VII. BALZER-MACONKA PERGETŐ KUPA, 2. selejtező

VII. BALZER-MACONKA PERGETŐ KUPA, 2. selejtező

Elérkezett a második selejtező reggele is. A nem éppen fényes előző napi szereplésünk után kíváncsian vártam, milyen teljesítményt nyújtanak a második napon a csapatok. Az első nap után volt elképzelésem arról, hogy merre keresném a továbbjutást jelentő halakat, és a mérlegelő csónakból teljesen tiszta képet kaphattam arról, hogy merre fogják a halakat. Éppen ezért megtudhattam, hogy az általam favorizált részről valóban tovább lehet-e jutni ezen a napon.

Sűrű ködbe burkolózva

A vasárnap reggeli időjárás már korántsem volt kellemes, az előző nap reggeléhez képest most köd és fagypont közeli hőmérséklet volt jellemző. A rajtvonalnál nem látszott az összes csapat, olyan sűrű köd borult a mezőnyre. A start után nyomban kiderült, hogy ezen a napon már sokkal kevesebben bíznak a kikötő szájában, az első fogás mégis itt történt. Ráadásul szinte ugyanazon a helyen sikerült fogni egy csukát, ahol mi az előző napon kezdtük a versenyt.

Egy szép csuka, kezdésnek nem rossz egy versenyen

A csuka hosszát lemérve gyorsan semleges területre mentünk, hogy a lehető legkevesebbet zavarjuk a versenyzőket. Szerencsére messzire nem távolodtunk el az addig halat fogó csapattól, mivel ismét fárasztásba kezdtek.

Megy ez, kérem, mint a karikacsapás, megvan az újabb csuka
Talán megtudunk egy kis titkot is a csuka szájában… Szóval a plasztikot rágja ennyire

Ez is az elsőhöz hasonló méretű volt, tehát nyolcvan centiméter fölötti csukával akadtak össze. Ezzel az eredménnyel a tegnapi napon simán be lehetett jutni a döntőbe, de a verseny nagy része még hátravolt. Ekkor elkezdett izzani a telefonvonal, legalább három helyről jelezték, hogy hal akadt a horgukra. Érdekes módon mindegyik a zsilip környékén csábult el valamely műcsalira. Szépen sorban haladtunk, előbb egy 62 centiméteres példányt mértünk meg, a következő csónaknál remegő kezű horgász pihegett a csónakban. Remeghetett is a 93 centiméteres csuka kifogása után.

Gyönyörű példány, a súlya is veri a hét kilogrammot

Kicsit irigykedve néztem, hogyan engedik vissza a gyönyörű csukát, nem csak fogni jó egy ekkora halat, hanem elengedni is, ráadásul az általam elképzelt taktikába tökéletesen beleillett ez a fogás. Sokáig nem ámulhattam a dolgokon, mivel még mások is vártak mérlegelésre. A következő csónaknál is hasonló kép fogadott. Ismét egy kapitális csuka esett zsákmányul, ami centire megegyezett az előzővel.

Ez is mehetett vissza. Vajon mikor kerül ismét horogvégre?

Érdekes volt ez a reggeli nagy csukadömping. Az első napot már lekörözték a nagy csukák tekintetében. Nem lehet tudni pontosan, miért sikerült ez a reggel jobban. Talán a köd miatt?

Lehet, hogy ez a legjobb magyarázat, ugyanis miután elkezdett felszállni a köd, zömmel kisebb halakat mérlegeltünk. A reggeli fényviszonyok valószínűleg a jobban kedveztek a nagy csukáknak.

A köd felszállt, a nagycsukák kedve elszállt

A kisebb halakat természetesen csak képletesen értettem, mivel egy közel méteres csuka után egy 50-60 centiméteres hal kicsinek tűnik. Ahogy kezdett a köd felszállni, a hátsó részen is megindultak a fogások. A csukák sorát itt megtörte néhány süllő is, és sikerült egy balint is megfogni fél méteres vízen.

Kíváncsi vagyok, a következő évben milyen szerepe lesz a versenyen a balinnak

Innen ismét előre kellett menni mérlegelni, ezúttal az egyes sziget környéke adott munkát a mérlegelőknek. Természetesen ezen a részen ismét a csukák vették át a főszerepet. Néhány 60 centis után ismét egy szép csukát mérhettünk, ezután megint egy szép példány várt megmérettetésre: egy 81 centiméteres csuka csábult el ismét plasztik csalira. Szó szerint ismét, mivel ezt a halat a verseny elején már egyszer lemértük, természetesen ugyanilyen hosszúnak mérlegeltük akkor is. De volt a színezetén kívül más ismertetőjel is rajta, a farok végén egy jellegzetes seb, ami alapján biztosan állítható, hogy ugyanazt a halat mérlegeltük le.

A másodszorra is elcsábult csuka
Akadt szép példány bőven ezen a napon

Azután ismét a zsilip környékére terelődött a figyelem, itt sorra kellett venni a csónakokat, mivel mindegyikben volt mérlegelnivaló. Ekkor derült ki számomra véglegesen hogy Itt ismételten előkerült egy közel kilencven centiméteres példány, de a környéken lévő csukák sem adtak okot a szégyenkezésre. Ezzel számomra véglegesen bebizonyosodott, hogy működött volna valószínűleg az elképzelt taktika. Ez most már elárulom az volt, (ha versenyeztem volna) hogy a kikötő szájától a zsilipig tartó részt horgásztam volna egész nap, csukák reményében. A nagy rohangálás közepette gyorsan elszaladt a verseny öt órája. A legvégére azonban már alig akadt mérlegelnivaló.

Gyorsan kialakult a továbbjutók listája

HELYEZÉSVERSENYZŐKdbcmpont
1Kelemen Gábor - Nyerges Balázs 4303343
2Plank Zoltán - Erdélyi Norbert3221251
3Vincze Ádám - Cseppentő Péter 2144164
4Nagy Zoltán - Jamniczky Rozália2131151
5Forgó Péter - Forgó András 2117137
6Sisa József - Kállai Péter2101121
7Tóth István - Csordás Péter289109
8Furtner István - Lantos Ede193103
9Sági Róbert - Sajben László192102
10Kemecsei Zoltán - Laboda Zoltán280100

Az első nap tíz helyezettjével kiegészülve mérkőznek meg a csapatok a végső győzelemért. Nem lesz egyszerű dolguk, erről valószínűleg az időjárás is gondoskodik, mivel erős szelet és havazást jósolnak a döntő napjára.

Ezen a napon összesen 34 darab halat fogtak ki, 1961 centiméter hosszban. Az első nap ez a mutató 46 darab és 2546 centiméter volt. A két versenynapon összesen tizennégy darab 80 centiméter feletti csukát fogtak ki, körülbelül a nyolcvan centiméteres hossz jelenti az öt kilogrammos határt. Ezt pedig figyelemreméltó eredménynek tekinthetjük. Tudom, sokan legyintenek most, mondván „Persze, Maconkán könnyű!”. Úgy gondolom, Maconkán sem könnyű halat fogni, annak ellenére, hogy sok a hal benne.

Az elődöntő utolsónak lemért hala, egy apró kősüllő, ami biztató a jövőre nézve. Érdekes, hogy egy 11 centiméteres kétrészes wobblerrel sikerült kifogni az elődöntő legkisebb halát