Rendhagyó módon, a végén kezdeném a beszámolómat. Ilyen pergető versenyt most rendeztek először hazánkban, és nemcsak azért, mert ez az első SALMO Kupa az országban. Ehhez jön az eddig szokatlan versenyértékelés, lebonyolítás a körülötte lévő bemutató, konferencia. Mivel a SALMO név elé odakerült, hogy „első”, remélhetőleg sok hasonló versenyben, tapasztalatcserében lehet részünk a jövőben is.
Térjünk vissza az elejére. Ködös reggel fogadta a versenyre érkezőket, a Rinyaszentkirályi tó. A reggeli eligazítás, megbeszélés után következhetett a sorsolás, ami egyben a csónakok indulási sorrendjét is jelentette. A páros illetve a páratlan versenyzők külön szektorban indulhattak el. A versenyen indulók mindegyikét ellátták csónakkal és az ehhez szükséges felszerelésekkel, sőt még egy tesztelés alatt lévő halradart is kapott mindegyik páros. Azért, hogy senki se térjen üres kézzel haza, egy SALMO ajándékcsomagot is kapott minden induló, amihez egy műcsali tároló dobozt is mellékeltek.
Egy kicsit döcögősen ugyan, de minden versenyző vízre szállt, közöttük mi zártuk a sort Adriánnal, mivel sikerült a 40-es sorszámot kihúznom. Számunkra teljesen ismeretlen volt a víz, ezért szerettünk volna egy szélső helyet megcsípni. Ez viszont lehetetlennek bizonyult, mivel az előttünk vízre szálló versenyzők mindegyike hasonlóan gondolkozott a szektorunkban. Így nem maradt más számunkra, csak a mederben való keresgélés a csukák után.
A verseny kezdetét jelző dudaszó utáni percekben legalább négy csónakban emelték magasba az evezőt, ami azt jelentette, hogy fogásuk volt. Azért volt sürgős mindenkinek a halakat lemérni, mert a verseny szabályai szerint a hal visszaengedéséig tilos volt tovább horgászni a halat kifogó horgásznak. Ezzel is a halak kíméletes bánásmódját szerették volna népszerűsíteni a verseny szervezői. A mérésre sehol nem kellett várni sokat, hiszen hat darab csónak állt rendelkezésre, hogy fogás esetén minél hamarabb lemérjék a ragadozók hosszát. Igen, a hosszát! Nálunk általában a súly a mérvadó, itt viszont a halak hossza számított, méghozzá a farokvilla tövéig mérve. Így utólag kijelenthetem, az általam ismert értékelések közül talán ez bizonyult a legigazságosabbnak.
A verseny további részében váltakozva voltak fogások a mederben és a partszélben egyaránt - ez a vége felé átbillent a meder javára. Nekünk is a meder hozta meg az egyetlen halunkat. A hetedik kapás végre megragadt a horgon, és a halat sikeresen kiemeltünk a verseny vége előtti pillanatokban. Így szektor tízessel várhattuk a következő napi fordulót.
Az első napi eredmények alapján legesélyesebbek a végső győzelemre a Pálinkó - Bokor páros, a Tóth - Kovács páros (mindkettő egy helyezési számmal), két helyezési számmal pedig a Nyers - Házenbeck és a Szakács - Vas páros rendelkezett. A legnagyobb hal is Bokor Károly nevéhez fűződött, aki egy 100 centiméteres csukával feladta a leckét a következő napra.
Ezzel nem ért véget a program erre a napra. A szarvas pörkölt elfogyasztása után hazánkban még nem elterjedt csalivezetési technikákat ismerhettünk meg Piotr Piskorski, a SALMO egyik szülőatyja jóvoltából.
Az este ismét programmal szolgált az érdeklődőknek. Megtudhattuk, milyen szempontok alapján kell keresni a csukát. Érdekes módon csuka alatt a 100 centiméter fölötti példányokra gondolt Piskorski úr, ez egyébkén nyolc-kilenc kilós példánynak felel meg.
Utána megpróbálták meggyőzni (képekkel illusztrálva) a résztvevőket a SALMO wobblerek fogósságáról, majd a felmerülő kérdések után, már a következő napi fordulóra gondolhattunk.
A vasárnap reggel ismét ködös arcát mutatta. Nekünk kellett legjobban igyekezni a versenyzők közül, hiszen megfordult a tegnapi indulási sorrend, azaz mi szállhattunk vízre elsőként. A szombati napon azért leskelődtünk a szomszéd szektorba, ezért a második napot végre egy felépített taktikával kezdhettük, amihez hozzásegített, hogy mi választhattunk elsőnek helyet a szektorunkban.
Elgondolásunk helyességét bizonyítva a verseny elején már sikerült regisztrálnunk magunkat a mérőlapon. Természetesen addig a többiek sem voltak tétlenek.
A verseny feléhez érve már három csukánál jártunk. Innen azonban megfordult a szerencsénk, ismét több jó halunk lemaradt. Igaz, a szektorunkban nem sok halat láttunk fogni, legalábbis a tó e részén.
A verseny végét jelző lövés után mindenki serényen evezett ki a partra, kíváncsian várva a végkifejletet. Az ismét finom ebéd után kiértékelték a versenyt, következhetett az eredményhirdetés.
Előtte azonban minden résztvevő oklevelet kapott a szervezőktől, majd kiosztották a különdíjakat a legkorábban érkezett versenyzőnek, a legvizesebb versenyzőnek (verseny közben beleesett a vízbe), különdíjat kapott még egy másik balesetes, neki az első nap a kezéből szedtek ki egy horgot, és így sérült kézzel horgászta végig a második versenynapot.
Végre elérkeztünk a dobogós horgászokhoz is. Íme, az első tíz páros végeredménye.
1. | Bokor Károly - Pálinkó Károly | 2 hsz | 896 pont |
2. | Tóth László - Kovács Zoltán | 2 hsz | 763 pont |
3. | Nyers László - Házenbeck Norbert | 4 hsz | 592 pont |
4. | Szakács István - Vas Zoltán | 5 hsz | 673 pont |
5. | Eszter György Barnabás - Heisz Róbert | 7 hsz | 505 pont |
6. | Kótai Gábor - Benkó Krisztán | 11 hsz | 405 pont |
7. | Nagy Ottó - Jeszenszky Zsolt | 12 hsz | 458 pont |
8. | Lukácsi Béla - Kovács Adrián | 13 hsz | 324 pont |
9. | Takács Róbert - Bicskei László | 13,5 hsz | 452 pont |
10. | Lehel Iván - Lehel Frigyes | 15 hsz | 333 pont |
A verseny legnagyobb hala Bokor Károly nevéhez fűződik a maga 100 centiméterével.
Végezetül, de nem utolsósorban szeretnék köszönetet mondani és gratulálni a verseny szervezőinek a kiváló lebonyolításáért. Remélem, jövőre hasonló körülmények között találkozhatunk.
Írta: Lukácsi Béla
Fotók: Lukácsi Béla, Energo Team
