Hááát… az úgy volt… - avagy bojligyúrás Markazon

Hááát… az úgy volt… - avagy bojligyúrás Markazon

Nem kis feladatra vállalkoztam. Az általam igen nagyra becsült Kovács Zoltán, az SBS hazai importőrének és teszthorgászának nyomdokaiba léptem! Na, nem kell véresen komolyan venni ezt a mondatot… Tartsatok velem, és pár perc múlva megértitek mire is gondoltam! :-)

Minden horgász életében eljön az a pillanat, mikor az addig bevált, megszokott csalik, szerelékek bevetésével nem ér el eredményt. Ilyenkor jön a variálás, változtatás, érdeklődés… és ha még mindig nem jön a várva várt eredmény, akkor jön a saját kútfőből eredő, esetenként extrém ötletek bevetése. Ide tartozik az olyan szerelékek kikísérletezése, amit szinte senki más nem használ, illetve a saját receptúra alapján készített csalik is.

Itt a Haldorádó portálon nagyon sok fórum és írás foglalkozik a házi receptekkel, ezen belül is a házi bojli gyúrásával. Aminek hiányát éreztem az oldalon, az az amatőr bojligyártók írásai, bár Kovács Zoli bojlikészítős írásaiban az alapoktól az egészen a különleges receptekig nagyon részletesen bemutatja a bojligyártás folyamatát, Ő mégiscsak profi. E cikkben szeretnék rávilágítani néhány olyan melléfogásra, melyek kezdő bojlikészítőknél gyakran előfordulnak, ezzel is segítve az első lépéseket.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy profi, sokat tapasztalt bojlikészítő vagyok, ki kell ábrándítsalak benneteket. Egyszerű átlaghorgász vagyok, és bár gyúrtam már bojlit, közel sem mondható rám, hogy tapasztalt lennék. Eddigi bojlijaim kivétel nélkül nagyon egyszerűek voltak, nem is voltak igazán eredményesek - ez az első olyan gyúrásom, amikor kompromisszumok nélküli, komplex bojlit készítettem Azok a bakik, amikre rávilágítok, mind velem estek meg, volt amelyik többször is! :-)

A bevezetőhöz tartozik még, hogy a bojlireceptes topikban kialakult egy vita az etetőanyagok bojliba való felhasználásáról, ezen apropóból eldöntöttem, hogy etetőanyag is kerül az új receptjeimbe, melyeket természetesen megosztok veletek.

Kedves kollégám - mondhatom, barátom -, Máté jóvoltából lehetőségem nyílt, hogy a bojlit fantasztikus környezetben gyártsam le, mivel családjával egy csodálatos ház birtokosai, ami a Markazi-tó partján fekszik és saját úszóstéggel is rendelkezik. Ebből már ki is derült, hogy a család férfitagjai előszeretettel kergetik a halakat, szinte az összes horgászmódszert felvonultatva a spiccbotos apróhal-horgászattól a bojlizáson át a pergetésig. Kollegám öccse, Bence nagyon ügyes pergető, aminek tanújelét is láttuk!

Ilyen környezetben öröm bármit csinálni, hát még ha az a valami bojli! :-)
A konyhává avanzsált terasz, ahol ekkor még csak az összetevőket elemezzük

Számomra a bojli készítése felér egy szertartással, szeretem megadni a módját. Amennyiben nem otthon készítetek bojlit, mindenképp írjátok össze előre azokat a dolgokat, amiket magatokkal visztek, legyen az bármilyen bagatell vagy egyértelmű, szerepeljen a listán! El sem hinnétek, milyen dolgok tudnak otthon maradni, pont amiatt, mert annyira nyilvánvaló, hogy szükség lesz rá. E napon 2 dolgot felejtettem otthon, amiért vissza kellett fordulni! Az egyik a bojlinyomó (hurkakészítő), a másik az összekészített tojás! Persze tartalék kanalak, meg ezer más apróság, amire semmi szükségem nem volt, foglalta a helyet! :-)

Alapvetően kétféle bojlit készítettem, egy édeset és egy büdös-fűszereset, melyeket még kétfelé szedve oldódó 20 mm-es és főzött 18 mm-es kivitelben készítettem el. A szárazanyagot megfelezve, szinte grammra ugyanannyi készült a négyféle golyóból.

Alapmix 1
Alapmix 2
… és még egy összetevő

Itt szeretném leszögezni, hogy nem fogok egyetlen márkanevet sem leírni - egyrészt használja bátran mindenki az általa preferált márkákat, másrészt nem szeretnék részrehajlónak tűnni.

Látszik, milyen sűrű az aroma. Figyeljetek rá, hogy főzésálló aromát használjatok

Miután jó alaposan összekevertem az alapmixet, jöhetett a folyékony összetevők összekeverése. A por alakú adalékanyagokat is a tojáshoz adagolom, mert így garantáltan egyenletesen oszlik el a kész masszában.

A por alakú attraktánsok és adalékok is a tojáshoz adagolva

A folyékony és száraz összetevők egybeapplikálása után máris kész a massza. Soha nem használok gépi keverőt. Egy kiszuperált (értsd: a nőtől ellopott) habverővel keverem össze a folyékony összetevőket, majd kezdem el összedolgozni a masszát. Mikor már ez kevés, akkor a maradék szárazanyagot hozzáadva kézzel készre keverem. Mivel mindenképp átdolgozom kézzel is, ebben a mennyiségben teljesen fölöslegesnek érzem a fúró és keverőszár használatát. Persze ez csak ízlés dolga. A kész masszát 5-10 percre zacskóba zártam, hogy az aromákat megfelelően felszívja és összeérjenek az ízek.

Kb. eddig a pontig működik a habverő…
… és ilyen a kész massza à la édes…
… és à la büdös-fűszeres

Mielőtt belekezdenék a hurkakészítésbe, fogadjatok meg egy tanácsot! Olyan fecskendőt keressetek, ami belefér az aromás üvegcsébe! Első lépésként egy nagyobb üvegbe öntöttem át, ám ha ebbe sem fér bele a fecskendő, akkor át kell önteni az aromát egy pohárba. Ez még nem volna olyan nagy probléma, de ha a lusta horgász a felhasználás után nem tölti vissza azonnal a jól zárható üvegébe a folyadékot, egy óvatlan mozdulattal a legdrágább aromájának pont a felét borítja ki a padlóra. Emiatt meg nem okolható senki, csakis magunk! :-)

No comment… és ez már a nagyobbik üveg! :-)]

A hurkakészítésnek számos módja létezik. Kinyomó pisztollyal, régi hurkatöltővel, kompresszoros kinyomóval, átalakított húsdarálóval egyaránt tökéletes hurka készíthető, mindenki a saját igényei szerint választhat. Jómagam a húsdarálóra voksoltam. Az átalakítását a végletekig leegyszerűsítettem. A nagyobbik hurkának a kinyomópisztoly csőrét vágtam méretre, majd egy horganyzott lemezből vágtam köré egy „gyűrűt”, ami pontosan beleillik a darálóba, abból kidobtam a kést és a rácsot, ezzel kész is lett. Kb 10 percet dolgoztam rajta. A kisebbik hurkát ennél is egyszerűbben oldottam meg. Találtam egy tölcsért, aminek a csövét és a peremét kellett csak méretre vágnom. Fontos, hogy a töltő lyuk átmérőjét megfelelőre vágjuk, mert sok bosszúságot tud okozni, ha túlvágjuk és a hurkák sokkal vastagabbak, mint kellenének. Inkább egy picit legyen vékonyabb, ha kell, azt tovább lehet vágni. A tölcsért a rollerba bedugva, majd picit visszahúzva a roller mellett vágjátok el, ezután egy tesztgörgetés megmutatja, mennyire találtátok el az átmérőt, és ha szükséges, lehet korrigálni.

Tökéletesen teljesített

E húsdarálós megoldásnak talán csak egyetlen hátránya volt: elég sok massza maradt benne. Ezt én kiszedtem, és néhány perc alatt különböző méretű golyókat formáztam belőle: ezek kb. 25-35 mm közötti gigabojlikká lettek. Amennyiben egyedül készítetek bojlit, azaz nem párhuzamosan görgetitek le a golyókat a hurkák elkészültével és a hurkákat ti is előre kinyomjátok, akkor takarjátok le egy nejlonnal vagy ruhával a tésztahurkákat, mert mire elértek az utolsó hurka görgetéséhez, kiszáradhatnak.

Következzen néhány kép a gyúrásról a görgetésről és főzésről:

Hurka, hurka gyere ki… :-)]
Csendélet…
Mindjárt golyóvá alakulsz
Van-e ennél szebb látvány?
Ügyködik a csipet csapat

A rollert alaposan megkentem olajjal, mind a felületét, mind a súrlódó részeket - sokkal könnyebb így legörgetni, mint szárazon, valamint műszaki ember lévén meggyőződésem, hogy így kevésbé kopik a szerszám.

Egész nap figyelte ténykedésünket Máté kutyája, Héra, időnként igen vicces helyzetet teremtve. :-)

Az édes golyót nem preferálta
De a halas-fűszeres massza már felkeltette az érdeklődését :-)

Körülbelül a főzés felénél jártunk, mikor Bence lement a stégre, ahol az apukája horgászott. Kezében kedvenc pergető botja, a bot végén pedig egy gumihal. Alig dobált 10 perce, mikor a felszűrődő zajokból kitaláltuk, halat akasztott. Leszaladtunk, mert a horgászvér csak hajtott minket. Bence egy szép csukával pózolva fogadott minket.

Ügyes horgász
Dóra lányom is imádja a vizet, a természetet, bátran pózolt a csukával, Héra pedig epekedve „könyörög” egy falatért
Mikor a hal visszaköszön. C&R

Folytattuk a gyúrást, főzést Mátéval. Már a harmadik adagot főztük, mikor Bence felballagott a stégről egy elképesztő ötlettel. A frissen kifőzött, még gőzölgő édes bojliból vinne le kipróbálni. Természetesen belementem, bár figyelmeztettem, hogy sokat nem fog kibírni az előkén. Egyetlen szem golyóval visszament az édesapjához.

Ami ezután következett, az engem döbbentett meg a leginkább. Felhallatszott a kapásjelző csipogása és az elképesztő mondat: „Ez az új bojlis!!!” Talán 5-10 perc telhetett el.

Mindent félretéve rohantunk le a stégre, ahol nagyban ment a fárasztás. A jó erőben lévő hal jobbra-balra úszva borzolta az idegeinket. Már közeledett a parthoz, mikor észrevettem, hogy a pergető boton lévő gumihal még mindig a vízben van. Előrelátóan, félve egy gubanctól kiemeltem a kb. 50 centi mélyen ázó gumihalat. Ahogy megindult felfelé és kiemeltem a vízből felrobbant a felszín, egy hatalmas csuka vetette utána magát. Mindez olyan gyorsan történt, hogy időm sem volt felfogni, nemhogy megörökíteni. A fárasztott hal persze meglett egy hibátlan, 5-6 kg közötti pikkelyes ponty formájában. Nem is rossz ómen az új bojlimnak.

A fárasztás pillanatai
Az elkövető, akinek megízlett a bojlim

A pontyról ez az egy kép készült, mert miután megszákoltam és horogtalanítottam, hasított belém a felismerés, hogy egy főzet bojli bizony közel 10 perce zubog a fazékban. Felrohantam, kivettem… és noha bekerült a szárító ládába, sejtem, hogy sziklakemény lesz.

A gyúrás hátralévő ideje eseménytelenül telt, bár igaz, hogy elfoglaltságaik miatt Bence és édesapja felhagytak a horgászattal és távoztak. Örültem volna, ha tudnak még maradni és egy kontroll bevetéssel kipróbálják a friss csalit. A golyók rácsos ládában száradva várták - velem együtt - első éles bevetésüket, ám erre munkám miatt még 1-2 hétig nem kerülhetett sor :-( Azt megígérhetem, hogy bármilyen eredménnyel is záruljanak az első teszthorgászatok, mindenképp beszámolok róla, felvállalva azt is, ha esetleg nem fogós bojlit készítettem és betlizek egy hatalmasat.

Következzenek a receptek, néhány megjegyzéssel megspékelve.

Az alapmixek, vagy száraz összetevők:

Édes bojliba (maple)

  • 1 kg bojlimix nagy halliszt-tartalommal
  • 1 kg Nagy Ponty etetőanyag
  • kb. 0,5 kg mézes müzli ledarálva

Büdös-fűszeres (hal-frankfurti kolbász)

  • 1 kg bojlimix nagy halliszt-tartalommal
  • 1 kg Pelletes Fekete etetőanyag
  • kb. 0,5 kg mikro mag keverék átszitálva

Nos, mindkét bojliba ugyanazt a bojlimixet használtam, ami 40%-ban hallisztet tartalmaz, ez egy igazán ütős keverék. A belekevert etetőanyagokban előforduló „nagyméretű” szemes és darabos alkotórészek miatt ezeket átszitáltam, a fennmaradó részeket pedig ledaráltam. Ami érdekes volt, hogy bár ezt a Pelletes Feketétől vártam, érzetre a Nagy Ponty tűnt olajosabbnak. Azért jegyzem meg ezt, mert a bekerülő etetőanyagtól egyik alapelvárásom volt, hogy ne porszáraz legyen - e két keverék mindenben megfelelt az elvárásaimnak. Azért is ezeket választottam, mert ízvilágukban ezek illettek legjobban a kész bojlikba. A Pelletes Fekete egy nagyon erősen halas, míg a Nagy Ponty meghatározhatatlan illattal rendelkezik: egyszerre édes, pálinkás, emellett némi erjedt és talán halas beütése is van! Átszitálva szembesültem vele, valójában mi minden van bennük! A darabos összetevőknek se szeri, se száma - volt, amit be sem tudtam azonosítani! :-)

A müzli ötlete Jeszy-től jött egy Haldorádós találkozón, ő kifejezetten müzli alapra építve készített bojlit.. Ezúton is köszönöm neki a tippet és utólagos engedelmét, hogy részben felhasználom az ötleteit. :-)

A maggal való turbózás ötletét az szolgáltatta, hogy a bojlimixet és a leszitált-ledarált etetőanyagot túl finomnak találtam - hogy a keverék tartalmasabb legyen, a nagyobb magokat szelektálva, az 1-2 mm-eseket belekeverve értem el a végeredményt. Azonban itt „a több a jobb” elve egyáltalán nem érvényesül. A magok hozzáadásánál figyeljetek rá, hogy 10-15%-nál ne legyen több az összmennyiséghez képest, mert szétdobja a masszát. Eltúloztam a mennyiséget, nem is állt össze rendesen, ezért hozzá kellett kevernem még kb. 70-80 dkg-nyi bojlimixet. Hála isten volt tartalékban.

Jöjjenek a folyékony összetevők:

A négyfelé szedett alapmix adagjai egyenként 1,3 kg-nyi tömeget képviseltek, a felhasznált mennyiségeket e tömeghez igazítottam.

Édes bojliba (maple)

Oldódó:

  • 300 ml oldódáshoz szükséges adalék
  • 150 ml ásványvíz
  • 15 ml maple aroma
  • 25 ml kukoricacsíra olaj
  • 1,5 evőkanál étvágyfokozó attraktáns
  • 1 evőkanál betain
  • 2 teáskanál só
  • 4 tojás

Főzött:

  • 15 ml maple aroma
  • 25 ml kukoricacsíra olaj
  • 1,5 evőkanál étvágyfokozó attraktáns
  • 1 evőkanál betain
  • 2 teáskanál só
  • 13 tojás

Büdös-fűszeres bojliba (hal-frankfurti kolbász)

Oldódó:

  • 300 ml oldódáshoz szükséges adalék
  • 150 ml ásványvíz
  • 15 ml frankfurti kolbász aroma
  • 25 ml kukoricacsíra olaj
  • 10 csepp fekete bors illóolaj
  • 1,5 evőkanál étvágyfokozó attraktáns
  • 1 evőkanál betain
  • 2 teáskanál só
  • 4 tojás

Főzött:

  • 25 ml frankfurti kolbász aroma
  • 35 ml kukoricacsíra olaj
  • 15 csepp fekete bors illóolaj
  • 2 evőkanál étvágyfokozó attraktáns
  • 1,5 evőkanál betain
  • 2 teáskanál só
  • 18 tojás

Bizonyára feltűnt, hogy nagyobb mennyiségben került az utolsó keverékbe minden. Ennek oka az, hogy a mag miatt ez a tészta nem állt össze és a megnövekedett alapmix-mennyiség megkívánta a több aroma felhasználását. Érdekes, hogy az oldódó keveréknél semmi problémát nem okozott ugyanaz a mennyiségű mag. Ennek okára a mai napig nem tudtam rájönni. A halas-fűszeres keverékbe használhattam volna valamilyen hal-, vagy fűszerolajat is, de az alapmix és az etetőanyag keverék olyan erősen halas, hogy gyúrás után is határozottan megmaradt az illat - a tömény aroma bár háttérbe szorította, nem nyomta el, és ez volt a cél!

A főzési idő… a 18 mm-es golyót 1 perc 40 másodpercig, a 20 mm-est 1perc 50 másodpercig főztem, már ha nem felejtettem ott a tűzön! :-) Az oldódó bojlikat kereken 1 percig főztem, ezt is csak azért, mert tojás is került bele. Remélem, ezzel pont azt a hatást értem el, amit szerettem volna, azaz hogy a bojli oldódjon, de csak úgy módjával, úriasan! Nem akartam, hogy 1-2 óra elteltével „lerobbanjon” az előkéről.

Ennyi volt a bojligyúrásom története, végezetül pár gondolat…

Kísérletezzetek bátran! A legabszurdabb ötletek is meghozhatják a várt sikert. Lehet, hogy nem a legszebb, leggömbölyűbb bojlit sikerül elkészíteni, de higgyétek el, mindennél jobb, mikor saját csalival fogtok halat! Ha sikerül legyártanunk a tuti csalit, legyen az bojli vagy bármi más, használjuk azt ésszel és mértékletességgel. Nyilván nem tisztem pálcát törni senki felett, aki elviszi a kifogott halat, de ne ész nélkül tegyük ezt! Nem feltétlenül kell fagyasztóba rakni töméntelen mennyiségben, mert adott esetben heteken keresztül megfogjuk a napi elvihető mennyiséget. A C & R szemlélet híveként mindenkit arra buzdítok, hogy ha már elviszitek a halat, az annyi legyen, amennyire szükségetek van! Óvjuk, védjük meg azt a keveset, ami még megmaradt nekünk, hogy legyen mit átadni gyermekeinknek, unokáinknak. Örökérvényű idézet: „A földet nem a nagyapáink hagyták ránk, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön…”

Ui.: Bárkitől, aki kipróbálja ezeket a recepteket vagy továbbfejleszti, szívesen veszek ötleteket, élménybeszámolókat. :-)

Váradi Ferenc (zerocool)
Fotók: Tóth Máté

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: