Nemrég ellátogattam a soltvadkerti Büdös tóra, ahol Vas András barátom mutatta, meg hogyan fogják ők kánikula idején az amurokat.
A népszerű fürdő és horgásztavat éveken keresztül, szinte egybefüggő sűrű hínármező borította. A szisztematikus hínárvágás és a sok amur, az elmúlt év közepére, szinte teljesen eltüntette növényzetet. A tavalyi évben közel 200 mázsa nagytestű amurt (átlag 10 kg!) fogtak ki a vízből. Volt nem egy 20 kiló feletti is! A búvóhely és élelem nélkül maradt halak gondolkodás nélkül vettek fel mindent. Aki a tavaly nyáron Soltvadkerten horgászott, fantasztikus élményekkel és nagy amurokkal távozott, ugyanis a horgászok 90 %-a "természetesen" elvitte a kifogott halakat. Gondolván ez az idők végezetéig így lesz. A napijegyes horgászok egymásnak adták a helyeket. Az egyesület pedig rekord bevételt könyvelhetett el.
A horgászegyesület vezetősége kicsit későn kapott észbe és ez év elején, a halállomány védelme érdekében, számos, olykor indokolatlan és nevetséges rendszabályt vezetett be. Ezek közül kettő (a teljesség igénye nélkül): 1./ bojlival etetni tilos, de csaliként használható 2./ partról etetőanyagot (szemes terményt, stb.) behordani tilos, a csónakból való etetés engedélyezett. Egyetlen értelmes döntés, hogy naponta csupán egy amur tartható meg.
A vizükért aggódó és nyitott szemmel járó helyi horgászok, - közöttük András is - hamar belátták, hogy a paradicsomi állapotok gyorsan elmúlnak, ha mindenki elviszi a nagyhalakat. A 10-15 év alatt felnőtt törzsállomány, nem pótolható 1-2 év alatt, főleg úgy, hogy az egyesület vezetősége nem telepít(het?) amurt. Ezért mind többen engedik vissza a kifogott halakat, hogy másokat is megörvendeztessen.
Ebben az évben lényegesen kevesebb amur akadt eddig horogra, hiszen drasztikusan megcsappant az állomány, de az ügyes és kitartó horgászok még így sem panaszkodhatnak. Fogásuk titka a következő. A parttól minimum 100 méterre található etetési helyre -a szabályoknak megfelelően - csónakkal beviszik a főtt kukoricát, majd visszatérnek a kikötőbe (part mellett nem lehet csónak, újabb bevezetett rendszabály). Ezután a kiváló minőségű bojlis vagy távdobó surf botjaikkal, pont az etetésre dobnak. Ha nincs az etetésen, a végszerelék, addig ismétlik, amíg oda nem pottyan. A viszonylag sekély (1-1,5 m) parti etetési sávban, tükörsima vízen, jól lehet látni merre mozognak a termetes halak. Hatalmas toló hullámok és ugrások árulkodnak jelenlétükről. Ha étvágyuknál vannak, gyorsan rátalálnak a bőségesen terített "asztalra". De megfogni, szinte egyetlen módon lehet csak őket. A titok a lebegtetett kukorica.
Ehhez eredményesen alkalmazzák a STONFO szilikon hajszálelőke nagyobbik (3 cm-es) változatát, amellyel rendkívül egyszerűen és gyorsan elkészíthetők a füzér csalik. Általában 3 kukoricaszem közé 1 sárga Maxi Technopufi kerül. Ez így éppen csak a horgot és a csalit (de nem a teljes előkét!) emeli fel a fenékről. A csali, tehát közvetlenül nem a horogra, hanem a rugalmas hajszálelőkével, annak szárára kerül, amelyet egy gumigyönggyel rögzítenek.
A szabadon maradt horgot, a hal véletlenszerűen, a többi kukoricaszemmel együtt hörpinti fel. A veszélyes fémdarabot megérezve, valószínűleg azonnal megpróbálja kifújni, de a tűhegyes 1/0-s Gamakatsu Specialist horgot, pont ekkor akasztja a szájába. Ebben segít a 80-110 gr ólom is. A végszerelék ugyanis nem csúszóra, hanem fixre van állítva. Ez egy normál, gubancgátlócsővel kombinált, önakasztós bojlis végszerelék.
A kapás igen határozott. Az elektromos kapásjelző éles hangja jelzi, megérkezett az első vendég! A megugró hal, ha nem lenne a nyeletőfékes orsó szabadonfutója bekapcsolva, mindenestől elvinné a komplett készséget. A bevágás, ekkor már szinte formalitás, de az amur kemény porcos szájába csak a legjobb hegyű és kemény húsú horgok akadnak biztosan. Iszonyatos erőben vannak itt a halak. Bandi barátomnak is, aki nem egy gyenge gyerek, keményen bele kellett kapaszkodni a bot nyelébe, hogy kibírja fárasztani a halakat. Ott jártamkor kettő kapitális amurt 12 és 14 kilósakat sikerült megfognia. A mérlegelés és fotózás után mindkét hal visszanyerte szabadságát, hogy az ide látogató vendéghorgászok ne csak a fotókon lássák, hanem legyen esélyük fogni is belőlük. De arra kérik ezért, az ide érkező amur-vadászokat, hogy legalább egy esélyt adjanak majd a kifogott halaknak!
