A Netbarát Horgász Találkozók másfél éves élete alatt ez volt a hetedik alkalom, hogy összejöttünk. Azt, hogy hányszor találkozunk egy évben, a résztvevők döntik el, de ha rajtuk múlna, hetente szervezhetnénk egy-egy találkozót. Egyre többen szeretnének eljönni velünk egy közös horgászatra, ami jelzi, hogy valami olyat kezdtünk el, ami hiánypótló a mai versenypalettán. A nevezési listánk rekordidő (kb. 5 óra) alatt betelt, 45 olyan ember találkozik itt, akik közül sokan már mint barátok köszöntik egymást, és biztos , hogy a nap végére csak nő az új barátságok száma, és ez kicsit talán a mi érdemünk is.
Nyirkos, sötét, hűvös reggellel találta magát szembe, aki a Préri-tavon köszöntötte a napot. Ismét együtt a csapat, a szemek még résnyire zárva, de már kezdődnek az ugratások, beszólások. Mindenki az ismerősöket kereste a tekintetével, de mindegy volt, hova nézett, úgyis mindenhol egy-egy jó barátra akadt. Nekem az első feladatom a helyszámok kihelyezése, amihez Pocokapitány és Golyópapa segítségét kértem. Mi el is tűntünk a nagy homályban, nejem addig regisztrálta az érkezőket, és előkészítette a sorsolást. Mire végeztünk és visszaértünk, már szinte mindenki megérkezett, kisebb tömeg várt minket. Sorsolás, helykeresés, lepakolás, felkészülés következett.
Többen ismét ugyanoda (vagy annak környékére húztak), mint az elmúlt hónapban. Most azonban senki nem volt szomorú. Az új, szektoros rendszer mindenkinek elnyerte a tetszését, így valóban igazságosabb volt az egész verseny, mindenkinek volt esélye egy kupára, bárhova is húzott.
Aztán végre elkezdődött a „tusa”. Azt gondoltam, hogy délutánig nem nagyon lesznek halak, hát ezt jól benéztem. Egyre-másra fogták a kollégák a szebbnél szebb pontyokat és dévérkeszegeket. Nekem sikerült egy 6,10 kg-os potyeszt akasztani, ami vagy 45 percig a legnagyobb hal is volt. Pontyozó14 faterja viszont fogott egy 10,20 kg-os gyönyörű jószágot, amivel meg is nyerte a legnagyobb halért járó kupát. Coyote1, Golyópapa hátul is megmutatta, hogy tudnak halat fogni, a nem favorit helyeken is.
Napközben még rengeteg szép halat fogtunk, Dunaparti barátunk olyan vehemensen vágott be egy potykának, hogy átesett a saját székén. A földön hanyatt fekve, lábbal az égnek is fogta a bot nyelét, és fárasztotta a halat. Miután lepontoztuk ezt a mutatványát, felállt, és segédje segítségével (Galóca) sikeresen megmerítették a halat. Dzsordzsógalóca élete egyik legsikeresebb napját zárhatta, fogott 5 db pontyot 15,36 kg súlyban. Azt hiszem, fotója mindent elárul a lelkiállapotáról.
A nap folyamán aztán több olyan módszer, technika is bemutatásra került, ami alapjaiban változtatta meg a horgászatról kialakul képünket. A bemutatók sorát Ferike sporttárs kezdte, aki először azt mutatta be, hogyan kell nyitott nyeletőfékkel bevágni. Hihetetlen precizitással és odafigyeléssel hajtotta végre a bemutatót, aminek következtében szövőmadarakat megszégyenítő gyorsasággal épített egy nagy fészket az orsójára. Amíg ő a fészekbontás fázisait taglalta, Transporter barátunk a csupasz damilnál fogva fárasztotta a Ferike által oly gyönyörűen megakasztott halat. Egy ideig meg is volt a hal, de aztán sajnos lemaradt.
Lassan megnyugodtak a kedélyek, rekeszizmaink is kezdtek ellazulni, ekkor jött, amire senki sem számított! Emoss, aki - mint tudjuk - fejben jó, most gyakorlati bemutatót tartott. Olyan rafinált, körmönfont módszert talált ki, hogy csak pislogtunk. A feeder-screen (feederjelző, zászló, ahogy a népnyelv ismeri) spicc felőli oldalán ült le: mekkora ötlet, emberek! Mi, akik az orsó felől nézzük a spiccet, lemaradunk egy csomó kapásról, bezzeg Emoss, aki a spiccnél ül, a legkisebb rezdülést is azonnal észleli. Többen a MESTER jelzővel illeték a feltalálót, a nagy újítót, aki így felnyitotta a szemünket. A bevágás módszere még nincs kidolgozva, de mi bízunk a MESTERben, hogy előbb-utóbb ezt is bemutatja nekünk.
A nap végére több mint fél tonna halat fogott a kompánia, ami 189 db-ból jött össze. Döntő többségében ponty, de akadt dévérkeszeg, sőt egy harcsa is. Amíg az összesítésre vártunk, mindenki elcuccolt, aztán visszajöttünk megtudni a végeredményt. A szektoros rendszernek köszönhetően a part teljes hosszából kerültek ki győztesek.
1. | Döme Gábor | 18 db | 47,50 kg |
2. | Dunaparti | 15 db | 46,97 kg |
3. | Golyópapa | 13 db | 46,69 kg |
4. | Tmpgenc | 12 db | 35,14 kg |
5. | Ferolli | 8 db | 32,82 kg |
A legnagyobb halat Pontyozó14apja fogta, amely 10,20 kg volt.
A legkisebb ponty, Tmpgenctesója nevéhez fűződik, amely 1,01 kg-ot nyomott.
A mutatós serlegek átadása után még egy kis ajándékkal köszöntük meg a lányok egész napos munkáját. Azt hiszem, sikerült egy kis meglepetést szereznünk nekik, de megdolgoztak érte.
Köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt minket a jelenlétével, reméljük a következőn is találkozunk. Még egyszer gratulálunk a helyezetteknek, és köszönjük a Haldorádó Team támogatását. Jövőre „csak” négy rendezvényt tervezünk, valószínűleg májusban kezdünk, és utána minden második hónap második szombatján kerül sor az aktuális versenyre. Így mindenki előre tervezhet, a dátumok a versenynaptárban is fent lesznek. Novemberben még egyszer találkozunk!.
Írta: Szabó Gyula (Predatek)
Fotók. Emoss és Predatek
