Vadvízi pontyhorgászat… Egy olyan kifejezés, amely körülöleli mindazon misztikus események sorozatát, amelyek minden egyes alkalommal képesek meglepetésekkel és kihívásokkal szolgálni e csodás módszer szerelmesei számára. Az ilyen helyeken teljesen más atmoszféra veszi körül az embert, távol a világtól, a civilizációtól időnként olyan csodák részesei lehetünk, amelyet egyetlen intenzív vízen lebonyolított horgászat sem képes megadni! Azonban sajnos gyakran számolnunk kell azzal is, hogy a termetesebb halak kifogását nem pusztán a kiszemelt helyszín adottságai, hanem az „egyéb”, kisebb termetű, esetleg tájidegen halfajok jelenléte is megnehezítheti. A törpeharcsák elszaporodása például számos olyan gyönyörű vizünk sorsát keseríti meg, amelyek egyébként messze földön híresek. De mégis, nem létezik semmilyen „gyógyír” ezekre a kis ördögökre?! Dehogynem! Ilyen praktikák bemutatásával szeretnék segítséget nyújtani a tisztelt érdeklődőknek cikksorozatom negyedik epizódjában…
Amikor az ember vadvízi horgászatra adja a fejét, sosem tudhatja előre, hogy milyen eredményre számíthat… Van, hogy napokig, sőt hetekig kell időznünk szeretett vizünk partján, mire az kegyeibe fogad minket, és végül megajándékoz szebbnél szebb kincseivel. Sajnos hosszabb időráfordítást a mai körülmények között kevesen engedhetnek meg maguknak, ezért a többség a biztos sikerélmény érdekében inkább a könnyebb utat, vagyis az intenzív tavakat választja. Sokan azt hiszik, hogy pár napos horgászat alatt képtelenség egy vadvízen szép eredményeket felmutatni, majd elégedettséggel és boldogan hazatérni onnan. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy bebizonyíthassam, ez így, ebben a formában nem feltétlenül igaz…
2012 augusztusában három napot tölthettem el egy olyan gyönyörűséges vadvízen, amelyről eddig azt hittem, hogy csak a mesékben létezik! Ez a vízterület magántulajdon, jelenleg nem működik itt napijegyes horgásztatás, ezért ide egyelőre csak meghívásos alapon lehet bejutni. Miután csapatom egyik tagjának, Tranker Balázsnak a vízterület négy kezelője közül az egyik az édesapja, sikerült azon szerencsés emberek közé bekerülnöm, akiket már meghívtak erre a meseszép környezetben található vadregényes gyöngyszemre.
Első körben szeretném megemlíteni, hogy mi mindent érdemes tudni erről a nem hétköznapi horgászhelyről. A vízterület teljes mérete pontosan nem meghatározható, mivel több szakaszon is elárasztja a víz a tavat körülölelő erdőt. Maga a szabad vízfelület körülbelül 5-6 hektár lehet, amely akadókkal, tuskókkal és egyéb, a horgászatot nehezítő tényezőkkel jócskán tarkított. Az egyébként is csodálatos környezetben fekvő hely további erénye az eldugottsága, valamint az erős halállománya, melynek több mint 90%-a még soha nem találkozott horoggal! Ha mindez még mindig nem lenne elég, a tulajdonosok egy komplett vízparti nyaralót létesítettek a bejárathoz legközelebbi stégtől mindössze 20-30 méterre! De a száraz tények helyett inkább beszéljenek a képek…
Persze túl szép is lenne, ha minden ennyire tökéletes lenne, így rögtön nevezem azt az „apróságot”, amely a mostani epizód fő témáját is adja. Ez a bosszantó apróság bizony nem más, mint a törpeharcsa, melynek „megszállását” sajnos még ez a gyönyörű vízterület sem úszta meg. E mohó kis ördögök miatt muszáj volt a kezdeti elképzeléseimet teljesen átvariálni, hogy sikeres túrát zárhassak ezen az amúgy sem egyszerűnek látszó pályán. Eleinte látszólag gördülékenyen ment minden, hiszen az etetett helyre bevetett Grainy Garlic hamar gazdára talált, ám a kezdeti gyors sikert követően folyamatosan vagy üres hajszálelőkével, vagy bepödört előkezsinórral kellett szembesülnöm.
Kezdetét vette az agyalás. Kompromisszumot kellett keresnem az reális eredményesség és a vágyott fogások között, vagyis döntenem kellett, hogy a továbbiakban az eszemre vagy a szívemre hallgassak. Előbbi alapján magok, utóbbi alapján saját bojlijaim kerültek volna előtérbe. Mivel 3-3 bottal horgásztunk, volt lehetőségünk számos csalitípust kipróbálni, így a magok is szerephez jutottak. Ám azt azonnal jelzem, hogy érdekes módon ekkor - többszöri próbálkozás ellenére - a kukorica nem bizonyult hatékony csaliknak. Nem maradt más hátra, mint a törpés vizeken „nagyágyúnak” számító tigrismogyoró kipróbálása…
A tavon már régóta „üzemel” egy rendszeresen etetett hely, amely jól láthatóan ki is van jelölve egy karóval. Érdekes módon ezúttal ez az etetés nem adott annyi kapást, mint amire számítottunk. Csónakba szálltunk, hogy további lehetséges haltartó helyek után nézzünk, amelyeket kereső horgászati stílusban tehetünk próbára. Balázsnak nem volt nehéz dolga ilyen szempontból, mert az általa meghorgászott szakaszon egy picivel távolabb diszkréten kínálkozott egy hatalmas akadó, amelyet vétek lett volna kihagynia.
Nekem - partról - első ránézésre nem volt ilyen egyszerű a döntés, ugyanakkor arról sem akartam megfeledkezni, hogy elsősorban a nagytestű amurok miatt látogattam el ide. Őket pedig nem feltétlenül az akadók környékén célszerű keresni…
Egy gyors csónakázás után az én oldalamon is találtunk egy igazi kincsnek számító helyet, amely nagykönyvbe illően és tapasztalataimnak megfelelően kiválónak tűnt az amurok becserkészésére.
Megtaláltuk a tuti helyeket és a tuti csalikat is. A magunk részéről megtettük, amit lehetett, a többi már a halakon múlt. Ők pedig - mint utólag kiderült - díjazták igyekezetünket! Eleinte a helyi pontyállomány átlagos (de kiváló erőben lévő) egyedeiből sikerült több szép példányt megfognunk, a hőn áhított amurok még várattak magukra…
Érdekességként összegzem az itteni halakkal kapcsolatos észrevételeimet. A helyi halak jellegzetes kapása - és a már említett körülmény, hogy az itteni halállomány több mint 90%-a még életében nem találkozott horoggal - egy szokatlan viselkedési forma feltételezését alapozta meg. A legtöbb vadvízi túrámon azt tapasztaltam, hogy a kapások zöme rendkívül heves, agresszív, ezzel szemben az itteni pontyok többsége nagyon gyenge, maszatolós kapással jelentkezik, és csak a bevágást követően „vadulnak” meg. Véleményem szerint ez a jelenség is azzal függ össze, hogy a többségük még soha nem találkozott horoggal, és a kapás pillanatában még vélhetően nem érzik magukat veszélyben.
Pontyokból már nem szenvedtünk hiányt, de túránk célhalának számító termetesebb nádrágóknak eleinte se híre, se hamva nem volt. Aztán a második nap kora délutánján annyira megállt a ponty az addig ütemesen teljesítő jobbos felszerelésemen, hogy már várható volt, itt hamarosan az eddigiektől eltérő esemény fog történni!
A nagy csendet végül egy brutális, „füstölős” kapás törte meg, amely a korábbi érdeklődőkhöz képest már jelezte, hogy ezúttal nem egy bajszos delikvens találta meg az ostorfa alá letett két szem - fokhagymás dipbe áztatott - tigrismogyorót…
Megtört a jég! Úgy látszik, jó döntésnek bizonyult az ostorfa alatti részt erőltetni. Titkon bíztam abban, hogy nem ez volt az egyetlen egyed, ami odatévedt. A „sok lúd disznót győz” alapon működő világban furcsa lett volna, ha egymaga „tolakodott” volna be az etetésre a pontyok közé. Sejtesem helyesnek bizonyult, hiszen nem sokkal később a második amur is megérkezett.
Lassan ránk sötétedett, közeledett a második éjszaka. A halak érdeklődése egyre inkább fokozódott, az etetésre szánt magok készlete viszont folyamatosan apadt. Még szerencse, hogy a jól felszerelt szállásunk gáztűzhellyel is rendelkezett, így helyben tudtuk pótolni az egyre inkább csökkenő mennyiségű (főzött) tengeriket és tigriseket. De mit is érne az élet egy olyan szép történet nélkül, ha nem épp a magvak főzése közben lett volna egy hatalmas, füstölős kapásom?! És persze, hogy némi hab is legyen a tortán, ez pont a túra legnagyobb halának története! Ez a mondat már nyilván sejteti is az olvasóval azt, hogy a fárasztás alatt a magvak csaknem vatta puhára főttek, sőt a víz alóluk kis híján elpárolgott addigra, mire a bestiát kifogtam :-)
Azt gondoltam volna, hogy ezt már nem lehetne fokozni. Aztán kiderült, hogy tévedtem…
Nem ejtettem még szót arról, hogy milyen további lehetőségeink vannak a magok mellett, ha szeretnénk kiküszöbölni a törpeharcsák bosszantó munkásságát. Bizonyára sokan vannak, akik ilyen körülmények közepette is szívesen kitartanának kedvenc bojlijaik mellett, csak hát egy ilyen vízen a beton keményre szárított golyók sem maradnak mindig hosszú életűek. Sokan az összetevőkkel próbálják távol tartani a kis ördögöket a felkínált csalitól, éppen ezért szavaztam eleinte én is oly nagy bizalmat a Grainy Garlic bojlinak, hiszen egy másik vízterületen, ahol szintén volt törpe bőven, már sikerült eredményesen alkalmaznom mindennemű „védőfelszerelést” mellőzve is. Itt azonban azzal a szomorú ténnyel kellett szembesülnöm, hogy a kis mocskok az addig törpebiztosnak tartott golyót pillanatokon belül ledarálták. Ettől a pillanattól kezdve egyetlen megoldás maradt: a harisnyázás!
Erről összegeznék most néhány gondolatot, hogy én ezt miképp végzem. A csalizás előtt levágok a harisnyából egy kb. 10 x 10 cm-es darabot, amelybe becsomagolom a bojlit. Ezt követően néhány menetet készítek a feleslegesen megmaradt harisnyarészből, hogy a szövések szorosan rásimuljanak a bojlira. Ha ezzel elkészültünk, akkor nem maradt más hátra, mint a meneteket rögzíteni. Sokan ezt a műveletet egyszerűen zsinórral oldják meg, de én ezt az alternatívát azért nem kedvelem, mert a zsinór nekem ki szokott bomlani, és ekkor az egész művelet elveszíti a létjogosultságát. Ezért én a harisnya rögzítésére egy egyszerű gumit („o” gyűrű, szilikon karika, vagy kisebb befőttes gumi) szoktam használni. Ezt addig tekerem a harisnyából készített menetekre, amíg azt szorosan nem fogja tartani. Ha ezzel is megvagyunk, akkor már csak egyetlen feladatunk maradt: a felesleges rész eltávolítása. Ezek után már be is vethetjük az extra védelemmel ellátott csalinkat.
Az említett utolsó napon készítettük el Balázzsal a forgatás szöveges részét is a most következő kisfilmhez. Természetesen - ahogy azt majd a filmben láthatják a kedves nézők - ezalatt és ez után is volt még esemény, így sikerült kellőképp megkoronázni ezt az amúgy is jól sikerült vadvízi túrát!
Kívánunk minden Kedves Sporttársunknak hasonlóan eredményes vadvízi horgászatokat!
Írta: Jávorka Dániel (Abiotic Carp Baits Team)
Fotók: Tranker Balázs és Jávorka Dániel
Videó: Balázs, Dani Videó
A videót összeollózta: Dani
