Felső-Tiszai kalandok XXXIII. rész – Kis hal is lehet rekorder… de komolyan!!!

Felső-Tiszai kalandok XXXIII. rész – Kis hal is lehet rekorder… de komolyan!!!

Igen, kicsi hallal is fel lehet kerülni egy rekordlistára, pláne ha az embernek figyelmes kollégái, barátai vannak. Nos, ezt mesélném most el.

A nyári pergetések mellett, ha azok folyamatosan sikertelenséggel zárulnak, előszeretettel indulok ki feederezni a Tiszára, bízva abban, hogy az ad némi sikerélményt, ha megtalálom a halakat. Így volt ez azon a rettentő melegnek ígért vasárnapon is. Azt meg, hogy micsoda kabaré lett ebből a napból, ekkor még nem is sejtettem. Igaz volt ez pozitív és sajnos negatív értelemben is.

5 óra 15 perc, a napkelte előtti másodpercek, már a töltésen úton a csónakhoz

A legelső meglepetés a csónakomhoz leérve ért, ugyanis a horgonyzáshoz használt egyik súlyomnak csak a hűlt helyét találtam. Bár ezen nagyon nem kell meglepődni, mert ami nincs odarögzítve atom biztosan, azt igen gyakran meglovasítják hazánkban.

Lehetne a kép címe, hogy keresd a hibát, pontosabban a hiányt a képen… lenyúlták az egyik súlyomat!

Nem úgy, mint mondjuk a világ túlsó felén, ahol komplett horgászfelszerelést hagytunk a vízparton estére, másnap minden ott fogadott minket, ahol hagytuk… Picit más világ, de ez egy másik történet.

Ez baromi szép, csináltam már kb. 100 ilyen fotót, de mindig előveszem a telefont, ha ezt látom és kattintok még egyet

Na, amint kidühöngtem magam, hogy valaki hosszú távon kölcsön vette a súlyomat, indultam is az ismerősöm által javasolt nagy, lapos területre. Vadvízi horgászatoknál a sikerességet döntő módon befolyásolja a hely. Ez borzasztóan igaz a Tisza környékünkön lévő szakaszára, ugyanis itt +/- 2 kilométeren belül találunk focipálya méretű lapos, sekély „semmit”, 5 méteres gödröt, 8 méteres hosszú árkot, 10 méteres kövezett árkot, 15 méteres gödröt, 17 méteres visszaforgót, és akár 20 méternél mélyebb „lyukat” is.

5 óra 30 perc, ideje beindítani a motort és irány a kinézett terület

Hogy ilyenkor hol van a hal??? A szerencsén múlik, hogy beletalálunk-e, mert van, hogy egy árokban kell őket keresni, pontosabban ott tudjuk megtalálni, de van, hogy épp a 2-3 méter mély nagy „semmiben” lehet őket horogra csalni. Ezen a napon a „semmi” volt a célterület. Ez attól volt különlegesebb a valóban nagy iszapos területektől, hogy a környéken nagyon sok helyi horgászik rendszeresen kukoricával amurra, esetenként bónusz pontyokra.

Előttem még töretlen a víztükör
Naná, akkor még egy szelfi

Folyamatosan szórják az áztatott, erjesztett kukoricát a terület feletti gödrös szakaszba. Gondolom, fogdosnak is, mert különben csak nem csinálnák. Számukra viszont a keszeg az konkrétan „egyéb hal”, de még inkább nyűgös hal, csak a gond van vele, feleszi az amurnak szánt kaját, így nemigen kedvelik. Nem véletlen, hogy sokan 3-4 szem fűzött erjesztett kukoricával csaliznak a hatalmas horgon, nehogy véletlenül ráakadjon egy-egy kis keszeg. De mivel én kimondottan keszegezni szerettem volna, számomra ideális volt a pálya.

6:30 volt, mire a szerelékek a vízbe kerültek
Kétféle etetőanyaggal kísérleteztem, balos a Nagy Dévér, jobbos a FermentX

A két botra eltérő szereléket és etetőanyagot használtam arra gondolva, hogy erjesztett etetőanyaggal valami szebb halat is sikerülhet horogra csalni. Az egyik kaja a nagy kedvencem, a Nagy Dévér etetőanyag volt, némi Sensas Super Bremix aromaporral keverve, a másik pedig a FermentX Tejsavas Betainos keverék. Amíg vártam, egyik ismerősömmel is „összefutottam”, aki épp csónakázott lefelé a folyón, hogy üldözőbe vegye a csúcsragadozókat ezen a napon is. Épp beszélgettünk, amikor megérkezett az első kapás, ami ráadásul, mint utólag kiderült, a rekordhal volt. Na, nem a nap legnagyobb fogása… nem… országos rekord lett. Bár ez csak másnap derült ki, amikor elküldtem a fotót Tomi kollégámnak, hogy néééézd, mit fogtam. Erre visszaírta, hogy gratulál, de szerinte ez országos rekord… mert kíváncsi volt és megnézte a MOHOSZ honlapján, mekkora is a rekord. Bummm, Polyák Csabival beszéltem is másnap, hogy be tudom-e jelenteni, aki segített és a fotók ellenőrzése után meg is jelent az új rekordlistájukban. Kösziiii!!
Na de akkor a fogás körülményei: Épp beszélgettünk a cimborával, amikor nagyon erős kapással jelentkezett a hal a feederboton. Sokáig nem tudtam, micsoda, mert csak száguldozott összevissza. Aztán, amikor már közelebb ért és látszódott egy ezüstös, hosszú és vékony test, balinra tippeltem. De amint kivehető volt rendesen a hal valódi alakja a vízben, látszódtak a 10 cm-nél jóval hosszabb, feszes mellúszói, tudtam, hogy hatalmas gardával akadtam össze.

1 kiló 10 deka, eddigi rekordom. Másnap derült ki, hogy ez nem csak nekem rekord…

Azt tippeltem, hogy ez az eddigi rekordom, mert ha jól rémlik, akkor 92 deka volt a korábbi legnagyobb (pergetve fogott) gardám. A mérlegelés betárázott merítő fejben történt kizárólag magamnak, mert látszódott, hogy nagy, és hogy el ne felejtsem, mennyi az új rekordom, gyorsan lefotóztuk. A hosszát utána a merítő fejben, a csónakdeszkára fektetve egy ráfektetett damil darabbal mértem le faroktőig, mert nem volt nálam semmi mérő alkalmatosság, így ezt zsebre vágva utána itthon mértem le, hogy mennyi is volt valójában (45-46 cm között). Hasúszóinak hossza igen tekintélyes volt, a mutatóujjam hegyétől egészen a hüvelykujjam tövéig ért (utólag mérve ez minimálisan 13 cm-t jelent).

Itt látszódik legjobban, hogy milyen hosszúak a mellúszói, kb. 13 cm volt

Nem akartuk sokáig kínozni, mert a garda pikkelyei nagyon könnyedén lejönnek: már ahogy megfogtam, szinte az érintéstől megsérült 2-3 pikkely, ezért amikor megugrott a kezemben, hogy ne törje össze magát a hal a csónakban inkább a víz felé toltam a levegőben, így nem a csónakba, hanem vissza a Tiszába landolt. Azonnal el is úszott olyan sebesen, ahogy jött. Igazán jó fotók nem készültek, mivel ez volt az első hal, és még igencsak árnyékos területen horgásztam, míg a hátteret már bőven világította a nap. Annyit mondtam a cimbinek, hogy klikkelgessen, majd lesz valami, ami jó kép lesz.
Egyébként az első hal a keszeges + csontis verziót választotta a FermentX ellenében. Igazából utóbbiban nem is bíztam, mert nekem eddig mindig az édes, keszeges vált be.

Az egyetlen értékelhető fotó azelőtt, hogy megugrott a kezemben a hal, és visszakerült a Tiszába
A cimbora továbbindult, én meg folytattam a pecát

A keszeges kajával bevetett bot zsinórját a klipszbe kiakasztottam, hogy körülbelül ugyanazt a területet horgásszam, míg a FermentX-es verzióval kicsit messzebb dobáltam a keszeges környékén. Nem is igen bíztam abban, hogy lesz rá érdeklődő, mert először is a finomabb cuccon jelentkezett a garda, majd a többi kis játékos is arra jött.

Mivel nem volt, aki fotózzon, így tudtam megoldani, hogy megörökítsem az első halakat. Ezúttal is a csonti + Nagy Dévér kaja sült el
Milyen érdekes színe van a szájának belül
Kis harcsaifjonc szintén csontira
Az árnyékos területre parkoltam a csónakkal, ezek a fűzbokrok jellemzőek errefelé, és ha a szélénél van kb. 1 méteres víz, akkor a halak is kedvelik
Nem gyakori a kelléktáramban ez a kaja a folyón
A végszerelék a fűzött csalival
Ez az élet, kérem… :-)

Ehhez a képhez tartozik annyi magyarázat, hogy míg korábban előttem az ülődeszkákon volt a csali, etetőanyag, hogy még kényelmesebben tudjak pocolni a csónakban, letettem azokat a horgász fotelem mellé. Ami tökéletes elgondolás is volt addig, ameddig a következő halnál fel nem rúgtam a csontit a felugrás közben.

Darabosabb dévér, immáron a FermentX-re
Igen szép hal
Bár nem látszik, de ott figyel benn a FermentX-ből kivett fűzött kukoricaszem
A nettó súlya
Kézbe véve
Mosoly! Tudom, ez csak nekem öröm, neki nem annyira, mert ugrott egyet, az ölemben landolt, majd a Tiszában, én meg a telefonomat mentettem, nehogy kövesse…
Dévér emlék
A felrúgott csontik A többit összeszedtem, hogy legyen mivel csalizni

Talán a legnagyobb gond az, hogy egy olyan fotelt használok a csónakban, ami épphogy befér, de már mellette elmenni nem lehet, csak úgy, ha a peremre felmászom. Ez viszont úgy megbillenti a csónakot, hogy ami benn van, az borul. így esett áldozatul a fél üveg Nestea is, mert megint egy olyan dolog kellett a csónakból, ami mögöttem volt.

Talán túl nagy ez a fotel a csónakba, de legalább kényelmes, igazi benne fekvős pecákra való, ahol nincs hal, nem keszegezésre az tény :-)
Újabb termetes hal
Nagy hal, FermentX-re
Közös szelfi ezzel a bő másfeles keszeggel
Sikerült neki is mindent összekennie
Kisebb hal, keszeges kaja

Kezdett kirajzolódni, hogy valószínűleg a helyiek által szórt kukorica miatt a termetesebb halak előszeretettel választották a tejsavas-betainos etetőanyagot, míg a finom, keszeges, csontis szerelékre jöttek a kisebb, tenyeres halak. Bár nem voltam én ehhez hozzászokva, hogy ilyen szép halakat kell fotózni, volt is bambáskodás bőven.

Nem volt nehéz csontit találni, mert igazából mindenütt mászott belőle
Délre már elviselhetetlenül meleg volt a vízen, kellett az ernyő – további tárgyat aktiváltam, ami akadályozott a mozgásban :-)
Aztán megjelent egy lepke, amit a Nesteával megitattam, cseppentettem az ujjamra, amire rászállt… igen ám, csak a kupakot nem tettem rá vissza, közben jött a kapás
Csonti csalira keszeg
Ez már szebbecske a többihez képest, ami a csontira jött
A csónakban közben felborult a Nestea, és minden abban úszott
Ennyi maradt benne
10 perc múlva megjelent a deszkák alól a menekülni készülő csontik serege
Mehet vissza a Tufty kosár
A nap záró hala

Kettőkor feladtam a horgászatot, mert borzalmasan meleg volt már, és igazából nagyon sok szép halat fogtam, amiben el is fáradtam. Bár leginkább a szerencsétlenkedésben fáradtam el, annyi bambaságot követtem el ezen a napon. Amit lehetett felborítottam, feldöntöttem, összekentem. Úgy néztem ki, mint az élversenyzők egy 5 órás pörgős keszegpeca után. Bár összeszámolni sem tudom, mennyi halat fogtam, mert egy idő után feladtam a fotózást is. A nagyok egyértelműen a FermentX-re jöttek, amit bizonyosan a hely adottsága okozott, mert lehet, 1 km-rel fentebb kapás nélkül ültem volna azzal a cuccal… bár, ki tudja?
A nap záró poénja az volt, hogy cipeltem fel a csónakról a töltésen a könnyű, mindössze beszaratós 46 kg-os csónakmotort, és már harmadjára álltam meg pihenni, mert elfáradtam. Amikor is egyszer megbillent a motor és majdnem elejtettem, épphogy elkaptam, aminek következtében elfordult, nem úgy állt, ahogy fogni szoktam. Ekkor vettem észre azt a kis pöcköt, amivel be lehet szorítani a gázkart, hogy ne kelljen folyamatosan csavarva tartani… 4 év után ezt is sikerült megtalálnom… :-) Ügyes fiú, cukrot neki!

Nap végi öröm, jéééé, ezen is lehet fixálni a gázkart? 4 év után meglett
32 és fél fok, ez a napon állva, szélcsendben perzselően meleg még a vízen is
Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: