Már hetek óta, szinte elviselhetetlen a kánikula. A legtöbb állóvizünk hőmérséklete elérte, sőt meg is haladja azt a kritikus hőmérsékletet, amely komoly mértékben veszélyezteti a halak életét. 27°C fok felett a legtöbb hal az életben maradásért és nem a mindennapi betevőért küzd. De néhány - hazánkban nem őshonos - faj, mit sem törődve az egyre melegebb vízzel, őrült módon "zabál". Most van az amurfogás legjobb időszaka!
A tartós kánikulai napok beköszönte óta egyre több negatív hír jutott el hozzám. Horgászbarátaim jelentős része, képtelen nappal pontyot vagy akár dévérkeszeget is fogni. Pedig mindent megtesznek a siker érdekében. Ahogy a nap sugarai egyre erősebben tűznek, 9-10 óra után a sötétség beálltáig, szinte élettelenné válik a víz. Hasonlóképpen mozdulatlan a kapásjelző karika vagy az úszó is.
Mit csinálnak rosszul? Semmit! A hiba nem biztos, hogy bennük van. A legfőbb bűnös a KÁNIKULA. A víz hőfokát megmérve döbbenetes számokat regisztráltak. Közvetlenül a part mentén, sekély vízben nem ritkán 30°C fok feletti értéket mutat a hőmérő. Bentebb sincs 27°C foknál hidegebb víz. Ez már túlságosan magas. A pontyfélék 25°C fokig fokozott tempóban, egyre nagyobb mennyiségű táplálékot vesznek magukhoz, amit akár 8-10 óra alatt is képesek maradéktalanul leemészteni, majd kezdik előröl. A hatalmas étvágy 26°C foknál megtorpan, majd a még melegebb vízben teljesen alább hagy. A víz oldott oxigén tartalma, annyira lecsökken ekkor, amely az emésztéshez, sőt rosszabb esetben, az életben maradáshoz is kevés! Nem véletlen, hogy ekkortájt szinte csak éjszaka lehet pontyot fogni. Ekkor kissé visszahűl a víz, amely némi táplálék elfogyasztására sarkallja a derék bajszost.
Az Ázsiából behurcolt, hazai körülményekhez kiválóan alkalmazkodott halaink közül a busa és amur ekkor kezd igazán életre kelni. A busát szabályos módon nehéz horogra csalni, így horgászati szerepe csekély, de mint a víz "szűrője" igen fontos feladatot tölt be. A másik derék halunk az amur, amely még 30°C fokos vízben is intenzíven táplálkozik. Kevesebb oxigénnel is beéri. A meleg víznek köszönhetően, hihetetlenül felgyorsul az emésztése. Szakirodalmi adatok alapján akár saját testsúlyának többszörösét is képes naponta elfogyasztani. Ezt némi fenntartással fogadom, de egy biztos, sokat eszik. Egyik horgászismerősöm azt mesélte, olyan szerinte az amur ilyenkor, mint a tömésre szánt liba. 3-4 óránkét leemészt és újra tömi magába az útjába kerülő (bármilyen) táplálékot. Nem csinál mást, mint eszik és szak. Sokkal fontosabb ekkor számára a mennyiség, mint a minőség.
A napokban ellátogattam a soltvadkerti Büdös-tóra, ahol Vas András barátom mutatta, meg hogyan fogják ők kánikula idején az amurokat.
