Nyár derekán jártunk, még bő egy hónap állt a rendelkezésünkre, hogy kiélvezhessük annak minden szépségét. Így nem volt kérdéses, mindenképpen bele kell, hogy férjen még egy hosszú hétvégés családi horgásztúra! Ezúttal Dunavarsányba látogattunk el, a Petőfi horgászegyesület tavára.
Csütörtök délben érkeztünk meg a tóra. Már az nagyon tetszett, hogy alig egy órányira található a víz a lakhelyemtől, így nem kellett sokat autóznunk. Az első szemrevételezéskor láttuk, hogy itt bizony tényleg közel lesz a házhoz a víz, ugyanis azokat közvetlen a partra építették, ami a mi esetünkben azt jelentette, hogy a botok és a bejárati ajtó között körülbelül öt méter volt a távolság! Teljesen ideális kialakítással: fedett terasszal, grillezővel, bográcsozó állvánnyal, sőt saját borospincével és mindez úgy, hogy a horgászatot egyáltalán ne zavarják. Ennél jobbat szerintem nem is kívánhattunk volna!
Maga a tó egy egykori kavicsbányából maradt hátra, mérete tizennyolc hektár, mélysége – amivel én találkoztam – jellemzően öt méter, de voltak ennél mélyebb pontjai is. A tavon egyébként kártyás beléptető rendszer van, csak ezzel lehet ki- és belépni, ez is csökkenti a halak „mesterséges elvándorlásának” esélyét. A csónakhasználat tilos a tavon, ezért a horgászatot partról kell megoldani, viszont az etetőhajó használata engedélyezett, mi is e mellett tettük le a voksunkat.
A horgászat stratégiáját úgy alakítottuk ki, hogy kettő bottal rövidebb, olyan 80-100 méteres távolságot horgásztunk meg, ezekkel a kezdetben kisebb csalikombinációval is próbálkoztunk, ami jelen esetben egy 20 milliméteres főzött bojliból és egy 16 mm-es pop-up bojliból állt. Etetésnek ezek mellé egy kevéske főtt kukoricát és kb. 10-15 szem bojlit helyeztünk a hajóba, a szerelék mellé. A másik két szerelékünket ettől mintegy 30-40 méterrel beljebb helyeztünk el, hátha a nagyobb halak távolabbról érkeznek. Itt kizárólag két szem 24 mm-es balanszírozott bojli volt a csali, ami mellé további 10 szem bojli és egy marék húszas halibut pellet került.
Mire a szerelékeket elhelyeztük, már délután három óra is elmúlt. Igazából nem is reménykedtem, hogy sötétedésig lesz itt bármiféle történés a halak részéről. Ezzel szemben alig egy óra elteltével már csipogott is a jelző, és párom boldogan kezdte el fárasztani túránk első pontyát. Nem volt könnyű munka onnan bentről kicsalni a merítőig: ezek a pontyok nagyon elemükben vannak és kihasználják a mély víz által nyújtott minden lehetőséget. Húsz perc is eltelt, mire a pontymatracra került egy szép, egészséges, 12,5 kg-os tőponty. „Ez igen, remek kezdés!”, beszéltük meg gyorsan és a szerelék elhelyezése után izgatottan vártuk a folytatást. Nem kellett sokat várni: egy tízes forma nyurgaponty foglalta el a pontymatracot átmenetileg.
Az egymást gyorsan követő események után egyértelművé vált, hogy a főtt magvakat teljesen el is hagyhatjuk, sőt még a halibut pelletet is, innentől kezdve minden szerelékünkön 24 mm-es Balanszírozott csalizó bojli volt duplán Big Fish és Black Squid ízesítésben.
Az előkéket is ennek megfelelően alakítottuk át, kétféle megoldást használtunk. Az egyik a kedvenc kombi rigem, melynél egy nagyon lágy előkeanyagra van kötve a rövidebb szárú öblös horog, ami közvetlen a befordító végéig ér, onnantól pedig egy vízben szinte teljesen láthatatlan fluorocarbon zsinórral folytatódik a forgókapocsig. A másik típust tisztán flurocarbon zsinórból kötöttem egy ívelt szárú, 4-es méretű Gamakatsu Hump Back horoggal.
Estig még további hat halat sikerült megfognunk, viszont meglepő módon az éjjel egy kis pontyot leszámítva eseménytelenül telt. Kezdtem aggódni, hogy a halak érdeklődése alábbhagyott, és vissza kell finomítanunk a szerelékeket, de aztán ahogyan kivilágosodott, megélénkültek a kapásjelzőink. Olyannyira, hogy egyszerűen lehetetlen volt, hogy ketten négy bottal horgásszunk, mert abból kettő folyamatosan kint volt, vagy éppen fárasztottunk vele. Estig közel húsz darab hal fordult meg nálunk 10 kilogramm feletti átlagsúlyban, köztük a legnagyobb egy tizennégyes töves volt. Sötétedéskor ismét megszakadt a lánc, így bőven jutott idő a pihenésre ismét.
Reggelre megérkezett a hidegfront némi lehűléssel és esővel, ami a lendületből kicsit visszavett, viszont a halak, amelyeket ekkor megfogtunk, kivétel nélkül tizenegy kilogramm feletti példányok voltak.
Végül összesen több mint harminc darab pontyot és kettő amurt sikerült megfognunk, ami szerintem ennyi idő alatt nagyon szép eredmény, igazán jól szórakoztunk mindannyian. Igyekeztem hangsúlyt fektetni párom horgásztudásának fejlesztésére, hagytam, hogy minél több dolgot egyedül végezzen. A tó akadót a tapasztalataink alapján nem rejt, így nyugodtan fáraszthatta ő is a halakat. Ami a szállást illeti, szerintünk fantasztikus! Nagyon közel van a vízparthoz, folyamatosan együtt tudunk lenni és emellett nagyon jól felszerelt. Amikor esett az eső, a család nyugodtan tévézhetett a nappaliban például. Csak javasolni tudom baráti társaságok vagy családok részére, mert igazából évszaktól függetlenül bármikor megfelelő szállást tud nyújtani egy kis horgászathoz, melyről további információ az alábbi honlapon érhető el: https://www.haldorado.hu/vizek/pest-c13/viz/petofi-to-e250
Fontos tapasztalatok, gondolatok:
- Ha párunk nyitott a horgászatra, ne sajnáljuk az időt és türelmesen segítsünk neki, hogy ő is jól szórakozzon, élvezze a vízparton töltött időt, hiszen ha a túrára úgy gondol majd vissza, hogy milyen jól érezte magát, legközelebb is könnyebb lesz rábeszélni egy kirándulásra!
- Ha nagy halat szeretnénk fogni, ne féljünk a nagy csaliktól és a kapástalan óráktól, mert ha bízunk abban, amit csinálunk, az eredmény sem fog elmaradni.
- Ne csak a büdös-halas jellegű bojlikat erőltessük a nyári hónapokban, az édes ízek is tudnak kellemes meglepetéseket okozni, a mi esetünkben a Big Fish bojli több mint kétszerannyi halat hozott, mint a tintahalas vetélytársa.
Írta: Haskó Tamás
Fotók: Haskóné Turzai Barbara, Haskó Tamás
