Nevis Snipe 4000 - egy igazi kezes bárány

Nevis Snipe 4000 - egy igazi kezes bárány

A pályázatra kiírt három megjelölt pergető orsó közül hozzám a Nevis Snipe 4000 került tesztelésre. A feladatot szíves örömest vállaltam, mert így nem csak az orsót tehettem próbára, hanem ehhez a „munkához” mérten jómagam is. Valamilyen szinten minden egyes horgászat egyfajta kihívás, legyen szó bármilyen módszerről. Én pedig szeretem az efféle megmérettetéseket, nem beszélve arról, ha van némi tétje is a dolognak. Természetemből adódóan nem tartom magam egy teljesen elfogult embernek, sok minden kelti fel az érdeklődésem a horgászeszközök terén az újdonságtól az antikig, a felsőkategóriás, űrből küldött szerkezektől az alacsony kategóriájú, földhözragadt termékekig egyaránt, és ha már így alakult, megpróbálom összegezni az Snipe 4000 orsóval közösen eltöltött idő tapasztalatait.

Mindjárt az első benyomással, a látványra korlátozott találkozással indítok. A postai kézhezvétel után, kicsomagolás közben kellemes meglepetés ért az orsó küllemével kapcsolatban: az első pillantás bizony pozitív reakciót váltott ki belőlem, rosszabb külsőre számítottam. A dobozban a mai korhoz illő tetszetős, magabiztos külsejű horgászorsó pihent. A neten található promóciós fotók számomra valahogy nem adták vissza élethűen, milyen is a valóságban. (Később minél többet nézegettem, annál szimpatikusabbá vált).

Fém dob és karbon pótdob jár az orsóhoz

A második benyomás kissé keserűbbre sikeredett, mert hiába a leírt, megcáfolhatatlan gyári adat (365 g), az orsó súlya kézbe véve sem lett kisebb, és ha belegondolok, ezt fokozza majd még az a pár gramm horgászzsinór, ami a dobra felfér. Viszont e tulajdonságán nem csodálkoztam túl sokáig, mert kategóriáját tekintve ez teljesen normálisnak tűnhet.

A hajtókar beszerelése után megtekergettem az orsót: futása sima, egyenletes és rázkódásmentes. Pozitív dolog, hogy futás közben egyáltalán nem dobálja az orsóházat. Határozottabb tekerésnél hallható némi szélzaj, illetve ha közelről hallgatózom, az orsóházból is kiszűrődik egy nagyon csekély mértékű mechanikai zaj, amint dolgoznak odabent a gépelemek. Az egyenletes, könnyed futás 10-12 hajtókar-fordulat után áll meg.

A rotort lefogva a hajtókaron érződik egy minimális mértékű kottyanás. A hajtószár könnyű alumínium, alakja a menő orsók trendjét követi. Magát a hajtókart az orsóházon keresztül rögzítő csavarral lehet fixálni.

Szép zsinórprofil
Fonott zsinórral is jól használható
A hajtókart az orsóházon átmenő csavar rögzíti
Könnyű, alumínium hajtószár

A hajtókarfogantyú anyaga keménygumi, ovális - lapos kialakítású, ami egész jól illeszkedik az ujjak közé.

Vékony orsóház rejti a belső szerkezetet

A fémből készült tetszetős fékállító gomb az orsó dobjához képest nagy átmérővel rendelkezik. A dob megszorítása során a fékgomb később, kb. a fékhatás alsó határa körül fog megszólalni. Az orsóhoz mérten finomra hangolt fékcsillag teljes (állóra) betekeréséhez három egész fordulat szükséges.

Nagyméretű. tetszetős fékállító gomb
Kifogástalan első fék

A jól érzékelhető, finoman hangolható fék aránylag gyors fékerő-szabályozást tesz lehetővé. Alapjában véve az orsó fékje teljes mértékben kézre álló, a fékbeállítás könnyedén elvégezhető. A dob elfordulását mindkét irányban szolid, horgászfülnek kellemes, lágyan ciripelő, minőségi szerkezetre utaló fékhang kíséri. A csapadék és a szennyeződések ellen a fékgomb peremén található gumikarika védi a belső részeket.

Alumínium dob

Az alumíniumból készült fémdob alapszíne ezüstszürke. A szoknya alsó részét egyedi fémmegmunkálások díszítik. A dobperem és az esztergálás helye sötét aranyszínű. A dobon található felirat kissé futurisztikus jellegű (olyan Terminátoros). A zsinórklipsz egy fém gomb, ami a praktikusságon túlmenően elegáns külsőt ad a dobnak.

Praktikus és elegáns zsinórklipsz

A pótdob anyaga karbon, színe fémszürke, a dobon található feliratok feketék, a zsinórklipsz itt hagyományos műanyag. Mindkét dob felső pereme lekerekített.

A dobokat cserélgetve, a tengelyt szemrevételezve mindjárt látszik, hogy a leendő zsinórkép kúposságán nem lesz túl sok mód variálni. Mint később kiderült, nincs is rá szükség, mert mindkét dob esetében a zsinórprofil és a zsinórrakás is kielégítő.

A rotorvilla erősebb összenyomásra minimális rugózást produkál. A felkapókar működése határozott és stabil, nem kell félni a véletlenszerű visszacsapódásoktól. A zsinórvezető görgő csapágyazott, mérete nagy. Feltételezhetően optikai tuningként a felkapókar szára és a zsinórvezető görgő a fémdobon található sötétarany színt kapta.

A visszaforgásgátló kapcsolóját a rotor és az orsóház alsó nyakrészén helyezték el. Az orsóház meglepően karcsú, ám az orsó nemcsak a fémesnek ható ezüstszürke metál alapszínezés miatt látszik masszívnak, mert kézbe véve és az orsótalptól feszegetve is igencsak stabil szerkezetnek tűnik.

Méret: 4000
Tömeg: 365 g
Áttétel: 4,6 : 1
Fékrendszer: első fék
Csapágyak: 5 + 1 db
Dobperem átmérője:52 mm
Dob magassága:22 mm
Fékcsillag átmérője: 38 mm
Zsinorkapacitás: 0,20/340; 0,25/260; 0,30/200 mm/m
Orsóház anyaga: grafit-hybrid
Dob anyaga:alumínium
Pótdob anyaga: karbon
Ár: 13 490 Ft

A fémdobra hirtelen egy kézközelben lévő 15-ös (pár munkaórás) fonott zsinórt tekercseltem. , Valószínűleg szebben mutatott volna egy vadi új zsineggel, de ahogy végeztem a zsinórtöltéssel, az eredmény meggyőzött és úgy gondolom, hogy kapott zsinórkép megjelenését ez túlzottan nem befolyásolta. Maradt is rajta egészen a teszt végéig. A pótdob 25,5-ös zsír új monofilt kapott.

A zsinórral feltöltött dobok

Az első tesztek alkalmával a meghorgászandó víz és az alkalmas műcsalik függvényében társának egy hasonló árkategóriájú pergető botot választottam 270 cm-es hosszban és ráírt maximum 40 g-os dobósúly-tartományban (ami nekem mindig is valamiért többnek tűnt). Miután összeillesztettem őket, az eredmény elkeserítő lett: a kezemben egy igazi nehézfegyverzetnek tűnő kombó pihent, ami további vizsgálatot követően nem is volt túl nagy csoda, mert az együttes súlypontja borzasztó rossz helyre került. Akkor már határozottan érződött, hogy ez a bot nem lesz az orsó igazi barátja. Többek között olyan érzés volt, mintha valahogy kévés lenne neki. Ám mivel egyelőre más pálca nem állt rendelkezésemre, ezzel a párossal indultam a közeli folyóra.

A folyó maga egy közepes vízhozamú, általában állandó vízállású mesterséges csatorna. Halfaunája a pontyon és a fehérhalakon túl harcsa, balin, csuka, süllő. Pergetve főképp az utolsó két ragadozó fogható szépen, bár ezt mindig az adott idény és az elmúlt idények határozzák meg.

Az első teszt helyszíne

Embertelenül forró augusztusi késő délután van, a ruhát alig lehet elviselni. Utam egy kicsike kőszóráshoz vezet. A víz itt vígan kavarog, benne néha ezüst testek villannak. Imitt-amott a vízfelszínt csobbanások zavarják meg, mintha valaki magasról kavicsokat dobálna a folyóba. Most az apróbb balinok még zavartalanul kergetik a kishalakat. Tudom, hogy nincs túl sok esélyem ellenük és valójában nem is értük jöttem. Korán van még, a napnyugtát várom, aminek eljövetelét az orsóval töltött idő miatt játszva várom be. Később egyszer csak arra figyelek fel, ahogy a balinrablások közé süllőrablás is vegyül. Tőlem balra a kövezés hirtelen megszűnik, előtte egy fiatal fűzfabokor mossa vékonyka lábacskáit, zöld leveleinek egy része a folyó fölé hajlik. Alatta apróhalak bandáznak. A szürkület érkeztével közéjük kaffant egy süci.

8 cm-es gumival és 5 g-os fejjel indítok. A horgászat kissé keserédes a rosszul összehangolt felszerelés miatt. Kapásom egyelőre nincs, balinrablás egyre kevesebb, helyüket a süllők váltják fel. Rablásuk hangjából ítélve nem nagy példányok lehetnek. A gumihalak méretét a kapástalanság miatt folyamatosan csökkentem. Végül odáig jutok, hogy egy kisebb, élénk színű egyfarkú twisztert akasztok a kapcsomba 3 g-os fejjel. A bokron kissé túldobom és elindítom magam felé, mikor félúton a csali elnehezedik. Egy mérsékelt erejű bevágással nyugtázom a dolgot. Horgom ül, halam védekezik. Nem egy nagy súlyú halacska, az már biztos. Rövid csata és nemsokára a kezemben pihen egy méretet valamelyest meghaladó süllő. Aztán hiába próbálkoztam aznap tovább, csak ennyi hal jutott.

Az első tesztalany

Következő alkalommal hajnalban indultam útnak és úgy gondoltam, megnézek két ígéretes helyet. Már javában világos volt, mikor az egyik helyen egy 4 g-os fejjel szerelt 6 cm-es fehér gumihalat egy süllő kapta el. Az aránylag mélyre nyelt horog ellenére - egy gyors pózolás után - sértetlenül csúszott ki a kezeim közül.

A következő helyszínen már forróságban próbálkoztam, verejtékeztem is rendesen. Elég sűrűn villogott az agyamban a vészjelző lámpa, miszerint abba kellene hagyni mára a pecát. Ez azért is megfontolandó volt, mert esélyeim a ragadozók ellen meglehetősen lecsökkenhettek így, dél környékén, és - nem mellékesen - nem szeretnék leejtett fagyi módjára az árnyéktalan, felhevült folyóparton olvadozni.

Az első dobásra valami beleüt, ezért a második bevontatást kissé mérsékeltebben kezelem: pár méter megtétele után zsinórom hirtelen belazul. Akasztok, majd elégedetten nyugtázom, hogy halam van. Harapásálló előke hiányában csak remélni tudom, hogy nem csuka az áldozat, vagy ha mégis, akkor nem nyelte túl mélyre. Leendő zsákmányom közben beáll a sodrásba és egy pillanatra megszólal valami, amit eddig még nem hallottam: a Snipe 4000-es fékje. Egy keveset röcög, majd a hal maradék erejét szépen felőrli a megfelelően tartott horgászbot. A vízben egy süllő alakja válik láthatóvá. Többször rázza a fejét, majd fáradtan a tenyerembe siklik. Gyors fotók, puszi és gyerünk haza, mielőtt még itt üt meg a hőguta. Amit valójában akartam, az végül is összejött.

Egy másik alkalommal egy hidegfront estéjén kellettem a wobblerem a Keleti-főcsatorna vizében. Nem túl messze tőlem nemrég egy süllő rabolt. A pár g-os felszíni fahalat kidobtam már felé jó párszor. Az egyik felúszást követően az éjszakai csendben wobblerem iránya felől felrobbant a víz. Lehet, hogy nem tudatosan, de berántottam, és horgom - meglepetésemre - ült! Később újabb süllővel gyarapodott a tesztorsóval pózoló halak száma.

A tesztelésre szánt idő második felében jártam már, mikor úgy alakult, hogy az eddigi botot alkalmam nyílt lecserélni egy másikra, ami történetesen egy 270 cm hosszú, 60 g-os, C akciós Nevis Rider. Összeszerelve nem kevés össztömeget mutatott az együttes, de a jól eltalált súlypont és talán a számukra kitalált módszer(ek) miatt ez nem volt annyira égbekiáltó hátrányosság.

A következő pecát egy hétvégére a Hármas-Körös békésszentandrási duzzasztója alá terveztem.

Újabb teszthelyszín: a duzzasztó alvize

Első nap szinte végig esett az eső. A sok dobásból kisebb süllők, kősüllők, illetve csukák tiszteltek meg. Nagyobb hal nem jött. Másnap reggel kisütött a nap és egy jól táplált, szűk kétkilós csuka látogatott meg.

Csuka is tesztelte az orsót

Ez a hal szépen küzdött: a folyásban akadt meg és nehezen akart a part felé közelíteni. Fárasztás során kétszer kiugrott a vízből. Az orsó fékjének itt már több szerep jutott. Szépen adagolta a hal által lekért zsinórt. Mindenféleképp szép élmény volt.

Összegezve a tapasztalatokat: őszintén meg kell mondanom, hogy látatlanban minden téren rendesen alábecsültem ezt az orsót. A próbák alapján nem igazán tudok belekötni. A futása kiegyensúlyozott, a zsinórt szépen csévéli terhelés alatt és kisebb műcsalik ellenállása esetén is, a fonottat nem gubancolja dobásokkor. A nagyméretű zsinórvezető görgő tökéletesen végzi a dolgát: a zsinórokon nem tapasztaltam, hogy nagymértékben csavarná őket.

A Nevis Snipe 4000

Az áttételhez megfelelő nyomaték tartozik, ahogy a folyamatosan erősödő terhelés mellett dolgozik. A fékjére sincs semmi panasz, precízen végzi a dolgát. Nem tapad le, a zsinóradagolás első fázisában nem torpan meg és a kívánt fékerőt egyenletesen tartja bármilyen beállításnál. A felkapókar működését sem tudom sokkal jobban kiegészíteni a fentebb leírtnál, csak annyival, hogy működtetése során az egész orsót és vele együtt az egész horgászatot még kezesebbé, kényelmesebbé teszi. Az orsó hátrányaként csak a hajtókaron érződő piciny kottyanást rónám fel, valamint a tömegét, de mint tudjuk, az előzőre van gyógyír, az utóbbi pedig tény.

Mindezek figyelembevételével badarság lenne lebecsülni ezt az orsót, legyen belépő szintű vagy szezonálisan használt, illetve rendszeresen kézbe vett darab, biztosan megállja a helyét. Az apróbb (néhány grammos) csalikkal való horgászat közben is szépen rakja mindkét zsinórfélét és nem torpan meg a nehezebb műcsaliktól sem. Különösen a közepes súlyú műcsalik horgászatánál érzi jól magát. Az adott horgászatnak megfelelő dobósúlyú bottal problémamentesen, bátran dobhatunk vele óriási távolságokra, és nem fog megriadni az esetleges agresszív horgászattól sem.

Írta: Gyöngy László (gyongylac)

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: