Pontyhorgász praktikák JDCM módra 4. rész - Lehetőségek a törpeharcsák ellen

Pontyhorgász praktikák JDCM módra 4. rész - Lehetőségek a törpeharcsák ellen

Vadvízi pontyhorgászat… Egy olyan kifejezés, amely körülöleli mindazon misztikus események sorozatát, amelyek minden egyes alkalommal képesek meglepetésekkel és kihívásokkal szolgálni e csodás módszer szerelmesei számára. Az ilyen helyeken teljesen más atmoszféra veszi körül az embert, távol a világtól, a civilizációtól időnként olyan csodák részesei lehetünk, amelyet egyetlen intenzív vízen lebonyolított horgászat sem képes megadni! Azonban sajnos gyakran számolnunk kell azzal is, hogy a termetesebb halak kifogását nem pusztán a kiszemelt helyszín adottságai, hanem az „egyéb”, kisebb termetű, esetleg tájidegen halfajok jelenléte is megnehezítheti. A törpeharcsák elszaporodása például számos olyan gyönyörű vizünk sorsát keseríti meg, amelyek egyébként messze földön híresek. De mégis, nem létezik semmilyen „gyógyír” ezekre a kis ördögökre?! Dehogynem! Ilyen praktikák bemutatásával szeretnék segítséget nyújtani a tisztelt érdeklődőknek cikksorozatom negyedik epizódjában…

Amikor az ember vadvízi horgászatra adja a fejét, sosem tudhatja előre, hogy milyen eredményre számíthat… Van, hogy napokig, sőt hetekig kell időznünk szeretett vizünk partján, mire az kegyeibe fogad minket, és végül megajándékoz szebbnél szebb kincseivel. Sajnos hosszabb időráfordítást a mai körülmények között kevesen engedhetnek meg maguknak, ezért a többség a biztos sikerélmény érdekében inkább a könnyebb utat, vagyis az intenzív tavakat választja. Sokan azt hiszik, hogy pár napos horgászat alatt képtelenség egy vadvízen szép eredményeket felmutatni, majd elégedettséggel és boldogan hazatérni onnan. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy bebizonyíthassam, ez így, ebben a formában nem feltétlenül igaz…

2012 augusztusában három napot tölthettem el egy olyan gyönyörűséges vadvízen, amelyről eddig azt hittem, hogy csak a mesékben létezik! Ez a vízterület magántulajdon, jelenleg nem működik itt napijegyes horgásztatás, ezért ide egyelőre csak meghívásos alapon lehet bejutni. Miután csapatom egyik tagjának, Tranker Balázsnak a vízterület négy kezelője közül az egyik az édesapja, sikerült azon szerencsés emberek közé bekerülnöm, akiket már meghívtak erre a meseszép környezetben található vadregényes gyöngyszemre.

Megérkezésemkor ez a látvány fogadott
A meghívást Tranker Balázs csapattársamtól kaptam, aki a vízterület egyik kezelőjének a fia

Első körben szeretném megemlíteni, hogy mi mindent érdemes tudni erről a nem hétköznapi horgászhelyről. A vízterület teljes mérete pontosan nem meghatározható, mivel több szakaszon is elárasztja a víz a tavat körülölelő erdőt. Maga a szabad vízfelület körülbelül 5-6 hektár lehet, amely akadókkal, tuskókkal és egyéb, a horgászatot nehezítő tényezőkkel jócskán tarkított. Az egyébként is csodálatos környezetben fekvő hely további erénye az eldugottsága, valamint az erős halállománya, melynek több mint 90%-a még soha nem találkozott horoggal! Ha mindez még mindig nem lenne elég, a tulajdonosok egy komplett vízparti nyaralót létesítettek a bejárathoz legközelebbi stégtől mindössze 20-30 méterre! De a száraz tények helyett inkább beszéljenek a képek…

Bizonyára ezek az akadók is sejtetik, hogy milyen nehézségekkel kellett itt megbirkózni
De az igazán goromba látványt…
… a tó leghátsó része nyújtja
Nem akármilyen haltartó helyekkel találkozhatunk itt
A befolyó szakasz is jócskán eltér a legtöbb völgyzárógátas tavon megszokottól: valóságos erdei folyosón keresztül érkezik a friss víz a tóba
The Hungarian Mangrove Forest
A gyönyörű vadvíz partján egy komplett nyaraló található - ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy van ilyen Magyarországon
A ház ajtaján betoppanva olyan érzésem támadt, mintha egy horgászmúzeumban járnék

Persze túl szép is lenne, ha minden ennyire tökéletes lenne, így rögtön nevezem azt az „apróságot”, amely a mostani epizód fő témáját is adja. Ez a bosszantó apróság bizony nem más, mint a törpeharcsa, melynek „megszállását” sajnos még ez a gyönyörű vízterület sem úszta meg. E mohó kis ördögök miatt muszáj volt a kezdeti elképzeléseimet teljesen átvariálni, hogy sikeres túrát zárhassak ezen az amúgy sem egyszerűnek látszó pályán. Eleinte látszólag gördülékenyen ment minden, hiszen az etetett helyre bevetett Grainy Garlic hamar gazdára talált, ám a kezdeti gyors sikert követően folyamatosan vagy üres hajszálelőkével, vagy bepödört előkezsinórral kellett szembesülnöm.

Az első kapás eredménye egy „jövő reménysége” nyurgatestű pontyocska

Kezdetét vette az agyalás. Kompromisszumot kellett keresnem az reális eredményesség és a vágyott fogások között, vagyis döntenem kellett, hogy a továbbiakban az eszemre vagy a szívemre hallgassak. Előbbi alapján magok, utóbbi alapján saját bojlijaim kerültek volna előtérbe. Mivel 3-3 bottal horgásztunk, volt lehetőségünk számos csalitípust kipróbálni, így a magok is szerephez jutottak. Ám azt azonnal jelzem, hogy érdekes módon ekkor - többszöri próbálkozás ellenére - a kukorica nem bizonyult hatékony csaliknak. Nem maradt más hátra, mint a törpés vizeken „nagyágyúnak” számító tigrismogyoró kipróbálása…

A tigrismogyorót eleinte sima (főzött) kivitelben használtuk, már így is jó döntésnek bizonyult bizalmat szavazni neki…
… ám legütősebbé akkor vált, amikor beáztattam az általam hozott fokhagymás dipbe, amelynek köszönhetően valamelyest csökkent az átmérője (az ozmózis nevű jelenség eredményeként) és aszalt gyümölcsre emlékeztető alakot vettek fel a szemek

A tavon már régóta „üzemel” egy rendszeresen etetett hely, amely jól láthatóan ki is van jelölve egy karóval. Érdekes módon ezúttal ez az etetés nem adott annyi kapást, mint amire számítottunk. Csónakba szálltunk, hogy további lehetséges haltartó helyek után nézzünk, amelyeket kereső horgászati stílusban tehetünk próbára. Balázsnak nem volt nehéz dolga ilyen szempontból, mert az általa meghorgászott szakaszon egy picivel távolabb diszkréten kínálkozott egy hatalmas akadó, amelyet vétek lett volna kihagynia.

Balázsnak ez az akadó jelentette az első számú bevetési helyszínt a kereső horgászati stílusra

Nekem - partról - első ránézésre nem volt ilyen egyszerű a döntés, ugyanakkor arról sem akartam megfeledkezni, hogy elsősorban a nagytestű amurok miatt látogattam el ide. Őket pedig nem feltétlenül az akadók környékén célszerű keresni…

Egy gyors csónakázás után az én oldalamon is találtunk egy igazi kincsnek számító helyet, amely nagykönyvbe illően és tapasztalataimnak megfelelően kiválónak tűnt az amurok becserkészésére.

Számomra ez a víz fölé lógó fa jelentette az első számú helyet a kereső horgászatra
A látvány magáért beszél: A nyugati ostorfa vízbe lógó leveleit és terméseit minden bizonnyal előszeretettel fogyasztják az amurok

Megtaláltuk a tuti helyeket és a tuti csalikat is. A magunk részéről megtettük, amit lehetett, a többi már a halakon múlt. Ők pedig - mint utólag kiderült - díjazták igyekezetünket! Eleinte a helyi pontyállomány átlagos (de kiváló erőben lévő) egyedeiből sikerült több szép példányt megfognunk, a hőn áhított amurok még várattak magukra…

Egy szép nyurga az első nap alkonyati időszakából
Másnap hajnalban egyszerre két halat is fényképezhettünk

Érdekességként összegzem az itteni halakkal kapcsolatos észrevételeimet. A helyi halak jellegzetes kapása - és a már említett körülmény, hogy az itteni halállomány több mint 90%-a még életében nem találkozott horoggal - egy szokatlan viselkedési forma feltételezését alapozta meg. A legtöbb vadvízi túrámon azt tapasztaltam, hogy a kapások zöme rendkívül heves, agresszív, ezzel szemben az itteni pontyok többsége nagyon gyenge, maszatolós kapással jelentkezik, és csak a bevágást követően „vadulnak” meg. Véleményem szerint ez a jelenség is azzal függ össze, hogy a többségük még soha nem találkozott horoggal, és a kapás pillanatában még vélhetően nem érzik magukat veszélyben.

Pontyokból már nem szenvedtünk hiányt, de túránk célhalának számító termetesebb nádrágóknak eleinte se híre, se hamva nem volt. Aztán a második nap kora délutánján annyira megállt a ponty az addig ütemesen teljesítő jobbos felszerelésemen, hogy már várható volt, itt hamarosan az eddigiektől eltérő esemény fog történni!

A nagy csendet végül egy brutális, „füstölős” kapás törte meg, amely a korábbi érdeklődőkhöz képest már jelezte, hogy ezúttal nem egy bajszos delikvens találta meg az ostorfa alá letett két szem - fokhagymás dipbe áztatott - tigrismogyorót…

A második napon érkezett meg a várva várt amurok első példánya

Megtört a jég! Úgy látszik, jó döntésnek bizonyult az ostorfa alatti részt erőltetni. Titkon bíztam abban, hogy nem ez volt az egyetlen egyed, ami odatévedt. A „sok lúd disznót győz” alapon működő világban furcsa lett volna, ha egymaga „tolakodott” volna be az etetésre a pontyok közé. Sejtesem helyesnek bizonyult, hiszen nem sokkal később a második amur is megérkezett.

A következő „nádrágó” delikvens. Ő már valamelyest nagyobb is volt

Lassan ránk sötétedett, közeledett a második éjszaka. A halak érdeklődése egyre inkább fokozódott, az etetésre szánt magok készlete viszont folyamatosan apadt. Még szerencse, hogy a jól felszerelt szállásunk gáztűzhellyel is rendelkezett, így helyben tudtuk pótolni az egyre inkább csökkenő mennyiségű (főzött) tengeriket és tigriseket. De mit is érne az élet egy olyan szép történet nélkül, ha nem épp a magvak főzése közben lett volna egy hatalmas, füstölős kapásom?! És persze, hogy némi hab is legyen a tortán, ez pont a túra legnagyobb halának története! Ez a mondat már nyilván sejteti is az olvasóval azt, hogy a fárasztás alatt a magvak csaknem vatta puhára főttek, sőt a víz alóluk kis híján elpárolgott addigra, mire a bestiát kifogtam :-)

Az etetésre szánt magvak (rohamosan csökkenő) mennyiségét helyben is tudtuk pótolni. Ez a kép még pont a kapás előtt készült :-)
A rövid látogatás legnagyobb amurja, amely kereken 9 kg-ot nyomott
Gyönyörű hal!

Azt gondoltam volna, hogy ezt már nem lehetne fokozni. Aztán kiderült, hogy tévedtem…

A jól bevált G-Carp A1 most sem hagyott cserben, ez már a negyedik amur, amit ez az egy horog megfogott! Ezen a képen jól látszik, (a)hogy a kampó öble szépen átfogja a „fűevő” szájperemét
Az amursorozat negyedik felvonása 7,2 kg-osra sikerült
Mehet a release!
Hálás jószág volt, a visszaengedése számomra egy átöltözésbe került :-)
Éjszakai hangulatképek 1.
Éjszakai hangulatképek 2.
Éjszakai hangulatképek 3.
Varázslatos reggel túránk utolsó napján

Nem ejtettem még szót arról, hogy milyen további lehetőségeink vannak a magok mellett, ha szeretnénk kiküszöbölni a törpeharcsák bosszantó munkásságát. Bizonyára sokan vannak, akik ilyen körülmények közepette is szívesen kitartanának kedvenc bojlijaik mellett, csak hát egy ilyen vízen a beton keményre szárított golyók sem maradnak mindig hosszú életűek. Sokan az összetevőkkel próbálják távol tartani a kis ördögöket a felkínált csalitól, éppen ezért szavaztam eleinte én is oly nagy bizalmat a Grainy Garlic bojlinak, hiszen egy másik vízterületen, ahol szintén volt törpe bőven, már sikerült eredményesen alkalmaznom mindennemű „védőfelszerelést” mellőzve is. Itt azonban azzal a szomorú ténnyel kellett szembesülnöm, hogy a kis mocskok az addig törpebiztosnak tartott golyót pillanatokon belül ledarálták. Ettől a pillanattól kezdve egyetlen megoldás maradt: a harisnyázás!

Erről összegeznék most néhány gondolatot, hogy én ezt miképp végzem. A csalizás előtt levágok a harisnyából egy kb. 10 x 10 cm-es darabot, amelybe becsomagolom a bojlit. Ezt követően néhány menetet készítek a feleslegesen megmaradt harisnyarészből, hogy a szövések szorosan rásimuljanak a bojlira. Ha ezzel elkészültünk, akkor nem maradt más hátra, mint a meneteket rögzíteni. Sokan ezt a műveletet egyszerűen zsinórral oldják meg, de én ezt az alternatívát azért nem kedvelem, mert a zsinór nekem ki szokott bomlani, és ekkor az egész művelet elveszíti a létjogosultságát. Ezért én a harisnya rögzítésére egy egyszerű gumit („o” gyűrű, szilikon karika, vagy kisebb befőttes gumi) szoktam használni. Ezt addig tekerem a harisnyából készített menetekre, amíg azt szorosan nem fogja tartani. Ha ezzel is megvagyunk, akkor már csak egyetlen feladatunk maradt: a felesleges rész eltávolítása. Ezek után már be is vethetjük az extra védelemmel ellátott csalinkat.

Így néz ki az általam készített harisnyázott golyó. Egy fontos apróság: a felfűzés során nálam mindig a gumival rögzített rész kerül a horog alá. Így nem zavarhatja a halat a csali felvételekor

Az említett utolsó napon készítettük el Balázzsal a forgatás szöveges részét is a most következő kisfilmhez. Természetesen - ahogy azt majd a filmben láthatják a kedves nézők - ezalatt és ez után is volt még esemény, így sikerült kellőképp megkoronázni ezt az amúgy is jól sikerült vadvízi túrát!

Vendéglátóm roppant udvarias módon meghagyta nekem a nagyját, így számára most ez a potyka lett a túra legnagyobb hala. Az amurok az általa meghorgászott oldalon nem voltak jelen
Ezzel az amurral sikerült feltennem az „i”-re a pontot, e fogás méltó búcsú volt ettől a gyönyörű helytől!
Viszlát legközelebb!

Kívánunk minden Kedves Sporttársunknak hasonlóan eredményes vadvízi horgászatokat!

Írta: Jávorka Dániel (Abiotic Carp Baits Team)
Fotók: Tranker Balázs és Jávorka Dániel
Videó: Balázs, Dani Videó
A videót összeollózta: Dani

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: