Egy ideje figyelemmel kísértem már az RSD-n fogott kapitális halakat tartalmazó posztokat a közösségi média felületein. Ezeken felbuzdulva úgy gondoltam, itt nekem is horgásznom kell! Godó Rolf barátommal már régóta terveztünk egy közös horgásztúrát, és mivel jól tudtam, hogy ő az RSD kiváló ismerője, nagy reményekkel vágtunk bele ebbe a nem hétköznapi horgászatba.
Rolffal még évekkel ezelőtt Merenyén barátkoztunk össze. Már akkor ott nagy büszkeséggel számolt be az RSD-s fogásairól. Annak a túrának a végén úgy köszöntünk el egymástól, hogy amint lehetőség lesz rá, meglátogatom hazai pályáján. Ennek most, idén márciusban jött el az ideje.
A túra előtt igyekeztem minél több információt begyűjteni a vízről, az itt eredményes csalikról, etetési technikáról, végszerelékről. Bevallom, amikor Rolf elmondta ezeket, igencsak kételkedve néztem rá, azt hittem, viccel velem. Az utóbbi években bojlis túráim szinte kizárólag a Balatonon voltak, ezért az ott használtakat vettem alapul, ami szöges ellentétje volt annak, ami ide kell.
Bizakodva vártam, hogy mikor szólal meg a kapásjelzőm, de amíg az enyémek hallgattak, cimborám az éjszaka folyamán több 10 kiló fölötti pontyot zsákmányolt. Ekkor már kezdtem elhinni, hogy nem a levegőbe beszélt.
A második éjszaka előtt Rolfnak sikerült meggyőznie, hogy kössek végre egy egyszerű, rövid előkét bevonat nélküli zsinórból és kis horoggal, valamint csalizzak minél kisebb golyókkal. Veszítenivalóm nem volt, így gyorsan neki is láttam ezt elkészíteni.
Az éjszaka ismét horgásztársamnak volt eredményesebb a kapások számát tekintve. Sajnos viszont 3 kapásból csak 2-t tudott halra váltani. Előttünk a halak sorra megtaláltak egy akadót, ami miatt ők nyertek. Roppant bosszantó volt ez. Én az éjszaka pár darab keszeget tudtam csak zsákmányolni, de ezek nem azok a halak voltak, amelyekért jöttem.
Kora reggel, ahogy a vizet kémleltem, egy gyenge, 1 csippanásos kapásra emeltem rá. Éreztem, hogy valami nem stimmel, így a csónakos fárasztás mellett döntöttem. Sejtelmem beigazolódott, ez a hal is megtalálta ezt az akadót. Nekem annyiból volt szerencsésebb a helyzetem, hogy míg Rolf akadóba menekülő halai a főzsinórt húzták be oda, nekem már az előtét zsinór nyújtott egy kicsit nagyobb védelmet. Sikerült is felhúzni az akadót, amely egy legalább 6 méter hosszú elsüllyedt bója volt féktárcsával lesúlyozva. Szerencsére a hal még a horgon volt, a fárasztás végén én győztem!
A hét hátralevő részében a kapások igen belassultak. Nem volt ez igazából meglepetés, hisz erre is számítottunk. Tudtuk, amint ideér a melegfront, ez lesz várható. Egyedül az éjszakában és a napfelkelte utáni 1-2 órában bízhattunk.
A hét végére sikerült sok tanulságot levonni, és örülök, hogy engedtem a makacsságomból, hisz egy csodás születésnapi ajándékot kaptam az RSD-től ennek köszönhetően. Számomra véget ért ez a túra, viszont a véletlen úgy hozta, hogy Rokolya Peti is erre a részre, alig pár száz méterrel fentebbi részre érkezik egy családi horgászatra. Igyekeztem a hét tapasztalatait megosztani vele és megkértem, majd számoljon be arról, hogyan is sikerült a túrája. Ezeket a sorokat kaptam tőle:
„Tavaly már jártam az RSD-n, azon belül is a Somlyó-szigeten. Sikerült több szép halat fognom, de idén a vízterület más részét szerettem volna kipróbálni. Sokat nem agyaltam, a dömsödi részre esett a választásom. Köztudott, ez a mellékág legjobb része, azonban a legzsúfoltabb is, kvázi egy horgászversenybe csöppentem, amikor leérkeztünk a helyre. Egy hosszú hétvége nem sok, azonban igyekeztem kihozni a maximumot, mint mindig! Tomi barátom korábban kezdte a horgászatot ezen a részen, így értékes eszmecsere után egyféle ízű bojlival próbálkoztam, ez nem volt más, mint a Monster Hard fűszeres májas bojlink, csalizni pedig a Monster Magnum fűszeres májra esett a választásom. A végszerelékem egy egyszerű inline ólmos volt, 25 centis horogelőke, 6-os méretű horog blowback stílusban megkötve. Előttem elég mély, bő 5 méteres víz volt, kisebb iszappal, minimális egyenetlenségekkel tarkított pálya. Mivel annyi bója volt bent ezen a részen, mint egy reptéren, nem vergődtem bójázással, etetőhajóval húztam be keresőpecát folytatva, nagyon kevés koncentrált etetést alkalmazva. Ezen a vízen a kevesebb több, rendre nem azok fogják a nagy halakat, akik sokat etetnek, sokkal fontosabb a jó hely, illetve eltalálni azt a részt, ahol a halak vonulnak és megállnak táplálkozni. Nem számítottam sok kapásra, de bíztam benne, ami jön az darabosabb lesz. Néhány 12-14 kilós fogás után megérkezett egy komolyabb harcos is. Elementáris erejű kapást követően csónakba pattantam és a viharos szélben egy 18 kilós pontyot szákoltam. Nagyon örültem neki, a célom elértem, egy újabb horgászaton fogtam rekordlistás pontyot ezen a vízterületen. A körülményeket mérlegelve ebben a horgászatban most ennyi volt, de még biztos visszatérek!
Írta: Erdélyi Tamás
Videó: Bank Bálint
