A menyhal - 2. rész

A menyhal - 2. rész

Nyáron, ősz elején, a menyhal horgászata mondhatnám értelmetlen. Csak nagyon ritka esetben fordul elő, hogy a nyári angolnahorgászatok során egy-egy példány horogra akadjon. Az ívási időszakban, amely novembertől februárig tart, az étvágya szinte csillapíthatatlan. Ezt az időszakot kell a horgászoknak kihasználniuk, mert ekkor a menyusok nem kötődnek annyira a búvóhelyükhöz. December vége fele már csak a folyóvizekben érdemes keresni őket.

A cikksorozat ezen részében szeretném Önöket megismertetni a menyhal horgászatának néhány módszerével. Mint ismeretes, a menyhalat a mederfenéken, annak mélyedéseiben, akadók mellett kell keresnünk. Éppen ezért a horgászatra való felkészülésnél is ezt kell szem előtt tartanunk. Az első és legismertebb módszer a hagyományos fenekező horgászat. Mivel többnyire folyóvízen horgászunk, elsősorban arra kell odafigyelnünk, hogy az áramló víz, minél kisebb mértékben támaszkodjon a megfeszített főzsinórunkra. Ezt úgy érhetjük el, hogy a botot a parton állítva helyezzük el. A kapást a bot spicce közvetíti.

Folyóvízen többnyire kövek közé állított botokkal horgászunk

Ebből adódik, hogy egy érzékenyebb spiccel rendelkező botot kell választanunk a horgászathoz. Ez lehet feederbot, de tökéletesen megfelel egy hagyományos teleszkópos bot is. Az utóbbi előnye, mivel általában a part menti kövezésen horgászunk, hogy jobban bírja a gyűrődést, illetve nagy gyűrűi nehezebben fagynak be. A bot hosszát csupán a horgászhely korlátozza. A végszerelék is lehet bármilyen, akár végólmos, vagy futó ólommal ellátott, ki hogy szereti.

Csömike végszereléke

Az alábbiakban bemutatnám az általam használt végszereléket, amely több szempontból is praktikus. Mi is kell hozzá:

- egyszerű teleszkópos bot, hossza 2,70 m
- főzsinór 0,22-0,25 mm
- előkezsinór 0,18-0,20 mm
- hármas forgó - 1 db
- egyszerű forgó - 1 db
- "koporsó" alakú lapos ólom (60-100 g) - 1 db
- gumigyöngy - 1 db
- gyorskapocs - 2 db
- süllőző hosszúszárú horog (mérete 1-2) - 2 db

A szerelék alkotóelemei

A szerelék összeállításának első lépése, hogy a főzsinórból levágok egy kb. méteres darabot. Ennek az egyik végére felkötöm a hármas forgót, majd felfűzöm rá az ólmot és az ütközőnek szánt gumigyöngyöt. Másik végére a sima kettes forgó kerül. A hármas forgó felső fülébe a főzsinórt kötöm, az oldalsó fülébe beakasztom az egyik gyorskapcsot, amely az előre elkészített előke rögzítésére szolgál. Az előke hossza 30-50 cm.

A végszerelék \'felső\' része

A kettes forgó alsó fülébe akasztom a másik, ugyanolyan méretű előke rögzítésére szolgáló gyorskapcsot. Azért használom ezt a gyorskapcsos megoldást, mert jelentősen meggyorsítja a szerelék cseréjét, ha netán a horog beszakad. Ebből az előre elkészített méteres végszerelékből is tartok magamnál pár darabot. Ha odaveszik, akkor csak felkötök egy újat, és folytatódhat a horgászat.

A végszerelék \'alsó\' része

Tirolifás végszerelék

A tirolifás megoldás szintén egy érdekes variációja a part menti kőszórás mögötti mederszakasz szisztematikus átfésülésének. Ez a taktika viszont lassú áramláshoz és egyenletes mederviszonyokhoz kötött.

Tirolifás szerelék

A szereléket a kőszórás mögé juttatjuk, s hagyjuk szépen lassan szabadon úszni az áramlással. Mi lassan a parton követjük szerelékünket, majd megállítjuk úgy, hogy a főzsinórt bal kezünk hüvelyk- és mutatóujjával tartjuk. Így minden egyes mozdítást érzékelni tudunk. Ha az adott helyen nem történik semmi, akkor tovább úsztatjuk szerelékünket pár méterrel, majd újra visszatartjuk. A visszatartás ideje maximum 2-3 perc. Ily módon rövid idő alatt viszonylag hosszú partszakaszt tudunk átfésülni.

A kapást az ujjaink közt tartott zsinóron észleljük

Ahogy folyamatosan haladunk a folyással lefele, rájövünk, hogy a folyó más-más szakaszain nem egyenletes az áramlás erőssége. Éppen ezért nem elegendő egy méretű tirolifával próbálkoznunk. Mindig legyen nálunk több méretű egy készletben. A főzsinór, előke és horgok mérete megegyező az előző módszerben használatosakkal.

A tirolifás készlet, amelyet magammal hordok

Horgászat gittel és vízgolyóval

A nagyobb folyókon a hosszan benyúló part menti kövezés jó menedéket nyújt a menyhalnak. Horgászni hagyományos szerelékkel, lásd végólommal, a mederfenéken elfekvő előkével és horoggal, nem sok értelme van. Előbb-utóbb, de inkább előbb, vagy az ólom, vagy a horog, rosszabb esetben mindkettő beakad a sziklák repedései közé. Erre megoldás egy olyan szerelék, amellyel a csalit egyenesen a menyhalak "házának a bejárati ajtója elé" tudjuk felszolgálni. Nem kell hozzá más, mint két forgó, egy vízgolyó, horog és üvegező gitt.

A szerelék tartozékai

Ez olyan igazi spórolós megoldás. A szerelék elkészítése nem igényel különösebb szakértelmet. A főzsinór végébe egy forgót kötünk. A forgó másik fülébe kerül a végólmozásra szánt kb. egy méter hosszúságú előke, amelynek a végére szintén egy forgót kötünk. Ez a forgó a végnehezék rögzítésére szolgál. Itt jön a szerelék egyik érdekessége, ugyanis nehezéknek nem ólmot használunk, melynek elvesztése anyagi kárral jár, hanem egyszerűen a forgóra rányomunk egy gombócot az üvegező gittből. Ha a szerelék beakad, akkor egy erősebb húzással ki tudjuk szabadítani, maximum a szerelék végén a gitt golyót kell pótolnunk. A főzsinór végén található forgó felső fülébe kötjük a horogelőkét, melynek hossza megegyezik a nehezék rögzítésére használt előke hosszával. Mielőtt ezt megtennénk, először a közepére felhúzunk egy gumi- vagy cérnaütközőt, majd egy vízgolyót, s csak utána rögzítjük a forgóhoz. Ezzel tulajdonképpen a csali felemelését érjük el a mederfenékről.

A gittgolyó rögzítése

Ebben az esetben egy igazi mártogatós módszerről van szó. Hogy is működik? Egyszerű! Mivel meredek partszakaszt fésülünk át ezzel a módszerrel, ebből adódóan hosszabb, legalább 5-6 méteres horgászbotra van szükségünk. A szereléket lehetőleg a part menti kövezésen túl dobjuk, majd óvatosan lassan húzzuk a part irányába mindaddig, míg nem érezzük, hogy elértük a kövezés szélét. Itt hagyjuk a csalit pár percig "pihenni". A főzsinórt finoman megfeszítjük, s ujjaink közt tartva a főzsinórt, figyelünk az esetleges kapásra. Ha nem történik semmi, akkor a szereléket óvatosan feljebb emeljük, majd megint várunk. Ha az adott helyen nem találtunk halat, akkor pár méterrel lejjebb költözünk, s ott próbálkozunk tovább. Láthatjuk, hogy rövid időn belül szintén hosszabb partszakaszt tudtunk végighorgászni.

A part menti kövezés is szép halat rejthet

A menyhalak vándorlása erőművek, gátak előtt véget ér. Mivel nem tudnak átjutni, ezért elég gyakran tartózkodnak ilyen építmények tövében. Természetes tehát, hogy ezeken a helyeken nagyon könnyen horogra akadnak. Viszont bízni abban, hogy minden ilyen építmény közelében megtaláljuk őket, nagy tévedés. Néha kiszámíthatatlanok!