A siker megédesíti az emlékezést. A Mulde folyó tározó taván tartott horgásztalálkozó minden évben próbára teszi a magyar horgászok találékonyságát. A szinte naponta más képet mutató halfogási lehetőség, akár a szektoronként változó körülményekhez való gyors alkalmazkodás, a siker elengedhetetlen kulcsa.
Az elért eredmény súlyát nem csak az adja, hogy igencsak rangos, a világ élvonalához tartozó horgászokkal kellett „ringbe” szállni, de egy olyan vízterületen, amit Ők sokkal jobban ismernek. Sokkal többet horgásznak ott, sokkal jobban ismerik azokat a módszereket, aminek segítségével a legjobb eredmény érhető el.
Ami nem változott a horgászatok alatt, az a nagyon jól eltalált etetőanyag keverék. Amit viszont napról napra fokoztunk,az élőanyag mennyisége és minősége. Az ottani dévérek nagyra értékelték a castert (csontibáb), a forrázott csontit, de leginkább a darabolt giliszta hozzáadásával lehetett helyben tartani őket.
Mindenképpen hozzájárult a sikerhez a gyors helyzetfelismerés, az olyan aprónak tűnő változtatás, mint a lazábbra összenyomott gombócok lövése, annak ellenére, hogy a víz folyamatosan áramlott. Gyorsabban a horgászhely elé csalható volt a halcsapat és helyben tartása is könnyebb volt így.
| 
| 
|
Az is segített, hogy viszonlag hamar rájöttünk, hogy a nagy halakat gyakrabban kapásra tudjuk bírni a nehezebb, jobban lelassított szerelékkel. Gyakorlatilag a fenéken feküdt a jelző ólom plusz a forgó és a 30 cm hosszú előke. A főólmozás pár centiméterrel a fenék felett helyezkedett el, gyakran 10-12 g körüli súlyban.
A csapat minden tagja a legjobb tudása szerint horgászott, az egyéni tehetsége legjavát hozzáadva a közös sikerhez. Mindezt annak tudatában, hogy ilyen felállásban először és csak erre az alkalomra kerültek össze a horgászok.
Néhány apróság, ami mindenképp hozzátartozik a pontos képhez. Nem használható színezett csonti, nem használható szúnyoglárva. Németországban nagyon szigorú törvények szabályozzák a kifogott hallal való bánásmódot is. Gyakorlatilag vannak vizek, ahol még szákba sem helyezhetők a halak, hanem a kifogott példányokat azonnal meg kell ölni. Ez alkalommal is a horogra akadt halak a szákokból nem az eddigi éltető elemükbe kerültek vissza, hanem a mérlegelés után a parton várakozó szállítókocsi oxigénnel dúsított vizű tartályaiba. Ezzel a halmentő akcióval egy másik tó állományát szaporítottuk.
