Felső-Tiszai kalandok XXXII. rész – Hattól délig, mert Forma 1 lesz!

Felső-Tiszai kalandok XXXII. rész – Hattól délig, mert Forma 1 lesz!

6 óra az sok vagy kevés, ha horgászatról van szó? Bármelyik legyen is, nekünk ennyi volt, mert a horgászat mellett igen kedveljük barátommal az F1-et, így ennyi időt szántunk a halak kergetésére, hogy a rajtra tévé elé érhessünk.

Sok vagy kevés? Ha eszik a hal, megtaláljuk a halakat, akkor bőven elég, sőt még sok is, viszont ha csak a spicceket bámuljuk végig, akkor egy örökkévalóságnak tűnik. De folyóvízen nagyon igaz, hogy nincs két egyforma nap. Legutóbbi közös horgászatunkon nagyon nem akart semmi összejönni. Órák teltek el kapás nélkül, már a sokadik helyen próbálkoztunk hiába.

Órákon át csak a spicceket bámulni értékelhető kapás nélkül… (egy klasszikust idézve) nekünk itt nem jó!

A csónakos horgászatnak megvan az az előnye, hogy „ha a hegy nem megy Mohamedhez” alapon, ha valahol nincs kapás, horgonyt fel és már tovább is állunk. Vannak kedvelt területeink, és általában valamelyiken megtaláljuk a keszegeket, így ezeket szoktuk sorba próbálni. Megtehetnénk azt is, hogy elkezdünk nagy mennyiségű etetőanyagot beszórni és várunk arra, hogy a halak találnak meg minket, de én inkább preferálom, hogy ott horgásszunk, ahol a halak vannak.

4 óra semmittevés, pontosabban sokadik helyváltoztatás után, íme, a nap hala

Én abban hiszek, hogy a természetes vízi horgászatoknál legalább 80%-ban a hely dönti el a peca sikerességét, legyen szó bármilyen halfajról. Ezen a napon végigpróbáltuk a jónak gondolt helyeinket, de sehol nem sikerült értékelhető halat kapásra bírni. Próbáltuk mélyben, sekélyben, lassú vízben, de a sodorvonalban is. Fel is tettük a költői kérdést: Hol a p…ban vannak a halak???

Sanyi se akart lemaradni
Na, ez a tenyeres keszeg
De még ez is finnyásan kapott nagyon

Legnagyobb valószínűsége annak volt, hogy a frontos idő miatt beálltak valahol vízközt, így próbálkozhattunk csalijainkkal a folyó fenekén… Egy 6-8, vagy akár 16 méter magas vízoszlopban bőven van lehetőségük „lebegni” valahol. Ezen a napon igazán a végletek voltak a főszereplők, ugyanis első szép, fotózásra méltó halra 4 (!!) órát kellett várni.

Ez is tenyeres :), de lehet, jobb az ujjnyi jelző rá
Hogyan tudta betuszkolni magába azt a 3 csontit, nem tudom, de még javában ette, amikor kihúztam

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem veszi el az ember kedvét a horgászattól a kapástalanság. De amelyik keszeg megjelent a meghirdetett fotózásra, az legalább másfél kilósra hízott előtte. Lehetett csipegetni halacskákat, de azokat volt, hogy csak nagy jóindulattal lehetett a tenyeres kategóriába sorolni. A tenyeres jelző csak úgy illet rájuk, hogy ha a tenyeredbe fekteted, garantáltan nem esik le onnan, sőt még csak le sem lóg róla egyik irányban sem :). Végül 2 darab értékelhető hallal zártuk ezt a napot, egyik másfél, másik 1 kiló 35 dekás súlyban mérlegelt.

Kemény vagy, Csoki… hiába vittem szivacsot ülni, nem használta Sanka
Unalmamban csontit fotóztam… csoportkép és most egyszerre mindenki csíííízzzz
Barátom is jelezte, hogy jó hala van, mégpedig egy 1,35-ös dévér képében

Na, hogy eljussak végre a bevezetőben említett 6 órás pecához, ugrani kell pár napot. Semmin nem változtattunk az előző horgászathoz képest, ugyanott terveztük a halakat kergetni, mint tettük azt az előző horgászaton, bízva abban, hogy ránk mosolyog a szerencse és fogunk jó pár termetes dévért. A tervezés gépezetébe csúszott egy kis porszem, ugyanis sikeresen otthon hagytam az egyik feederbotom. Hogy ezt hogy sikerült kivitelezni, nem tudom, de az tény volt, hogy a kocsiba nem raktam be csak egyet, így Sanyi barátom segített ki egy light bottal, amire az állandó kellékemről, a pergető botomról vettem le az orsót. Mindig is szerettem volna finom bottal, vékony fonottal horgászni, na most kényszerből ez maradt. Utólag el kell ismernem, tök jó volt, eltekintve attól, hogy meg kellett szokni, hogy szinte a csontik mozgása is látszódott a spiccen.

Nagyon szeretem a horgászreggelek hangulatát, olyan izgalommal, várakozással teli, ha hideg van, ha meleg, nem számít

Nem beszélve arról, hogy ha a hal csupán odacsípett a csontinak, akkora kapást produkált a light spiccen, mintha egy 3-as potyó húzná azt. Kajában nem bonyolítottam túl a kérdést, 1 kg Nagy Dévér etetőanyagot vittem ki magammal, hozzá az egyik nagy kedvencemet, a Sensas por aromáját, a Bremixet.

Egy bitang egyszerű keverék

Folyékony kivitelben is szoktam használni (keszeges, rakós botos csávóval a címkén, mi csak így hívjuk), de épp nem volt készleten, így a por került bevetésre. Mivel nem etetek nagy mennyiséget, szeretném az aromával felhívni a halak figyelmét a kosárra, alatta a csalira, így hagyom, hogy a víz vigye a terített asztal hírét lefelé. Abban örök dilemma van köztünk cimborámmal, hogy ez vajon elaprózza-e a halat, vagy sem. Ugyanezt használtuk akkor is, amikor semmit se fogtunk szinte, kizárólag a 2 nagyot, és ezen a pecán is, amikor átlagos keszegekből fogtunk, ezúttal jóval többet.

Alig 15 percet kellett várni az első halra
Ráadásul rögtön szákolós kivitel lett belőle. Milyen frankó csónakos merítőt raktam össze, mi? :)
Korum összecsukható fej, Energo etetőlapát nyél kombó, ragadozókhoz bőven jó, pláne mivel nincs is időm rájuk horgászni
Szebbecske keszegecske

Ezen a napon, bár csak pár órát horgásztunk, meglepően sok keszeget sikerült vagy ideiglenesen, vagy végérvényesen fogságra kényszeríteni. Persze nem lehet összehasonlítani egy jó, pörgős állóvízi folyamatos keszeghorgászattal, de ha azt vesszük alapul, hogy bedobunk a vak semmibe egy kosárka etetőanyagot és ez ismételgetjük kb. azonos területre, akkor nem volt rossz az eredményünk. Amelyik területen hamarabb jött jelentkező, azt erőltettük. Egyik bottal folyamatosan próbáltunk nagyjából egy területre horgászni, a másikkal a jól bevált összevissza dobás volt a stratégia. Aztán jött a „honnan fogtad?” kérdés, amelyre a legpontosabb válasz a „Háááát, valamerre arról…” volt :).

Sanyi most se akart lemaradni
Mivel nálam volt a merítő, én szákoltam neki
Mosoly! Nem neked mondtam :)
A kényelem mindenek előtt… mögöttem meg Sanyi munkában

Ahogy a fenti képen is látszik, csöppet elegem lett abból, hogy kuporgok egy csónakdeszkán összegörnyedve, így előbányásztam a régi „bojlis” fotelem, ami széltében épp elfér a csónakban, és az utóbbi időben erről kergetem a halakat a csónakban is. Sokkal több hátránya van, mint előnye, de nem érdekel, ugyanis az egyetlen előnye, hogy kényelmes. Hátránya, hogy nem férek el mellette, tehát ha hátra akarnék menni a csónakban, akkor át kell rajta vagy mellette mászni, ami azért nem kockázatmentes, hiába van már sok éves csónakos rutinom. Hátránya továbbá, hogy nagy, nehéz, újabb lom, amit le kell cipelni a töltés oldalban a csónakig indulásakor, majd vissza, ráadásul a kocsiban is alig fér el, a komplett hátsó ülést lefoglalja magának… de mint írtam, nem érdekel, mert kényelmes! Egyetlen dolog zavar csupán, hogy így háttal vagyok jó barátomnak peca közben, mert mindketten a csónak vége felé nézünk, így a beszélgetésünk igen vicces szokott lenni.

A nagy szelfizgetésben ez meg majd elvitte a botot
De szép hosszú vagy
Újabb játékos, ezúttal egy kerekebb, pontosabban karika kivitel

Elnézést, hogy csak ilyen kézbentartós fotókat készítettem a halakról, de a fotelnak, mint mondtam, hátránya, hogy egy falat képezett köztem és Sanyi között, így nem akartam minden szebbecske halnál átmászni hozzá. Már csak azért sem, mert nemegyszer előfordult, hogy a hal nem kívánta megvárni a fotózást, inkább egy huszáros mozdulattal kiugrott a kezemből és lelépett oda, ahonnan jött. 

Na, te mi a búbánat vagy?

Pont egy ilyen átmászás közben lelépett hal miatt bosszankodtam, amikor a még benn lévő botom komoly csörömpöléssel elkezdett a csónak hátsó területébe vándorolni. A kis szuzkó motorról, aminek nekitámasztottam, átborult a csónak bal hátsó sarkába, és a zsinór igen határozottan vágtatott befelé a folyóba. Bevágtam (bár nem igazán volt minek, mert a hal már bőven rajta volt, így leginkább csupán felvettem vele a kontaktust), és elindult a fárasztás. Egy meglehetősen hosszú, akkor még hosszabbnak tűnő csata kezdődött az ismeretlennel, mert egy percre nem láttam, de éreztem folyamatosan, hogy jól húz. Pár perc után sikerült a csónak környékére vontatnom, de talált valami akadót vagy valami lomot, ami egyszerűen elcsapta a vékony előkémet.

5 perccel később már egész közelre sikerült visszacincálnom, ez jól látszódik a 3 méteres heavy bot spiccének irányán is

Gondolom, szinte valamennyi horgász hasonló gondolatokat engedett szabadjára ilyen helyzetben, mint én, és abból csak a legfinomabb volt az, hogy mindjárt bevágom az egész cuccot a Tiszába :). Szokás mondani, mindig az a legnagyobb hal, ami elmegy. Ez a nap legnagyobb hala volt, ez kétségtelen, mert a kiló alatti keszegnépet nem volt nehéz überelni, valamint látva hogy húzta a heavy botot… ááááá… mindegy is, ennek annyi. 
Ez a hely aztán valamiért elhallgatott, kínkeservesen lehetett kapást kicsikarni, így továbbálltunk egy más jellegű területre.

Sanka ott folytatta, ahol pár perce abbahagyta
Hoppá, de azért csak ragad rá is valami újdonság, elkezdte ő is a hosszú előkéket használni :)

Ezen a napon azt vettük észre, hogy a finom, kis horgok és a hosszú előkék az eredményesek. A horogtípust nem tudom megmondani, amivel horgásztam, ugyanis előkerült a régi rakós botos horgászatnál használt horgos dobozkám, amiben ott figyelt pár száz vadi új horog, amiből egy vékony, kicsi feketét kötöttem fel. Ennek fachjában egy „extra” feliratú címke volt téve, tehát bármi is volt, egy extra is szerepelt a megnevezésben. :)

Extra aromásítás, alulra kaja, középre egy kis poraroma
Ezt lezárni ismét egy kis kajával, és kész
A horogra vagy jó pár pinki…
… vagy csonti került, de azt zömében csak kipukkantották
Hallesen
Bingó, itt egy szebb kivitel
Sanyinak ismét egy jobb keszeg
Itt bukott le a hosszú előkével :), sok éve horgászom vele, de az életben nem láttam még ilyen hosszú előkével :)
Megérte a módosítás
Még egy hal
Portré és az a bizonyos extra fekete horog
Jön a záró hal, ezúttal az általam neki készített végszerelékre
Segítesz meríteni? Dehogy! :)
Így is megvan!
A nap talán legszebb hala

Utolsó hal megvolt, mert mindig van még egy dobás… na, akkor most az utolsó… de az idő vészesen fogyott, és még fel kellett motoroznunk a parti büféig, ahol a grill sütödében várt már minket a roston tarja, illetve a tévén a Forma 1. A tarja finom volt, az F1 dög unalom. Ezért kár volt sietni.

Ezért megérte sietni, az F1-ért nem
Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: