Lékhorgászat kicsit másképp

Lékhorgászat kicsit másképp

A léki horgászatról általában a ragadozó halak horgászata jut eszünkbe, elsősorban csukára, süllőre, talán sügérre gondolunk, amikor szóba kerül. Természetes is, hiszen a csikorgó mínuszokat csak komoly halért érdemes felvállalni. Sajnos egyre kevesebb olyan vizünk van, ahol lékről komolyabb mennyiségű csukára számíthatunk, ám nem kell feladnunk a lékhorgászat szépségeit csak azért, mert lakhelyünk közelében nincs jó csukás víz.

Én talán 8 éve léptem először a befagyott vizek hátára. Meg kell vallanom, nem nagyon tetszett. Pontosabban tetszett, de csak a készülődés, a lékvágás, vagyis minden, csak maga a horgászat nem. Ennek egyszerű oka volt: unatkoztam. Legtöbbször órák múltak el kapás nélkül.

Aztán úgy alakult, hogy egy ismert versenyhorgásszal mentem el lékhorgászni, és minden megváltozott. Attila keszegezett is, és nemhogy a csalihalnak valót sikerült összehorgoznia, hanem egy vacsorára való keszeg is összejött. Szerencsémre nem titkolózott, minden apró részletbe beavatott, így a következő alkalommal már nekem is sikerült pár darab féltenyérnyi keszeget fogni. Azóta sokszor kizárólag keszegezni megyek ki a jégre, fejlesztgettem, módosítgattam Attila módszerét mindaddig, amíg rá kellett jönnöm, pontosan úgy a jó, ahogy Ő annak idején kikísérletezte.

A közelmúltban már több forrásból lehet hallani, olvasni léki keszegezésről, ezért talán nem lesz minden újdonság, amit írok, ám az alábbi speciálisan érzékeny horgászbotot és úszót máshol én nem láttam, így Erdei Attilának mondok köszönetet a megalkotásáért!

Rövid, ultra-ultra finom horgászbot és…
… hihetetlenül érzékeny úszó: az eszközök, amik miatt olyan élvezetes ez a léki keszegezés
Jobb napokon egy sütetre való keszeg is összejön (fotó: Kerekes Andor)

A horgászbot

Pár éve már horgászboltban is lehet kapni speciális léki horgászbotokat, ezek között van már olyan finomabb szerszám is, ami akár meg is felel a léki keszegezéshez. Amennyiben minimális barkács hajlamunk sincs, akkor megelégedhetünk ezekkel is. Én azonban azt javaslom, ne tegyük! 10 perc alatt készíthetünk igazi, ultra-finom botot magunknak.

Szükségünk lesz még egy olcsó, könnyű tároló orsóra. Azt a típust javaslom, amely három fokozatban adagolja a zsinórt. Legyen egy fixre fékezős állása, amikor csak feltekerni lehet vele a damilt, legyen egy racsnis fékezésű és végül egy szabadonfutó állása. Horgászat közben a racsnis állást választva, a dobot ujjunkkal fékezve, még zsinórt is tudunk adni az esetleges nagyobb halak fárasztásánál.

A bot lelke egy tetszőleges erősségű rezgőspicc, ezzel fogjuk meghatározni botunk „dobósúlyát”. Mindössze arra érdemes ügyelni, hogy fagyni fognak a gyűrűk, ezért ha lehetőségünk van választani, akkor nagyobb gyűrűkkel ellátott spiccet szerezzünk be. Én erre a célra nem veszek külön spiccet, egyik féderbotom alkatrészét fogom be télen ideiglenesen. Amikor megvan a spiccünk és megvan az orsónk, már csak össze kell dolgozni őket, és készen is vagyunk.

Szükségünk lesz egy rezgőspiccre és teleszkópos botok különböző átmérőjű darabjaira
Első lépésként keresünk egy olyan átmérőjű botdarabot, amibe a spiccünk szorosan illeszkedik
Második lépésként keresünk egy olyan botdarabot, amiben ez a darab szorul meg
Harmadik lépésként meg kell vastagítanunk a nyélrészt, legegyszerűbb, ha újabb botdarabokat használunk fel. Ahol nem pontosan egyezik az átmérő, csalhatunk egy kicsit szigetelőszalaggal
A kiválasztott darabokat összeragasztjuk, beleillesztjük a spiccet, és készen is vagyunk, már csak az orsót kell felrögzítenünk. Bandázsolva szép, de a szigetelőszalag is megfelel.
Terheléspróba 100 grammos ólommal

Az elkészített botot már egy tenyeres keszeg is karikába görbíti, így egyrészt nagyon finom előkét használhatunk, másrészt a bot érzékenységének és a tároló orsó lassú zsinórfelszedésének köszönhetően nem csak kiemeljük a halat, fárasztanunk is kell azt.

Az úszó

Szerelékünk lelke a megfelelő úszó, kereskedésben nem kapható, vagyis igen, de át kell alakítanunk ahhoz, hogy céljainknak megfelelő legyen. Léki horgászatnál alapvető követelmény, hogy csúszó úszót használjunk. Lehet kapni érzékenyebb változatokat készen is, de az általunk elkészített úszó érzékenységét ezek meg sem közelítik.

Legmegfelelőbb az átalakításra a súlyozható antennájú, hosszú karbon szárral rendelkező (általában rakós botos horgászatra használt) úszó, 0,3-2 g méretben. Az átalakítás után általában 20-30%-kal nagyobb teherbírású lesz az úszónk, ezt be kell kalkulálnunk.

Arra alkalmas eszközben óvatosan rögzítjük az úszót, majd levágjuk az úszószárat a test alatt körülbelül 2 cm-re
Elkezdjük feltekerni az úszószárra a cérnát
Rögzítünk egy szál 25-ös zsinórt, végigtekerjük az úszó szárán a cérnát, egész a végéig, majd visszahajtjuk a zsinórdarabot, pár menettel rögzítjük, végül beállítjuk a fül méretét, mielőtt jobban lerögzítenénk
Végigtekerjük a cérnát, levágjuk a felesleges zsinórdarabot, majd végigcérnázzuk, egy-két csepp pillanatragasztóval fixáljuk a kötést, és már készen is vagyunk
Így kell kinéznie az elkészült fülnek

Szerelék-összeállítási tippek

Feltételezve, hogy mindenki össze tud állítani egy csúszó úszós végszereléket, csak azokra a specialitásokra térek ki, amire itt figyelni kell.

A tároló orsó dobátmérője általában kicsi, célszerű valamennyi alátétzsinórt használni, sőt ennek nem kell feltétlenül zsinórnak lenni, megfelelő, ha valamennyi spárgát, zsineget tekerünk a dobra, majd leragasztjuk szigetelőszalaggal. Így az egy tekerésre beszedett zsinór mennyisége is több lesz, nem is törik meg annyira felcsévélt zsinórunk, és persze sok zsinórt sem feltétlenül kell feltekernünk. Mivel legtöbbször 1,5-4 m-es vizekben horgászom, talán 20 m főzsinórt használok. Ez a főzsinór nem baj, ha a szükségesnél kicsit vastagabb, nem a teherbírása, hanem a fizikai átmérője miatt. Óhatatlan ugyanis, hogy a lék pereméhez érjen, amit egy 10-es zsinór nehezen visel, jobban járunk egy 12-es vagy 14-es főzsinórral. Horogelőkének 8-as, 10-es méretet javaslok, mindössze annyi kiegészítéssel, hogy az általános keszegezéssel ellentétben nem baj, ha rövid, mondjuk 10 cm-es. A rövidebb előkén sokkal látványosabb a kapás, és ha csak rálehel a hal a csalira, azt is észre fogjuk venni.

Az úszóütközőt cérnából és a lehető legkisebb méretűre kössük, hogy ne akadjon el akkor se a bot apró gyűrűiben, ha fagy. Persze komolyabb fagyban el fog akadni, akkor két ujjunk közé véve le kell olvasztanunk a felfagyott jeget.

Antennacsúcsra súlyozzunk, így az óvatos kapások is látványosak lesznek

A horgászat akciója

Többek között azért is szeretem a léki horgászatot, mert újra fel lehet fedezni a szinte elfeledett ártéri kubikgödröket, kisebb holtágakat, hiszen itt általában igen szép bodorka- és vörösszárnyú-állomány él, ráadásul a szintén nagy tömegben tenyésző törpék télen nagyon ritkán kerülnek horogra.

Lehetőleg a víz mélyebb részein keressük a halakat, de ez nem feltétlenül a legmélyebb részeket jelenti, hanem mindössze azt, hogy ne a partszéli 80 centis vízben horgásszunk.

1,2-1,5 méteres vízben már jól foghatók a keszegek.

Keszegezéskor nem hátrány, ha nagyobb méretű lékből horgászunk. Egyrészt élvezetesebb fárasztani benne a halat, másrészt a csali oldalra mozgatására is lehetőségünk van, ami sokszor eredményez kapást. Harmadrészt a legtöbb állóvíz is mozog valamennyit, jobb, ha utána tudunk menni az etetésünknek. A nagyobb léket akár több egymás mellé fúrt lyukkal, akár baltával is kialakíthatjuk, ez ízlés dolga, én baltát használok.

Keszegezésnél előny a nagyobb lék
Én baltával vágok léket, de akárhányszor 15 centiméternél vastagabb jéggel kell megküzdenem, sírva fohászkodom egy jó lékfúróért
Fedezzük fel újra a kisebb kubikgödröket
A bodorkára mindig számíthatunk

Amikor új helyen horgászunk, egymástól jelentős, 20-30 méteres távolságban vágjunk 2-3 léket, etessük meg mindegyiket, és szisztematikusan horgásszuk meg őket. Előfordulhat, hogy az egyik lékben bodorkákat, míg a másikban karikakeszegeket, dévéreket fogunk. No meg persze az is, hogy az egyik lékben kapásunk sincs. Amikor többen horgászunk, akkor célszerű közelebb vágni a lékeket, hogy kényelmesen beszélgethessünk, úgyse álljuk meg, akkor miért ne készüljünk eleve így. Arra azért ügyeljünk, hogy a lékek ne legyenek 8-10 méternél közelebb egymáshoz, mert ha közvetlenül egymás mellett vannak, akkor megosztjuk a halat, és mindketten kevesebbet fogunk.

Lékvágás után én azonnal etetek. Nem sokat, 3-5 félkezes gombócot, majd nagyon pontosan bemérem a vízmélységet. Relatív nagy, 20 gramm körüli ólmot használok, hogy a vízfenéken lévő hordalékanyagról is tudomást szerezzek. Legtöbbször beállítom azt a vízmélységet, amikor a jelzőólmom eléri a feneket, ez lesz az alapmélység, és ehhez mértem tudom a továbbiakban ellenőrizni a csalim helyzetét. Amikor nincs hal a közvetlen környékünkön, akkor az első kapások körülbelül fél óra elteltével jelentkeznek, az első halak a fenéken lévő csalit veszik fel. Amint többen kavarognak az etetésen, egyre gyakrabban lesznek feltolós kapásaink, mert a felkavart etetőanyag morzsák után már elmozdul a hal a fenékről. Ilyenkor célszerű nekünk is feljebb jönnünk. Vigyázat, centiméterekről beszélünk! Étvágytalan halakból a csali oldalra mozgatásával, ismételt fellibbentésével is kiválthatjuk a kapást: gondolkodjunk úgy, mintha rakós bottal horgásznánk, azokat a trükköket itt is kiválóan tudjuk alkalmazni.

Etetőanyagnak bármelyik téli etetőanyag megfelel, viszont nagyon vigyázzunk a színére! A jég alatt van csak igazán sötét, a világos etetőanyagra csak a nagyobbacska halak merészkednek, persze ha van az adott vízben nagyobb testű keszeg, akkor tudatosan is szelektálhatunk így. Egy általános 3 órás horgászatra fél kiló etetőanyag bőségesen megteszi, még akkor is, ha két-három léket etetünk. Élő anyag természetesen kell! Legjobb a szúnyoglárva, mind csalinak, mind az etetőanyagba, de télen ritkán beszerezhető, igazán a pinkire számíthatunk. Legfontosabb, hogy ne vigyük túlzásba az élő anyagot, jobb, ha a horgunkon lévőt gyorsan megtalálják a halak. Inkább szórjunk a lékbe halanként 4-5 szemet, mint beletegyük az egészet az etetőanyagba. A lék környékén óvatosan mozogjunk, ne feledjük, a halak 2 méterre vannak csak tőlünk. Ülve horgásszunk, és legyen ugyanúgy a kezünk ügyében minden szükséges kellék, mint ahogy egy keszegezésnél ez egyébként is elvárható.

Kevés, de minőségi etetőanyagot használjunk
Kiváló és kézenfekvő bottartó az etetőanyagos dobozka

Előfordulhat, hogy megáll a kapás, kiürül az etetésünk. Ilyenkor lehet, hogy elfogyott az etetőanyagunk, kifogtuk a teljes halcsapatot, vagy egy ragadozó hal figyelt fel az apróhalak nyüzsgésére. Nem tudhatjuk, de nem is kell tudnunk, elég, ha cselekszünk, és másik lékhez költözünk. Azért én ilyenkor pár gombóc etetőanyagot dobok az elhagyott lékbe, sőt ha van nálam rablóhalazó felszerelés, akkor azt is áthelyezem ide. Amikor beállt a hideg, éjjel-nappal fagy és folyamatosan lehet lékről horgászni, akkor próbáljunk meg ugyanazokra a lékekre visszaülni, egyre több halunk lesz, főleg akkor, ha a horgászat végén megmaradt etetőanyagunkat rendszeresen, mintegy szoktató etetésként beszórjuk.

Szép látvány, amikor a sötét vízből előtűnik a hal
Még szebb, amikor kicsúsztatjuk a jégre
20 bodorka = 20 kapás, 20 sikeres bevágás, 20 apró öröm a télben
A zsákmány január 11-én, persze hogy örülök :-)

Rengeteg apróság követel még figyelmet, de azokkal keszegezés közben egyébként is találkozunk, így nem hiszem, hogy taglalnom kell. Szintén sokszor és sokan leírták már, de nem lehet elégszer hangsúlyozni a lékhorgászat veszélyességét. Lehetőleg ne menjünk egyedül a jégre, és lehetőleg ne mi legyünk az első úttörők, akik kipróbálják a jég teherbírását. Ne szorosan egymás mellett közlekedjünk, mert nem tudunk egymáson segíteni, ha együtt szakadunk be. Kerüljük a gyanús helyeket, ahol falevél fagyott a jégbe, ahol repedést látunk, ahol valami, akár csak megérzésünkre hagyatkozva, nem stimmel. Legyen nálunk 8-10 méter kötél, hogy az esetleges beszakadás esetén tudjunk magunknak vagy másoknak segíteni. Feltétlenül jól láthatóan jelöljük meg a vágott lékeket horgászat után, ne két szál 20 cm-es náddal, messziről is egyértelműen látsszon. Korcsolyával például meglehetősen gyorsan lehet közlekedni, ne veszélyeztessük így haladókat sem.

Hangulata van a lékhorgászatnak (fotó: Benyuska Richárd)
„A magány békéje”(fotó: Benyuska Richárd)

Amikor befagynak az állóvizek, befagynak a folyók, sok horgász elrakja a horgászfelszerelést és szusszan egyet, aminek egy darabig örül a család, de ahogy telik az idő, a horgász egyre morcosabb lesz, és egyre inkább várja a tavaszt. Nem megy lékre horgászni, mert a közelben nincs rablóhalban bővelkedő víz, távolabbra pedig nem tud, nem akar elutazni. A fent említett keszegezés ugyanazokon a vizeken űzhető, ahol egész évben horgászunk, hiszen valamennyi apróhal mindenütt van. Ez a horgászat cseppet sem követel kevesebb koncentrációt, mint mondjuk egy tavaszi, spiccbotos keszegezés, így maximálisan le tudja kötni a horgászt, elfeledteti vele a mindennapok bosszúságait. Sok-sok apró dologra kell figyelni, átélhetjük - kicsit másképp, mint az év egyéb időszakában - a kapás, bevágás, fárasztás élményét. A horgászat örömei mellett pedig belekóstolhatunk egy különleges, néha már-már mesebeli világba, ahol a vizek hátán sétálva soha nem gondolt közelségbe kerülhetünk pikkelyes kedvenceinkhez. Kár lenne kihagyni!

Szerző: Kiss Gábor (kissgabor)