A megszokottól kissé eltérő versenybeszámolóban szeretném az elmúlt hétvégén Szegeden, a Maty-éri versenypályán megrendezett csapatverseny történéseit ismertetni a tisztelt Olvasóval. Köztudott, hogy ez a legrangosabb csapatverseny Magyarországon, évről évre 20 feletti az induló csapatok létszáma, az igazi nagy tét az elsőség megszerzése. Az első helyen végző csapat kap ugyanis lehetőséget arra, hogy megméretesse magát nemzetközi porondon, történetesen a Klubcsapatok Világbajnokságán.
A felkészülésünket nagyban segítette, hogy az előző hétvégén ugyanezen a pályán került megrendezésre az Országos Ifjúsági Bajnokság, ahol a csapatunk két oszlopos tagjának gyermeke is indult, az ő felkészülésük és versenyük nagyban segítette a felnőtt csapat munkáját. Az erről a bajnokságról készült riport hamarosan olvasható lesz.
A szegedi versenypálya az utóbbi időben meglehetősen kevés szerephez jutott, ezért a várható halakról és azok méretéről kevés információ állt rendelkezésre. Meglepetésként ért mindenkit a gyerekek felkészülése alkalmával a mindent elborító törpeharcsa sereg.
Az első napokban, a még „szűz” pályán fogható volt néhány dévérkeszeg, de az edzésnapok előrehaladtával egyre kevésbé volt jellemző. Ugyanezt a jelenséget figyelhettük meg az edzések alatt, már a mi versenyünkre készülve.
Kedden reggel a versenypályán találkoztunk. A verseny rendezője elkészítette és kitűzte a csapatok számára az edzéstervet, amely alapján kiderült, hogy az edzésnapokon melyik boxban gyakorolhat a csapat.
A versenypálya leghátsó részén volt az előző héten az Ifi Bajnokság, az első szakaszán pedig a Csongrád-megyei Egyéni Bajnokságot rendezték. A nagyobbik rész igazából horgászt, etetőanyagot hosszú ideje nem látott. Azokon a helyeken, ahol régóta nem horgászott senki, még lehetett keszeget fogni, de ahogyan teltek az edzéssel töltött napok, egyre több csapattal a pályán, úgy kezdte átvenni az uralmat a törpeharcsa. A másik fontos dolog volt, hogy lehetett fogni szép számmal küszt, de ami még ennél is fontosabb volt, hogy kisebb-nagyobb amurok és pontyok fogására is lehetett számítani!
A Mosella csapatról a versenyzők tudják, hogy nincs ellenükre a törpeharcsafogás, egészen kiváló módszert fejlesztettek ki az évek során a szúrós ördögök megfogására, gondolok most a néhány évvel ezelőtti szolnoki Egyéni Bajnokságra, vagy akár az elmúlt évi Klub OB-re. Kiválóan snecizők is vannak a csapatban, ráadásul egységesen elmondható, hogy mindenki hatalmas rutinnal és előszeretettel horgászik nagy halra is. Rendelkeznek a megfelelő technikai tudással és felszereléssel is hozzá.
Ennek tudatában alakítottuk nap mint nap az edzéseinket. Éppen ezért változtattunk a jól bevált törpéző (büdös) etetőanyagunkon, mert azon a törpeharcsán kívül nemigen állt meg más hal.
Nem titok most már, egy édes ízű etetőanyaggal készültünk, amely pontos receptje a következő volt:
- 2 kg Mosella Medium Feeder
- 2 kg Mosella Explosive Etang
- 1 kg Mosella Tortenmais
- + 1 kg főtt búza
- + 2 doboz csemegekukorica
Ezen a keveréken nem csak a törpeharcsa, de a pontyok és az amurok is megálltak, és annak az etetési technikának hála, amit mi jónak gondoltunk, ott is maradtak. A technika lényege az volt, hogy az etetési időben bekerüljön az anyag 3/4 része, és minimum 1,5, de inkább 2 órán keresztül nem dobtunk rá semmit. Az elején bedobott, kővel ragasztott csonti, és az etetővel bejuttatott vágott giliszta helyben tartotta a törpeharcsát, a szemes anyag pedig a nagyobb testű békés halat. A hét végére úgy gondoltuk, készen van az etetőanyagunk, megvan az a megfelelő technika, amivel 7-9 kg közötti halat tudtunk biztosan fogni 3 óra alatt. Bónuszként az utolsó napokban még sikerült beülni a nagy halak közé, és Hamar Peti közel 20 kg-ot terelt szákba az amurok és pontyok szép példányaiból.
Ennek aztán gyorsan híre ment a pályán, mindenki szentül meg volt győződve, a Mosella csapat aztán egységesen nagyhalazni fog. Láttuk a mosolyt az arcokon.
Szombat reggel technikai értekezlet követte a regisztrációt. A Nemzetközi Szövetség által ajánlott rács szerint történt a sorsolás. Döntő volt, hogy a szélső szektorokban milyen pozícióba kerül a versenyzőnk. A 3 középső szektorban nem volt akkora jelentősége, de a szélső, A és E szektorokban bizony nem volt mindegy!
A forduló megkezdése előtt egy órával kezdődött a limit ellenőrzés. A szervezők felkérésének szívesen eleget téve az egyik limitáló csapat munkájában vehettem részt. Fontosnak tartom itt elmondani, hogy a legújabb szabálymódosítás szerint - ami az elkövetkezendő időben lép nálunk is érvénybe -, a limitben elkövetett szabálytalanságokért büntetőpont adására lesz lehetőség. Ez vonatkozni fog a mennyiségi korlátok megsértésére, illetve a nem időre való előkészítésre is.
Ott, ahol a versenyző bekészítette a mérőedényekbe az élőcsalit, a mércével ellátott vödrökbe az etetőanyagot, ott egyszerű volt az ellenőrzés. A szabálymódosítás célja pedig éppen ez.
Szerencsénk volt az első napon: Heimann Jóska ha nem is a szélső, de a 3. helyre került az E szektorban. Sajnos Hamar Peti az A szektor közepén nem volt könnyű helyzetben.
A taktika a következő volt. Az alapozáskor bekerül az etetőnk 3/4 része, sok szemes anyaggal, kukoricával, főtt búzával. Igazából szúnyoglárvát nem akartunk használni, elsősorban azért, mert azt figyeltük meg, hogy nagyon vonzza az apró törpét. Ezért az egész, pontosan nem egész fél liter bekerült az alapozáskor. Természetesen a vágott giliszta sem maradt ki, a csonti pedig ragasztva jutott be. Spiccbotos horgászatra készültünk, 7-8 m-es botok mellett döntve, mert igaz, hogy ezek valamivel lassúbbak, mint az 5-6-os bot, de nagyobb testű törpéket fogtunk ebben a távolságban.
A másik érv, ami a hosszabb botok választása mellett szólt, ha erős szél lesz verseny közben akkor a spiccbot kezelhetetlenné válik, 13 m-es rakóssal pedig pontosan ezt az egy etetést lehetett meghorgászni.
Nem volt szándékunkban direkt nagyhalazni. Számítottunk a nagy testű pontyokra és amurokra, de úgy gondoltuk azok a megfogható méretű 1-2 kg-os példányok türelmes fárasztással, spiccbottal is szákba terelhetők, amik törpézés közben a horogra akadnak. Edzésen sikerült, reméltük a versenyen is lesz a horgunkon. A rakóshoz csak extrém szeles idő miatt kívántunk nyúlni.
Elkezdődött az első forduló. Suhogtak a spiccbotok, sokan választották ezt a módszert. Egy csapat, a Rameau Dunaferr próbálkozott egységesen a küszfogással, illetve azt a nagyhalazással kombinálva. Rajtuk kívül szinte mindenki a törpeharcsa fogásában bízott a legjobban. Heimann Jóska szépen fogta a törpét az E szektorban, számításaink szerint tartotta az első-második helyet. A másik szélen már nem volt ennyire fényes a helyzet. Peti fogta a nagyobb testű törpét, alig volt kis hala, de néha hosszú percekre eltűnt előle a hal. Majd a folytatásban a ritkuló kapások még ráadásul apró törpéket is adtak. A B szektorban Hamar Feri nagy biztonsággal, ütemesen fogta a halat, kétség nem fért a vezetéséhez. A C szektorban Imre Gábor is szépen horgászott, de neki - ugyanúgy, mint a D szektorban ülő Pintér Zsoltnak - nagyon aprók voltak a halai. Hiába volt a nagy horog, nagy csali, ahol csak apró törpe tanyázott, nehéz volt nagyokat fogni. Be-bejött egy kisebb csapat nagyobb testű az etetésre, abból gyorsan lehetett fogni párat, de utána megint az alig 1-2 dekagramm körüli halak voltak a jellemzőek.
Gyorsan telt a versenyidő. A végére az E szektorban Lőrinc Dénes sikerrel fogott ki egy közel 3 kg-os amurt, így Ő lett a második a szélső helyen horgászó Sági Béla előtt, Heimann József a 3. helyre szorult. Az A szektorban sajnos Peti 17. lett. Ezt kissé kompenzálta Feri 1 helye. Imre Gábor 9. helye és Zsolt 6. helye az első forduló után a 3. helyre volt elég. A Délpest-Maver vezetett a Triana-Békéscsaba előtt.
A forduló után átbeszéltük a versenyt. Érzésünk szerint nem követtünk el taktikai hibát. Felmerült a kérdés, hogy az E szektorban Jóskának fel kellett-e volna venni a nagyhalas botot, amikor Dínó az első betolásra akasztott egy amurt?! Úgy gondoltuk, nem! Nagyon bizonytalan volt a nagyobb halak ottléte. Azalatt a 20 perc alatt, amíg Dínó fárasztott, Jóska fogott 60 dkg törpét. Ha nem jön be a nagy hal, amire egyébként sem volt garancia, akkor elveszti azt a 60 dkg halat is, az pedig akár 5-6 hellyel is hátrébb sorolhatta volna. Nem szabadott ezt kockáztatni! Ez volt a helyzet Peti esetében is: 5 kg-os fogás környékén 60 dkg-on belül 6 versenyző volt. Sajnos neki volt a legkevesebb hala közülük. De ez csapatverseny, nem kell minden szektort megnyerni - de szép is lett volna! - egy-egy rosszabb helyezést némileg tud kompenzálni a csapattársak jobb szereplése.
Másnapra sem akartunk változtatni alapjaiban a taktikánkon. Az első helytől 12 pont hátrányban voltunk, de egy jó sorsolás sokat lendíthetne az ügyön, ezt számolgattuk még késő este is.
Másnap reggel aztán nem lettünk jobb helyzetben. Az A szektorban még beljebb kerültünk, úgy, hogy a riválisok egyike a szélső helyen ült, a vezető Maver csapat tagja, Nagy Benedek pedig tőlünk 70 méterrel közelebb a széléhez. Bentről nagyon nehéz varázslatot csinálni. Ez vonatkozik a másik szélen, az E szektorban az egyes helyen ülő Varga Józsefre is (a Délpest-Maver csapat erőssége, aki első nap toronymagas szektorelsőséget ért el), de Imre Gáborra is, aki a 12-es helyről próbált minél jobb eredményt elérni. Hamar Feri ismét a B szektorba került, Peti a D-be, Zsolt pedig a C szektorba. Egy dologban változtattunk csak: abban az esetben nyúlunk a nagyhalas bothoz - szigorúan a második óra után -, ha nagy a baj, ha az ellenfelek lényegesen több vagy nagyobb halat fognak. Ehhez persze az kell, hogy a háttérembereknek pontosan kell rögzíteni a saját és a riválisok által fogott halak számát és jó esetben a méretét is. A mozgó ember - történetesen jómagam - pedig megpróbálja koordinálni a dolgokat, a fogások értékelése és a látottak alapján.
Minden haladt a megfelelő módon, nem gondoltuk, hogy az A szektorban könnyű lesz a helyzetünk, de Jóska szépen fogta a halat. A B-ben Feri ismét meggyőzően horgászott, A C- szektorban Zsolt is ütemre fogta a szúrós ördögöket, igaz, ismét elég aprók voltak. Peti a D szektorban ritkábban, de nagyobb testű törpéket csalt horogra. A szomszédban ülő Ambrus Tibor darabszámra 1/3-al több halat fogott Petinél, a mérlegeléskor pedig éppen csak 6 dkg-mal nyert Péter előtt. Egy darab jobb törpével! Ez a pech. Az E szektorban ismét dekagrammok jelentettek 4-5 helyet. Imre Gábor kerek 7 kg-os fogását előzték meg hárman 1, 7 és 8 dkg-mal! Szinte hihetetlen, nem?! Itt is lehetett volna kicsit nagyobb szerencsénk. A többi szektorban hasonlóan nagyon szoros eredmények születtek.
Bármennyire szerettük volna, nem sikerült a bravúr. Az előző napi eredmény ismétlődött az első 3 helyen.
| hely | Csapat | Súly(g) | pont |
| 1 | DÉLPEST MAVER | 72770 | 62 |
| 2 | TRIANA TEAM BÉKÉSCSABA | 68510 | 67,5 |
| 3 | MOSELLA TEAM | 66400 | 75 |
| 4 | MUNKÁS HE. SZOLNOK | 67200 | 82 |
| 5 | DÉLPEST EXNER | 65030 | 88 |
| 6 | TUBERTINI MAROS MIX CRALUSSO | 62330 | 92 |
| 7 | MILO TEAM | 61160 | 93,5 |
| 8 | NAGYBUDAPESTI HE. | 63000 | 96,5 |
| 9 | ENERGO TEAM-FIX 2 | 63800 | 97,5 |
| 10 | TEAM OHB | 58510 | 106 |
| 11 | PERFECT TEAM | 59950 | 108 |
| 12 | TOP MIX TEAM | 54790 | 122 |
| 13 | HO-HO KLUB HE. | 56020 | 123 |
| 14 | VISONTAI HE. | 55120 | 127 |
| 15 | BÉKÉSSZENTANDRASI DOLGOZOK HE. | 54070 | 130 |
| 16 | MOSELLA TEAM RACALMAS | 50030 | 143 |
| 17 | SENSAS TEAM | 52000 | 148 |
| 18 | TRABUCCO TEAM | 47050 | 148 |
| 19 | KÉK DUNAI HE. | 48460 | 149 |
| 20 | SHIMANO RAMEAU DUNAFERR | 55480 | 150 |
| 21 | VELENCE 2005 HE. | 48020 | 156 |
| 22 | SZEGEDI HERMANN OTTÓ HE. | 46590 | 166 |
Gratulálunk az előttünk végzett Triana-Békéscsaba csapatának, a Délpest-Mavernek, akik újra induló pozíciót harcoltak ki a 2008. évi Klubcsapat Világbajnokságra, Franciaországba. De minden egyes induló csapatot gratuláció illet a kitartásért, mert nem könnyű küzdelem volt.
Jövőre újra megpróbáljuk megszerezni a győzelmet!
