A Tóth-tavi reváns

A Tóth-tavi reváns

Sokan úgy gondolják, hogy a kisebb, intenzíven telepített tavakon a siker mindig garantált és a nagyobbnál nagyobb halak egymás után jönnek majd, amíg el nem fáradunk, vagy míg meg nem unjuk… Mint azt a saját példám is bizonyítja, ez bizony nagyon nem így van! Ha nincs meg a kellő alázat, a megfelelő felkészültség vagy helyismeret, bizony nagyot lehet bukfencezni. Ezt kevesen merik bevallani, kevesen merik felvállalni. Most egy tanulságos esetet fogok megosztani, amely végül, az újabb visszatérést követően „happy end”-del végződött.

Április elején látogattam el először a kiskunhalasi Tóth-tóra egy eredményes, gyors teszthorgászat reményében, de bizony a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan én szerettem volna. Ugyan fogtam a nap folyamán nyolc darab pontyot, de azok közül a legnagyobb sem érte el a 4 kilogrammot, miközben a mellettem ülő horgász több 8-10 kg-os halat is partra segített. Nem kell mondanom, hogy finoman szólva sem voltam elégedett az eredménnyel, így még aznap elkezdtem törni a fejemet, hogy mikor és hogyan kellene újra kísérletet tenni a víz megfejtésére, amely során a legfőbb feladatom a temérdek apró ponty közül kiválogatni az ott élő nagyokat.

Tipikus méret az első próbálkozás közben
Újabb szerény jelentkező a horgon
Az etetést koncentráltan, kis területre végeztem

Május végén végre eljött az idő és egy szeles, borongós pénteki napon újból nekifutottam a víznek. Kora reggel nyitásra érkeztem és úgy terveztem, hogy másnap reggelig maradok, így pontos képet kaphatok egy 24 órás horgászat végén, hogy mikor a legaktívabbak a halak és vajon mikor mozognak, táplálkoznak a nagyobbak. Gyorsan behordtam a felszerelésemet. „Természetesen” nekem pont a tó legtávolabbi, legcsendesebb része volt a kiszemelt helyem. Mielőtt a botokat összeraktam volna, átsétáltam megetetni a kiszemelt területet, hadd érjen az etetés, amíg én a szerelékekkel bíbelődöm. Etetésre egy-egy doboz főzött Haldorádó Carp Boilie-t használtam Big Fish és Black Squid ízesítésben, melyet 1 kilogramm Tejsavas 4X magmixszel és körülbelül 0,5 kilogramm 20 mm-es halibut pellettel egészítettem ki. Mivel itt legtöbben a vízbe helyezett etetőkarikák közelében horgásznak, én úgy gondoltam, hogy nem követem ezt a stratégiát, hisz inkább nagy halat szerettem volna fogni, mintsem sokat. Két karika között jelöltem ki az etetésemet, mégpedig úgy, hogy a partszéltől bő két métert elhagytam és viszonylag kis területre szórtam a pontyoknak szánt csemegét. Csalizásra Black Squid és a kedvenc Big Fish bojlikat használtam teljesen egyszerű csalizással, egy szem fekvő bojliként, melyeket az etetés meder felőli szélére dobtam.

A Haldorádó Black Squid és Big Fish bojlik segítettek, hogy méltó revánsot vehessek a Tóth-tó halain
Egy kis pasztát gyúrtam az ólomra az egy szem bevonatos csalizó bojli mellé a horgászat elején

A bedobást követően lehuppantam a székbe és figyeltem a vizet, kíváncsi voltam, meddig kell várni az első kapásra. Hát, nem sokáig! Talán ha 25 perc telt el, amikor a jobb oldali botom - melyen a Big Fish bojlival csaliztam - swingere, lassan felfelé indult, és bizony az orsóm fékjének is be kellett segíteni a zsinór adagolásába. Ekkor óvatosan ráemeltem, bevágásra már nem volt szükség. Az ekkor még ismeretlen ellenfelem könnyedén jött felém és néha egy jellegzetes, hirtelen fejmozdulattal egyre inkább erősítette bennem a tudatot, hogy egy „torpedó” van a szerelék másik végén.

Az eredmény se váratott sokat magára, egy hatalmas amur éhezett meg a Big Fish bojlira

Ahogy közeledett hozzám, finomítottam a féken, mert ezt a trükköt már rég ismerem, a felkészületlen horgászt ekkor szokták „leszerelni” ezek a gyönyörű halak, ugyanis a partig nagyon könnyedén szokták hagyni kihúzni magukat, majd mikor megérzik a part közelségét, egy hirtelen kirohanással szokták tesztelni a horgász felkészültségét és felszerelését. Ahogy feljött, természetesen jött is a „vizsgáztatás” részéről, de álltam a sarat és még további 10 perc fárasztás után már a merítőmben pihegett egy gyönyörű amur. Nagyon örültem neki, hiszen legalább háromszor akkora volt, mint az előzőző próbálkozásom legnagyobb hala. A mérleg 13,6 kg-nál állt meg, nagyon boldog voltam!

A pontyok is hamar rátaláltak az etetésemre
Először ők is a Big Fish bojlit részesítették előnyben
Egy újabb torpedó a kezeim között

Szerelék gyorsan újracsalizva már repült is vissza az etetés irányába, ahol innentől egyre inkább felgyorsultak az események. Mire az ebédidőhöz értünk, már tizenegy fogáson voltam túl, szebbnél szebb pontyokat és még egy amurt sikerült matracra fektetnem. A pontyok súlya is kapásról kapásra növekedett.

A pontyok mérete kapásról kapásra nagyobb lett
Ő sem tudott ellenállni a finom falatnak

Éreztem, hogy most bizony eltaláltam a technikát. Mindenképpen fent szerettem volna tartani a halak érdeklődését, ezért 12:30-kor ráetettem a meghorgászott helyre ugyanazzal a mennyiséggel, mint reggel. Némi szünet után újra jelentkeztek a kapások, de nem olyan sűrűségben, mint délelőtt.

Közeledett az esti időszak, de a halak aktivitása nem lanyhult
A késő délutáni időszakban (és éjszaka) inkább a Black Squid bojlira érkezett több kapás
A szelektálás a vártnál is jobban sikerült: íme, egy újabb gyönyörű példány

Ahogyan közeledett az este, ismét táplálkozni kezdtek a pontyok egészen a sötétség beálltáig. Ekkor újfent csend lett, amikor is úgy éreztem, hogy újabb adag etetéssel tudom a halakat a helyemen tartani. Ekkor azonban már csak bojlit szórtam, teljesen elhagytam a tejsavas magvakat és a pelletet. 23 óra körül indult az újabb „roham”, amely pont elegendő volt ahhoz, hogy folyamatosan ébren tartsanak a halak.

Szép pillanat, mikor az éjszaka csendjét áttöri a kapás éles hangja

Mire egy picit is lehunytam volna a szemem, az „ébresztőórám” jelezte az újabb érdeklődőt. Hajnali 3/4 6-kor még fogtam egy szép amurt, mely szintén átlépte a 10 kilogrammos határt és úgy gondoltam, ha amurral kezdtem ezt a csodálatos horgászatot, akkor azzal is fejezem be!

Az éjszaka folyamán egyetlen amurt fogtam csupán

Minden fogást pontosan dokumentálok, így otthon, a reggeli kávé mellett, fáradtan, mégis nagyon boldogan összesítettem az eredményt. A 24 órás horgászat alkalmával kereken 30 db halat fogtam. Ebből 5 volt az amurok és 25 a pontyok száma, az összsúly 191,3 kg, az átlagsúly pedig 6,37 kg volt, ami az igazán megdöbbentő, ugyanis aki itt horgászott már, az pontosan tudja, milyen nehéz szelektálni a kisebb, 2-3 kg-os pontyok közül a termetesebb egyedeket. A fogásaim között 5 hal 10 kilogramm feletti súllyal rendelkezett, ebből 4 volt amur, míg a pontyok közül 1 lépte át a 10 kg-ot.

Kora reggeli búcsú amurom, mely szintén tízen túliak társaságába tartozott

Otthon újra kielemezve, nagyon sokat gondolkodtam a két horgásznap közötti különbségen. Mit rontottam el első alkalommal? Akkor miért fogtam olyan keveset és miért nem tudtam termetes halat fogni? Íme, a megfejtés:

  1. Első alkalommal sokkal többet etettem. Alkalmanként a dupláját is beszórtam, aminek a jelentős része tejsavas mag volt. Ez mágnesként húzta a kicsi pontyokat! Miközben a bojlik ízesítése azonos volt áprilisban és május végén is.
  2. Nem jó helyet választottam. Az egyik népszerű etetési hely (karika) mellett horgásztam áprilisban, amely közelébe a nagyok (akkor) nem merészkedtek. Most szándékosan kerültem a népszerű etetési és horgászhelyeket.
  3. Többször szisztematikusan az etetés mellett, annak belső (mélyvíz felőli oldalán) horgásztam. Az amurok bátran táplálkoztak az etetés közepén is, de a nagyobb pontyok SOHA
  4. Amikor több kisebb halat fogtam, a következő dobások során már az ólmot sem pasztáztam be, hanem csak egy fenéken fekvő, süllyedő, főzött golyóval dobtam be. Ritkábban volt rá kapás, de halak mérete midig nagyobb volt!
  5. Erősen aromás vagy enyhébb ízesítés a jó? A horgászatok elején az erősen aromás (a kis dobozokban árult) csalizó, bevonatos bojlikkal nagyon gyorsan lehet halat fogni. Azonban ahogy telik-múlik az idő, úgy lesz ettől csömörük a halaknak. Az erősen aromás, agresszív bojlikat elkerülik a nagy, tapasztalt, már többször kifogott halak. Ekkor jött el az ideje a visszafogottabb ízeknek, aromáknak. A horgászat második felétől a nagy dobozos (800 g-os kiszerelésű) „etető” bojlikat használtam csalizásra is. Sőt a főzött golyókat vízben áztattam. Érdekes módon még több óra vízben eltöltött idő után is volt minimális illatuk, de közel sem olyan erős, mint a csalizó bojliknak. Ezek pont olyanok lehettek, mint a már bevetett, etetésre szánt golyók. Ez utóbbiakat a halak óvatosságukat leküzdve elfogyasztották. Mivel nem volt kellemetlen élményük, tovább keresgéltek, és ha pont ilyet találtak, bátran ették azt meg, csak hát ezek közül az egyikben ott volt az én horgom is…! Az erősen aromás bojlik a nap második felétől csak a kisebb halaknak kellettek. Azok még tapasztalatlanok, óvatlanok és mohók.
  6. Kikönnyítve vagy csak a fenéken felkínálva? Erről ugyanazt gondolom, mint az aromás és a „visszafogott” bojlik kapcsán. A kikönnyített bojli könnyen megszerezhető, könnyen felvehető bármilyen méretű hal számára, így szelektálásra ott, ahol sok a kicsi egyed, alkalmatlan! Ezért most szándékosan kerültem a Pop Up bojlik használatát is.

Az első horgászatom során minden hibát elkövettem, amelyet elkövethettem. Biztosra veszem, hogy akkor is ott voltak a horgom körül a nagyobb példányok, de esélyük sem volt rá, hogy beelőzzék a sok kicsi pontyot. Tanulságos, jó peca volt a második alkalom, amely során mindent úgy reagáltak le a halak, ahogy én azt szerettem volna. Tanuljatok Ti is az én hibámból, és ha hasonló helyzetbe kerültök, alkalmazzátok ezeket a praktikákat!

Írta: Haskó Tamás
Fotók: Haszilló István

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: