III. Feeder Világbajnokság Dél-Afrika, az edzésnapok tapasztalatai

III. Feeder Világbajnokság Dél-Afrika, az edzésnapok tapasztalatai

2013. november 23-24. Ez az a dátum, amit már nagyon sok feederhorgász várt, legyen versenyző, vagy épp csak érdeklődik a NAGY feeder versenyek iránt. Ekkor mérhetik össze tudásukat a világ legjobb feederhorgászai. Ezúttal egy igazán különleges és távoli ország ad otthont ennek a viadalnak, ez pedig nem más, mint Dél-Afrika, ott pedig a Bloemhofi víztározó. Ebben az írásban szeretném összefoglalni ennek a hétnek az eseményeit, hogyan vágunk neki a szombati, illetve vasárnapi fordulónak. Akit érdekel, klikk az írásra! Ja és el ne felejtsem: HAJRÁ MAGYARORSZÁG!

Sokan nem is sejtik, milyen sok szervezés és előkészület előzte meg ezt a versenyt. De ha csak abba belegondolunk, mennyi felszereléssel jár egy versenyhorgász a vízpartra, ha ezt megszorozzuk 5 fővel, a lakhely és Dél-Afrika fővárosa, Johannesburg közé beteszünk 9000 km-t, no végül a reptér és a víz közé is egy majdnem 400 km-es távot, akkor már sejthetjük mi előtt is állt a csapat.

A hosszú repülős út izgalommal volt tele, vajon minden rendben megérkezik?

Talán nem is véletlen, hogy ezt a versenyt számos megbeszélés, egyeztetés, telefonos tárgyalás előzte meg, mit viszünk, mire lesz itt kint szükségünk, mi fér és mi nem a reptér szigorú súlylimitjébe. Mindezek után eljött végre az indulás napja, 2013. november 15., amikor is délben a ferihegyi reptér parkolójában találkozott a csapat, a segítőkkel kiegészülve, hogy utolsó simításokat is elvégezzék a poggyászokon, minden gramm csomagsúly ki legyen használva, viszont minden lehetőleg törésbiztosan be legyen csomagolva.

Már csak az autókölcsönző procedúráján kell túlesni és indulhat is a csapat Bloemhofba

Irány Frankfurt, onnan pedig egy majd’ 6 órás várakozás után tovább Johannesburgba, ami egy több mint 10 órás repülőút. Odaérvén örömmel konstatálta mindenki, hogy ezúttal a felszerelések hiánytalanul és „töretlen” lelkesedéssel megérkeztek. Lehetett is pakolni a bérautókba, majd irány a csaknem 400 km-re lévő Bloemhof. Fáradtam a 30 órás utazás után megérkezett a magyar csapat, a szálláshelyünkre.

Ha már szóba került a csapat, érdemes mindenkit név szerint megemlíteni: Walter Tamás szövetségi kapitány, Ifj. Barna Szilárd segédkapitány, a versenyzők: Döme Gábor, Erdei Attila, Novák János, Sivák Mátyás, Vidó Ferenc. A segítők: id. Barna Szilárd, Bató Attila, Dohány Péter, Szász Sándor és végül én Takács Péter.

A megérkezést követő napon felvettük az előre megrendelt etetőanyagokat, aromákat, élő anyagot, hogy hétfőn, amikor először lehetett horgászni a versenypályán már minden rendelkezésre álljon.

Az első pillantás az új versenypályára a folyóvíz felett húzódó hídról
Nem egy száguldozó erőgépek, de „általában” nem hagytak minket cserben a fehér szekerek

Már a korábbi úton felmerült annak kérdése, milyen autót is béreljen a csapat magunk és a felszerelések szállítására. A dél-afrikai barátaink javaslatára „terepjárókat” bérelt a csapat, amiről már az első órában kiderült milyen jó döntés is volt ez. A vasárnapi pályabejáráson még így is sikerült elakadni. A csapat sikeresen kimentette az autót, de már előre aggódtunk mi lesz hétfőn. Hát nem is kellett csalódni. Szinte kizárólag minden csapat úgy oldotta meg az autóbérlést, hogy egy busz a személyeknek, és egy szállítójármű. Hozzá bónusznak egy kis személyautó, elszaladni ide-oda. Na ebből a szaladgálásból annyi valósult meg, hogy mást sem láttunk a pályán, mint autókat tologató horgászokat, körbe-körbe rohangáló csapattagokat. Nagy bosszúság ám fél-egy órát autót menteni, amikor már be lehetne ülni a szektorba és készülni az edzés kezdetére. Szerencsére a csapatunk 2 darab 4x4-es autója és a 2 darab (nagy rakterű) 4x2-es autója jól vizsgázott.

A szervezők felismerték, hogy itt komoly gond a közlekedés, ezért hadrendbe állt egy traktor is

Ennyi bevezető után nézzük sorba mi is történt napról-napra a vízen.

Hétfő

A nap a heti edzésterv kisorsolásával kezdődött. Ez egy „rács”, amin fel van előre osztva, az 5 szektor blokkjai (egy területen horgászik mind az 5+1 horgász), a kapitányok húztak egy számot, a rács melyik sora vonatkozik rájuk. Hát a sorsolás nem igazán kedvezett a csapatnak, mert 2x is szélső blokkban horgászunk a héten a számok alapján. Reméljük, ha már így alakult akkor megmarad ez a versenyre is.

A versenypálya két szektorcsoportra lett osztva A-B-C, valamint tőle 1-1,5 kilométerre a D-E, a képen a D és E szektor stégei vannak

A terv az volt, hogy az 1 hónapja lezárt pályán mindenki más-más aromával-etetőanyaggal vág neki a napnak, mely arra ad választ melyik keverékre reagál jobban a hal. Melyiknél van több kapás legyen az megfogott hal, vagy akár csak rontott kapás.

A dél-afrikaiak „félelme” beigazolódott az első napot illetően, a nem etetett pályáról elszállingóztak a halak. Órák teltek el úgy, hogy kapást-fárasztást nem lehetett a hosszú pályaszakaszon látni.

Felsorakoztak a horgászaink a stégeken, az edzésen egy-egy ötös, hatos csoportban horgászott minden ország

Igazából csak az fogott szinte értékelhető méretű halat a környékünkön, aki eldobott a "vakvilágba" és várta, hogy megtalálja azt egy nagyobb testű hal.

Bal oldali szomszédunk Dél-Afrika volt, Neville Ford éppen pontyot fáraszt 100 méter feletti távolságból

A magyar csapat azonban nagyon fegyelmezetten követte az előre eltervezett taktikát, stratégiát, a távolságot és a pontosságot illetően függetlenül attól volt-e kapás a megadott távon, avagy sem. Egyértelmű volt, hogy csak abból lehet információt levonni, ha mindenki követi azt, amit előre megbeszéltek. Ez így is történt.

Erdei Attila első hala ez az amur

Erdei Attila fogott egy értékelhető amurt, valamint 2 yellow fisht, amiről ekkor még a helyiek sem tudták, hogy számít, vagy sem, hiszen védett halfaj. Ment a találgatás, hogy vajon 30 cm felett és 10 darab rakható-e maximum haltartóba ebből a halfajból, vagy 45 cm és 2 darab. Novák Jánosnak volt pár rontott kapása, amiből az első komolyabb rögtön távozott is az előkével. Hiába no, itt a legkisebb halak is hihetetlen erősek. Egy kis 25 centis yellow fish is képes szinte letépni a botot a bottartóról.

Walter Tamás mutatja a yellow fisht a holland kapitánynak

Sivák Matyinak is volt yellow fish fogása, Döme Gábornak és Vidó Ferencnek nem volt értékelhető hala. Talán lehet, hogy a nekik jutott aroma nem lesz jó erre az időjárási körülményre? A hét végéig kiderül!

Nap végi gyors megbeszélés még a vízparton, ami már a szálláson folytatódott

Kedd

A napot a srácok a távolság és aroma kérdésnek szentelték. Mivel a sorsolás úgy hozta, hogy egy mozgó 15 bis nevű szektorban kellett edzeniük, némiképp szabadabb volt a horgászat. Pláne annak tudatában, hogy ez a szektor a végleges versenyen nem is fog „játszani”.

Ifj. Barna Szilárd és Walter Tamás készíti naponta az etetőanyag keverékeket
Készül a darált csemegekukorica, melyet id. Barna Szilárd és Dohány Péter készít el minden reggel

Tamás 3 horgászható távolságot határozott meg, az egyik a hétfői maximum volt, illetve egy nagyobb táv, és bekerült az „amit csak bírsz” is. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ennek a harmadik távnak mi értelme lehet, érdemes megemlíteni, hogy ezt a „szerencse” faktort is meg kell vizsgálni. Aki erre a távra dobál, az vajon mennyit fog? Mert hogy lesz ilyen versenyző sok országból az egészen biztos. Etetni ide nincs értelme, mivel itt már akkora a szórás, hogy minden gombóccal csak a saját esélyeit rontja a horgász.

Talán ezen a képen látszik legjobban, mekkora is ez a pálya, a vége a kép jobb szélén a távolban van

Szerencsére a halak ma már jóval barátságosabbak voltak a horgászainkkal, sok jó kapás és egyre több megszákolt hal jellemezte a napot. Kivétel nélkül mindenki fogott darabos, jó halakat. A nap során folyamatos volt a horgászaink közötti kommunikáció, ki mit fogott, milyen csalival, aromával és távon? Szinte ütemesen lehetett követni a fárasztásokból a halcsapatok mozgását.

Repülni tanítja a gilisztákat Bató Attila
A szektorunk a pálya legfelső részén utolsóként helyezkedett el
Nagyon jó volt végre sok halon próbálgatni az etetőanyagokat, aromákat, a képen Sivák Matyi pontyot szákol
A keddi napon a legtöbb halat az abszolút szélső helyen horgászó Vidó Ferenc fogta, az ő információi is nagyon sokat jelentettek
Erdei Attila egy teljesen más stratégiát próbált ezen a napon, nem is eredménytelenül

Az aroma kérdéskör is letisztulni látszik, egyik ugyanis feltűnően jól működött a nap során és a hétfői napon is ez vizsgázott a legjobban.

A nap végére belekóstolhattunk az igazi bloemhofi viharba, ilyen tempóval soha nem pakolt még össze szerintem senki. Pláne, amikor a helyi szervezők autóval jöttek körbe szólni, hogy gyorsan pakoljunk, mert a vihar itt nem játék. A percenkénti 5-10 lecsapó villám okot adott a sietségre. A nyári vihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is csitult így a felszerelések másnapi előkészítését már a szállásunkon ismét napsütésben tehettük meg.

Egy hatalmas vihar késztetett minket igen gyors pakolásra

Szerda

Erre a napra már a belső pályákat kaptuk a sorsolás alapján. Bal oldalunkon a spanyolokkal, míg jobb oldalon a holland válogatottal. Az előttünk elterülő terület jellemzője, hogy nagyon sekély. Eddig csak rosszat hallottunk erről a szakaszról a korábban itt horgászóktól, így adva volt a feladat, hogy vajon itt mit tud a csapat fogni. A vártnál sokkal jobban kezdtünk, hiszen a korábbi információkat alapul véve, a középtáv helyett, már többen nagy távolságban, illetve az elérhető legnagyobb dobótávon kezdték meg a horgászatot. Nem is eredménytelenül.

Jó döntés volt a szervezők részéről az eredeti szakaszról ide áthozni a versenyt, bár most lenne az „esős” évszak, de a tározó szintje folyamatosan csak apad, alig valamivel több, mint 20%-on áll jelenleg

Kivétel nélkül mindenki fogott halat az első órákban, ami nem mondható el a szomszédainkról, illetve szinte az egész környező szakaszon horgászókról. Két óra után már 9 nagytestű hal pihent ideiglenesen a szákokba. Ehhez hozzájön még a yellow fish fogások, amiről eldőlt végül, hogy minden méret és mennyiségi korlátozás nélkül számít a versenyen. Ebből csapatunknál olyan 10 darab lehetett eddig.

Sivák Matyi szép pontyfogása

A nap végére kiderült, hogy nem horgásztunk rosszul ezen az edzésnapon a többiekhez képest. Jobb szomszédaink az utolsó órában fogtak jó pár darabos halat, a bal oldaliak nem nagyon értek el kiemelkedő fogást, bár egyikük akik a szektoruk alsó szélén ült állítólag 18 kg körül mérlegelt. No, de nem az edzést kell megnyerni, újabb hasznos tapasztalatokkal lett gazdagabb ma is a csapat.

Döme Gábor különleges tükörpontya, amihez az is hozzátartozik, hogy a halak 99%-a itt tőponty

Csütörtök

Bent a sűrűjében. Ezzel lehetne jellemezni ezt az edzésnapot, hiszen az 5-ös blokkban horgászhattunk ezen a napon, pont a pálya közepén. Balról Ukrajna, míg jobbról Beloruszia volt mellettünk. Erre a napra a nagy távolságú, pontos horgászat volt megcélozva. Ami valljuk meg őszintén nem is olyan egyszerű a gyakorta viharos erejű szélben.

Novák János is már számos szép pontyot fogott az edzések folyamán

Az edzés legnagyobb meglepetése a mellettünk horgászó ukránok voltak. Szinte akárhova dobtak pontyot fogtak, míg nekünk vért kellett izzadni minden kapásért, no és nem kevés akadót is találtunk féltávon, ami igencsak megnehezítette a horgászatot. A legviccesebb az volt, amikor az otthagyott bot után kellett az ukrán versenyzőnek úsznia ugyanis azt elvitte egy ponty. Ráadásul az első három napon alig fogtak ők halat, ma pedig minden percben fárasztott szinte valaki. Ennyire helyfüggő lenne a pálya?

Cseh Lacit meghazudtoló gyorsúszás a botért…
… és még ez a hal is meg volt! Hihetetlen! Nekünk a legkisebb hibát is halvesztéssel torolja meg a tározó!
Az UV sugárzás roppant erős. Szinte 10 perc alatt le lehet égni, ez ellen keni fel Bató Attila az indián maszkot

A csütörtök délután a hivatalos megnyitó ceremóniával zárult. Hátra van még az utolsó, pénteki edzésnap, valamint szombat, vasárnap a verseny. Mindkét nap végén beszámolóval jelentkezünk az aznapi eredményről!

A Feeder Világbajnokságon induló magyar csapat felsorakozott a megnyitóhoz
A rendezvény látványos afrikai tánccal és felvonulással indult a főutcán
Csoportkép a táncosokkal
A HorgászSámán vezette a felvonulást
Nagy öröm és megtiszteltetés a Haldorádónak, hogy a magyar csapat kiemelt támogatása mellett a III. Feeder Világbajnokság egyik főtámogatója lehetett
Elkezdődött a hivatalos megnyitó
Színpadon a csapatunk! Hajrá Magyarország!!!
A támogatók, akik nélkül nem jöhetett volna össze a VB-n való részvétel! Köszönjük nekik!

Írta: Takács Péter
Fotó: Döme Gábor, Takács Péter, Walter Tamás

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: