jobban megerőlteti a kezünket a folyamatos pergetés.

Nagyon fontos, hogy milyen az orsónk zsinórcsévélése


Wobbler a zsinóron

A wobbler felszereléséhez is több lehetőségünk van. Használhatunk forgó nélküli kapcsot, köthetjük a wobblert a Rapala cég által is javasolt „Rapala fülbe” vagy - fonott zsinórt használva - akár varrhatjuk is a csalit.


Rapala fül

Ez szabad mozgást enged wobblerünknek, ami így szabadon járhatja remegős táncát. Ezt a megoldást akkor érdemes alkalmazni, ha csak 3 vagy 5 cm-es wobblereket húzunk

A méltán híres Rapala kötés


Kötés nélküli kapocs

A kapocs használata nagyon kényelmes és gyors csalicserét tesz lehetővé. Ha sima kapcsot használunk, kötni kell a zsinórt, ez viszont csökkenti a szakítószilárdságát. Fonott zsinórt használva egy ügyes kis kapoccsal viszont ez a probléma kiküszöbölhető.

Íme, ez a nagyon egyszerűen használható kis drótdarab. Használhatjuk úgy is, hogy egy megbízható karabinert (lehetőleg forgó nélkülit) kapcsolunk a wobbler helyére. Így ezt is csomó nélkül rögzítettük, és mégis gyors lesz a wobblercsere. Jó minőségű kötés nélküli kapcsokat gyárt a Berkley Not-a-knot néven.

A Not-a-knot kapocs „kötése”
A Rapala is gyárt kitűnő, köthető kapcsokat. Ezek hihetetlen erősek, maguktól soha nem nyílnak ki


Varrás

Fonott zsinórunkat kötés helyett varrhatjuk is. Főleg harcsázásnál használják ezt a módszert, és igazán jól csak a vastagabb fonott zsinórral lehet megcsinálni.

A wobblerünket rátesszük a zsinórra és egy egyszerű varrótűbe fűzzük zsinórunkat
Egy tetszőleges méretű hurkot képezve kb. 5cm-es szakaszon varrjuk vissza önmagába a zsinórt
Pillanatragasztóval kenjük be vékonyan a zsinórt, biztosra rögzítve a varrást. (Vigyázzunk arra, hogy ne fogjuk meg a ragasztós kézzel a wobblert, mert az leoldhatja a lakkréteget, vagy a festést!)


Alaptípusok

Az SSR (Shallow Shad Rap) wobblerek 5, 7, 8, és 9 cm-es méretben készülnek. Ők a felszín közelében portyázó süllők, balinok esküdt ellenségei. A legjobb, ha folyóvízen lassan húzzuk be őket folyással szemben, hagyva, hogy dolgoztassa őket a folyó. Állóvízen is eredményesek lehetünk velük. Úszó típusok, helyes sebességgel vezetve, mérettől függően 0,9-2,5 m mélyre képesek lemenni.

Természetesen (is) fogósak!
Este próbálkozzunk rikító színekkel!

A kétrészes wobblerek között vannak merülő (CDJ = Countdown Jointed) illetve úszó (J = Jointed) típusok. Az úszó 7 és 9 cm-esek csukára, balinra alkalmasak, míg a 11 és 13 cm-esekről legendákat mesélnek a harcsázás megszállottjai. Az úszó kétrészesek 5, 7, 9, 11, 13 cm hosszúak, a süllyedő típusok azonban csak 7, 9 és 11 cm-es méretben készülnek. A J-13-asnak más a terelőlap kiképzése, mint a kisebb úszó modelleké. A süllyedők természetesen bármilyen, az úszók pedig 0,9-2,7 méteres mélységben vethetőek be. Harcsázásnál rendkívül fontos a horgok cseréje. Itt két dologra kell figyelni. Az egyik, hogy az eredeti helyett nem szabad sokkal nagyobb és nehezebb horgot feltenni, mert annak súlya már gátolná vagy megváltoztatná a csalink mozgását, a másik pedig a horgok minősége. Jó minőségű hármashorgokat gyárt a Gamakatsu és az Owner. Ne sajnáljuk a pénzt a horgokra, megéri, ha már a csónakban piheg a 30-as hari…

Úszó 11 és 9 cm-es, kétrészes Rapalák
Kétrészes, süllyedő Rapalák

Az SR (Shad Rap) egy mélyretörő típus, vagyis alaphelyzetben úszik, de a húzás hatására mélyre megy. Ezek a wobblerek az SSR-ek mellett a süllőzés fő fegyverei. Rendkívül intenzív a rezonanciájuk, és jól variálható a vontatásuk is. Merülési mélységük 1,2-4,5 méter. 5, 7, 8, 9 cm-eseket találhatunk belőlük. Létezik kétrészes változat (JSR) is, mely műanyagból készül, és meglehetősen zajos a benne csörgő golyócskák miatt. Mindkét típus rendkívül fogós wobbler. Ha mélyre törő wobblerekkel (SR, JSR, TD, FR típusokkal) horgászunk, a bevontatás során hosszan előrenyúló terelőlemezük gyakran kocogtathatja a feneket. Ilyenkor a csali nem mozog jól. Folyóvízen adjunk egy kis zsinórt, és lassítsunk a bevontatás tempóján, állóvízen elég, ha egy kis időre abbahagyjuk a tekerést és az önmagától felemelkedő műcsali további behúzását a korábbinál lassabban végezzük.

A mélyebb vizek halálos fegyverei - felül Shad Rap (SR) modellek, alul a Tail Dancer (TD)
A rikító színű Shad Rap (SR) modellek a mély, sötét vizekben nappal is eredményesek

A Fat Rap (FR) és a Tail Dancer (TD) is úszó, mélyretörő típusok, süllő-harcsa horgászatához jól alkalmazhatóak. A Tail Dancer-t a süllőzésen kívül sokan használják mélyebb bányatavakban csuka horgászatára. A TD-ben is találhatók apró golyók, melyek révén a műcsali izgató hangot is hallat. Az FR 5, 7, a TD 5, 7 és 9 cm-es méretben készül. A FR 2,1-5, a TD 1,8-4,5 méterig képes lemerülni. (A Fat Rap széria legkisebb modellje a Mini Fat Rap (MFR), amely 3 cm hosszú, merülő és nem mélyretörő terelőlemezű.)

A FatRap

A Rapala wobblerek között több különböző felszíni műcsali is megtalálható. Az alábbiakban jellemzem őket: Az Original (= eredeti) modellt a Rapala cég nem is jelezte külön kóddal. Süllő és balin horgászatánál vehetjük hasznát. Nagyon érdekesen, remegve mozognak, igazából ezek folyóvízre termett típusok. 3, 5, 7, 9, 11, 13, 18 cm-es darabok készültek, merülési mélységük 0,6-2,1 m. (Ezekre hasonlít legjobban a Rapala cég CD jelzésű (Countdown) egyrészes, merülő modellje, mozgásuk azonban jelentősen különbzik!)

A TE kóddal jelzett Team Esko is inkább felszínközeli horgászatra alkalmas. Ez a wobbler igencsak az SSR-ek felé kacsintgat. Hasonló a terelőlemezének alakja, mozgása, mélységi mutatói. Csak súlya nagyobb az azonos hosszúságú SSR-nél, vagyis messzebbre dobható és a színskálája bővebb. Csak 7 centis darab készül belőle, 1,1-3 méterig fut le.

A következő típus a HJ, vagyis Husky Jerk. Ebbe a darabba is került egy-két apró golyó. Mozgása különleges, 10, 12 és 14 cm-es méreteit csukára használhatjuk eredménnyel. Ha a mozgó csalit megállítjuk, az adott szintben szó szerint megáll. Nem kezd el eszeveszettül fölfelé törni, mint a többi úszó típus, hanem szinte egy helyben lebeg, ezért sok időt igényel, mire igen lassan felszínre emelkedik. 6, 8, 10, 12, 14 cm-es méretekkel kerül a boltok polcaira. Merülési mélysége 1,2-2,5 m.

Original (felső kettő), Team Esko, Husky Jerk (legalsó)

Érdekes mozgású típus az úgynevezett Skitter Popper (SP). Közvetlen a víz felszínén jár, ott a botspiccel rángatva, gyors-lassú tekeréssel kell vezetni. Ilyenkor bluttyanó hangokat ad. Főleg balin és feketesügér horgászatára használják, de ne lepődjünk meg, ha netán egy csuka pislogna vissza szintén csodálkozva… Ez a modell 5, 7, 9 cm-es méretekben készül.

A balinfogó
Nagyon érdekes a fejkiképzése az SP modelleknek. Ennek köszönhetjük a bluttyanó hangokat


Színek

Még nem esett szó a színekről. Minden horgász máshogy áll a színekhez. Van, aki a víz színéhez, időjáráshoz választ műcsali színt. Szerintem sokan túlzásokba esnek a színek kiválasztásának területén. Sok barátom és más horgászok tapasztalatai alapján írom most le az alábbiakat.

A legjobb színek a természetes mintákat utánzó színek. Nappal vagy alkonyat előtt ezeket szoktuk használni. Ilyenek például az alábbi színek:

S (Silver = ezüstös oldal, fekete hát, fehér has),
SD (Shad = élethű, rajzolt pikkelymintás),
SSD (Silver Shad = fényes-ezüstös, rajzolt pikkelymintás),
C (Chub = domolykószerű, zöldes pikkelymintás),
P (Perch = sügérmintás),
G (Gold = aranyos oldal, fekete hát, fehér has),
SH (Shiner = fényes-ezüstös pikkelymintás),
CW (Crawdad = rákmintás, ill. az SR és SSR modelleknél csillogó-narancsos, rajzolt pikkelymintás).

A sötét teljes beálltával lecserélhetjük wobblereinket rikító színűekre, pl.:

SFC (Silver Fluorescent Chartreuse = ezüst oldal, fluoreszkáló sárga hát, fehér has),
GFR (Gold Fluorescent Red = aranyos oldal, fluoreszkáló piros hát, fehér has),
FT (Firetiger = sárga oldal, feketén cirmos, fluoreszkáló zöld hát, vörös has),
CLN (Clown = vörös fej, gyöngyház oldal, fénylő sárga hát),
PRT (Parrot = kékes hát, abból zöldön keresztül sárgába átmenő oldal),
SB (Silver Blue = csillogó ezüst oldal, fényes kék hát).

A teljes színskálát most nem írom le, elvégre mindegyik Rapalával meg lehet fogni a halakat, általánosságban vagy a természetes színeket használjuk, vagy a rikító sárga, vörös, kék, zöld árnyalat lehet nyerő. Nem a színek apró eltéréseiben kell keresni a fogós wobblert, hanem ismerni kell a célzott halfaj tartózkodási helyét, és ott tartósan, jól kell elvezetni műcsalinkat. Szinte mindegy, hogy a kanárisárga háton van egy vékony hupilila csík! Persze mindig vannak új színek, amikkel lehet kísérletezni… Megesik néha az is, hogy kedvenceink megcáfolják elméleteinket, és koromsötétben is csak az S színű Rapalát eszik meg. Sok időt kell eltölteni a parton, és próbálkozni kell.

Remélem sokak érdeklődését sikerült felkeltenem. A következő részekben a négy legnépszerűbb rablóhalunk, a süllő, csuka, harcsa, és a balin wobbleres horgászatáról lesz szó.

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: