Horgászik a család 2. rész - Irány a Magyar tenger!

Horgászik a család 2. rész - Irány a Magyar tenger!

Ha itthon családi nyaralásról beszélünk, egyszerűen kikerülhetetlen a magyar tenger, azaz a Balaton! Mi is így gondoltuk, és ideje volt három napot rászánni egy kis családi üdülésre, kikapcsolódásra e gyönyörű és hatalmas víznek a partján. Nem könnyű kiválasztani a megfelelő helyszínt annak tudatában, hogy szeretnénk eredményesen horgászni, de azért a családi strandolás is fontos helyen szerepelt a programok között.

Némi keresgélés után sikerült találni egy nagyon szimpatikus nyaralót, amelynek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy saját horgászhellyel rendelkezzen, illetve a strand se legyen túl messze, gyalogosan is könnyedén meg tudjuk közelíteni azt.
A taktika kiválasztásánál számomra egyértelmű volt, hogy szóba sem kerülhet a behúzós módszer, nem szerettem volna most több időt tölteni a vízen, mint a parton, illetve az időjárás-előrejelzés is ígért viharos szelet és csapadékot egyaránt, ezért a viharjelzéssel is számolnom kellett. Ezen okokat végiggondolva teljes mértékben dobós horgászatra rendezkedtem be már az összepakolás során. Tisztában voltam vele, hogy így lényegesen kisebb esélyekkel indulok az öreg pikkelyesekkel szemben, amik egyáltalán nem biztos, hogy kimerészkednek dobótávolságra, de most nem is feltétlenül e nagy halak megfogása volt a cél. A horgászjegyváltást még előzetesen, itthon, interneten keresztül elintéztem mindkettőnk részére, így a helyszínen már nem kellett ezzel bajlódnunk.

Nevis Mytho 390 + Mojo LC 8000 = a dobós felszerelésemet hoztam magammal
A Kék Fúzió ízesítésű etetésem elemei

A kezdetek
Megérkezésünkkor felderítettük a terepet mind a nyaralóban, mind pedig annak udvarában, amit egy nem túl hosszú stégbejáró kötött össze a Balatonnal. Először gyorsan otthonossá tettük a három éjszakára szóló lakhelyünket, majd összekészítettem mindkettőnk horgászfelszerelését. Az idő gyorsan szaladt, és mire mindezekkel elkészültünk, már kint is volt a viharjelzés, így a csónakos etetés még váratott magára.

A karbon dobócső nagy segítség volt a másodfokú viharjelzések idején, amikor tilos vízre szállni!
Csak a legszükségesebbeket vittük be a stégre

 

A hely, amit meghorgásztam, egyenletesen 2,2 méter mély volt, különösebb padka vagy törés a környéken nem volt, viszont hínár igen, melynek örültem. Nem volt túl sűrű, egy-egy szálakból álló kis mezők terültek el a hely körül, emiatt bíztam benne, hogy bátrabban fognak kimerészkedni a halak a part előtti területre.
Kötöttem gyorsan három kis PVA csomagot, melyhez kezdetnek három különböző ízű csalit tettem, gondoltam, majd amelyiket jobban húzzák, azt erőltetjük. Minden végszerelékre Gamakatsu RX 4-es horgot kötöttem bevonatos előkezsinórral, melyre húztam egy horogbefordítót a biztosabb akadás érdekében. Bedobást követően dobócsővel megetettem a kiválasztott területet – mégse „szűzen” várjam a pontyokat!

Várjuk a kiskacsákat!:)
Az első pikkelyesre (pontosabban tükrösre) a késő éjjeli órákig kellett várnunk

Szabad a pálya!
Tíz óra tájt a viharjelzés visszaállt egyes fokozatra, szabaddá vált a pálya, így egyből bementem megetetni a helyemet. Nem szórtam sokat, inkább vékonyan nagyobb területre főzött Kék Fúzió bojlit, illetve főtt kukoricát, melyet szintén Kék Fúzió ízesítésű Carp Syruppal locsoltam meg, és ebben „pácolódott”, amióta megérkeztünk.

Csodaszép balatoni napkelte
Ez a méret jelent meg először az etetésen

Kapásra várva
Azon tűnődtünk, vajon meddig is kell majd várni az első kapásra. Párom még nem horgászott a Balatonon, pont azt taglaltam neki, hogy egy ekkora tavon az sem biztos, hogy az itt tartózkodásunk alatt ránk találnak a pontyok és lesz kapásunk, de ahogyan ezt végigmondtam, már a kék swingerünk a bothoz ragadt, a hal pedig erőteljes vágtába kezdett. Párom rámolyosodott és csak annyit mondott: „Aha, értem, Apa, de ugye ezt a pontyokkal nem egyeztetted?” :) Így próbálja az ember tanítani a párját, no de sebaj, ennél nagyobb gondunk sose legyen! :)
Felvettem a kontaktust a hallal, ami bár nagyon erős volt, éreztem, hogy nem az óriások közül való. Néhány perc múlva a merítőbe egy hatosforma, kerek tükrös csúszott, mely a 24 mm-s balanszírozott Kék Fúzió bojlira éhezett meg. Ennek eleinte még nem tanúsítottam túl nagy jelentőséget.
Szerelék gyorsan visszadob, hátha itt a csapat… de a következő kapásra reggelig kellett várni, aminek eredménye egy hasonló méretű – úgy is mondhatnám, „klasszikus balatoni tükrös” ponty lett. Ez a hal is arra a csalira érkezett, mit az előző vendég.

A Kék Fúzió bojlit nagyon gyorsan elfogadták táplálékként a pontyok
Ahogyan beért az etetés, ez a méret volt a jellemző

A megfelelő csali
A horgászat elejétől a végéig jól látszódott, hogy a legfogósabb csali a 24 mm-es Big Wafters Kék Fúzió bojli, amelyet egy szem 16 mm-es főzött ananászos pop-up bojlival tettem még érdekesebbé a halaknak. A kapások mintegy 95%-a erre érkezett, pedig mindvégig kitartottunk egy bottal a halas vonal mellett.

Vele keményen kellett küzdeni a hínárban
Majd én segítek kiválasztani a megfelelő csalit!

Nappali órák
Ezek azok, amik leginkább strandolásra voltak jók, mert reggel nyolctól este hétig egyszerűen nem táplálkoztak a pontyok, legalábbis nem a mi etetésünkön. Ezt persze egy pillanatig sem bántuk, ebben az időszakban bőven volt lehetőségünk átsétálni a szomszédos strandra és a pihenésre, fürdésre koncentrálhattunk mindannyian.

Kék Fúzió 24 mm-es balanszírozott bojli egy 16-os ananászos pop-uppal: ez volt a legsikeresebb csalikombinációnk
Vihar előtt, már fent is van a jelzés… ilyenkor már tilos a vízre menni csónakkal!
A boldogsághoz, avagy a vízhez vezető út

A legnagyobb
Utolsó este még megszórtam egy kevéske keverékkel a bójámat, bár a víztükör igencsak kifeszült, nem túl sok reményt láttam arra, hogy történni fog itt még bármi is. Miután kiértem a csónakkal és elkezdetem kipakolni belőle a kellékeimet, a semmiből egyszer csak visítani kezdett a jelzőm, amin igencsak meglepődtem. Felvettem a kontaktust a hallal, de éreztem, hogy más, mint a többi! Hiába szorítottam a féket, megállítatlanul menekült a hínárfoltok nyújtotta menedékbe. Nagyon erősen kellett terhelnem a felszerelésemet, hogy a halat megállítsam és azt a rengeteg növényszárat eltéphessem a zsinór segítségével. A kis távolság ellenére több mint tizenöt perc volt, mire magam elé tudtam húzni a halat. A gyönyörű tiszta vízben egy nagy tövest láttam, ahogyan próbál szabadulni a nemkívánatos horgomtól. A stég körül is tett még néhány tiszteletkört, majd némi fröcsköléssel, de a merítőben kötött ki. Nem akartam hinni a szememnek! Partról dobva, ilyen kis távolságból egy ekkora pontyot megfogni a Balatonon, ez fantasztikus élmény!
Összegzésként elmondhatom, hogy mindhárman nagyon élveztük ez a kirándulást is, sok szép halat sikerült megfognunk és visszaengednünk együtt, nagyon jól szórakoztunk. A víz tisztasága szerintem példaértékű, joggal hívhatjuk a magyar tengernek.
Jó ötletnek bizonyult, hogy a meghorgászandó távolságot nem a dobótávolság határának közelében helyeztük el, hanem annál jóval közelebb. A hínárfoltokban gyorsan feltekerték magukat a halak, és ezeket a szálakat a zsinórral egyenként kellett elvágni, ilyenkor duplán jól jött a fonott dobóelőke.
Minden horgászós-nyaralásra vágyó családnak bátran javaslom, hogy látogassanak el a Balatonra, mert egy ilyen közös program fantasztikus élményeket rejt magában a család legkisebb és legnagyobb tagjainak egyaránt!

Az utolsó éjszakára már nem volt kérdés, hogy milyen csali kerüljön a hajszálelőkékre
Túl a 13 kilogrammon, partról dobva!

Írta: Haskó Tamás

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: