A Haldorádón az Eldorádó halairól

A Haldorádón az Eldorádó halairól

Nyár. Tikkasztó hőség. Száraz levegő, langyos víz. Ezek bizony általában nem a legjobb előjelek egy önfeledt „élménypecát” tervező horgász készülődése közben. Pedig ezzel kellett szembesülnöm a szezon egyik legjobban várt és a legtöbb előkészületet igénylő horgászata előtt az időjárás-előrejelzést böngészve. Hogy miként sikerült megbirkóznom ezekkel az akadályokkal, és milyen eredménnyel zárult a várva várt „élménypeca”? A cikkből mindenre fény derül!

Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül hazánkban a horgászok között, amikor azt mondom, hogy a kelleténél sajnos jóval kevesebb időm jut kedvenc hobbimra. Épp ezért nem meglepő az, hogy azon kevés alkalmat, amikor végre el tudok szabadulni a hétköznapok béklyóitól, megpróbálom minél eredményesebben és emlékezetesebben eltölteni a vízparton.

Nem volt ez másként nyáron, a már régóta betartott évenkénti minimum egy Eldorádó Horgásztó és Pihenőparkban eltöltendő nap előtt sem. Igazi kis gyöngyszem az Eldorádó a magántavak egyre bővülő táborában: csodálatos, rendezett környezetével és nem mindennapi halállományával szinte mindig horgászni csábít. Nagy szerencsémre viszonylag közel van a lakóhelyemhez, így kellemeset a hasznossal tudom egybekötni, amikor ide megyek horgászni.

Lázas készülődés, izgalom, csalik és etetőanyagok kombinációinak hada járt már a fejemben napokkal a bizonyos horgászat előtt. Szeretek biztosra menni, ezért minden horgászat előtt tájékozódom a várható időjárásról. Higgyétek el, hasznos dolog, nemegyszer előfordult, hogy az időjárás-előrejelzés alapján egyik napról a másikra áttervezett horgászatomnak köszönhetően úsztam meg egy csúnya, alsóruházatig ázást.

Az adott napra nem voltak valami jók az előjelek: rekkenő hőséget, szélcsendet, szárazságot jósoltak. Már a hajnali pakolás során éreztem, hogy az időjósok aznapra nem tévedtek nagyot. Az egész napos horgászatot zavartalan napsütés, irreális módon felmelegedett víz, száraz levegő „segítette”. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, ha eredményt is fel akarok mutatni a nap végén, nem csak a „részvétel a fontos” elv álarca mögé eltakarni a betlit. A helyválasztás sikerességében bízva nekiláttam az aznapi csalogatóanyag összeállításának. Jellemző a tóra, hogy túl nagy alapozó etetést végezni fölösleges, ha eszik a hal, szinte már a kosárban bejutatott mennyiség is elég szokott lenni. A meleg víz miatt mégis úgy gondoltam, hogy egy kisebb mennyiséget érdemes előre bejuttatni a tervezett helyre a keverékből, ami a következőkből állt: 1 kg Haldorádó Nagy Ponty etetőanyag, 2 marék Top Mix Economic vaníliás kukoricacsíra pellet, 0,5 kg főtt búza és kukorica mix, 1 dl csonti, mindez negyedflakonnyi Haldorádó Aroma tuning Nagy Ponty ízesítésű aromával bekeverve. Ez a mennyiség még úgy is elégnek bizonyult az egész napos horgászatra, hogy alapozásnak 5 nagyobb gombóc repült a fényképen megjelölt horgászhelyre a szerelések összeállítása előtt. Reméltem, hogy ez a kombináció a rekkenő hőségben majd működni fog.

Az aznapi keverékem főbb alkotóelemei

A már régóta alkalmazott és jól bevált felszereléseimet használtam: erősebb, heavy karakterisztikájú Eurohold Blue Crystal telefeeder botomon 22-es Team Daiwa monofil zsinór volt gubancgátlós etetőkosárral és gyorskapcsos módszerrel rögzített vékony, 10-es fonott zsinórra kötött, 6-os méretű Fox horoggal. Shimano Alivio Medium feederem felszerelése hajszálpontosan ugyanez volt, csak azt vékonyabb, 20-as Spro Carp Maxx főzsinórral szereltem. Már többször bizonyítottak nekem ezek a szerelékek, szóval nem nagyon szoktam változtatni rajtuk - ami egyszer működik, az máskor sem hagy cserben.

Mire mindennel kész voltam és az első dobások repültek a túlparti nádas felé, már sajnos érezni lehetett, hogy milyen időre számíthatunk majd aznap. A meleggel kapcsolatos félelmeim beigazolódni látszottak, ugyanis az első bő másfél órában olyan szintű mozdulatlanság lett úrrá a rezgőspicceken, hogy azt csak én törtem meg, amikor csalit akartam váltani. Kezdetben úgy gondoltam, hogy talán a meleg vízben eredményes lehet a jó öreg csonti-csemegekukorica páros, vagy önmagában a csonticsokor. Kudarcuk után különböző ízesített kukoricákkal próbálkoztam, az egészen egyszerű mézes íztől elkezdve a rumos-szilváson át egészen a Haldorádó Kukorica Tuning Nagy Ponty ízesítésű variációig, de ezek egyike sem segített.

Ez csak egy kis része a választéknak, legalább még egyszer ennyi lapul a vödörben

Ennek ellenére nem voltam elkeseredve, ugyanis a vödröm alján ott lapult az a speciális, nagyapáink által alkalmazott csali, ami már nagyon sokszor segített ki reménytelen helyzetekben. Igen, a házi pálinkába áztatott csemegekukoricáról van szó, amit általában már 1-2 nappal a horgászat előtt elkészítek, hogy a kukoricaszemeket minél jobban átjárja a pálinka. Mindig kizárólag jó minőségű konzervkukoricával dolgozom, és még át is válogatom a legegészségesebb, legszebb szemek után kutatva, hogy ezeket áztassam házi pálinkába.

És lám, némi hasonlóság mutatkozik a magyar pontyok és magyar emberek között, mert számomra egyre nyilvánvalóbb, hogy mindkettő szereti a pálinkát. Ugyanis a horgászat kezdetétől számított nagyjából 2 óra múlva megérkezett a „csodacsalira” a részeges hal, egy átlagos méretű 2,5 kilós nyurgatestű ponty személyében. Ezt gyors egymásutánban 3 hasonló méretű követte, mindegyik az iszákosabb fajtából. Érdekesség, hogy mind a négy hal az alapozó etetés helyére dobott csalit vette fel a telefeederen, míg a lágyabb feederem néhány méterrel arrébb végig csendben volt ugyanazzal a csalival.

Ő volt az első „részeges”
Egytől egyig a házi pálinkára szomjaztak

Amikor már kezdtem belejönni és azt hittem, hogy megtaláltam a csodaszert, lelki szemeim előtt már az aznapi álomhatárt jelentő 10 darabos egyedszám idilli lehetősége sejlett fel. Azonban hamar visszazuhantam a realitás talajára, hiszen a negyedik bajszos után újabb kapást hiába vártam az addigi nyerő csalira. Lehetséges, hogy pontyaink ebben is hasonlítanak ránk? Szeretjük, szeretjük a pálinkát, de előbb-utóbb sok lesz belőle?

Miközben e fejtegetésemen nevettünk párommal, megérkezett rég látott segítőtársunk is, aki minden egyes eldorádói horgászatunkon meglátogat egy kis időre minket. Az ebédidőben tett látogatása eredményesnek bizonyult, találtunk neki is pár falatot a táskákban, aminek szemmel láthatóan nagyon örült a kis mopsz.

Ebéd után, már tele hassal

Az iszonyatos hőség közepette engem azonban nem hagyott nyugodni, hogy mi lehet a hirtelen kapástalanság oka, és úgy döntöttem, hogy a retro módszerrel felhagyva a legmodernebb csalikra váltok. Ennek megfelelően Hybrid Pellet került az alapozó etetésemre dobott botom horgára, méghozzá Fűszeres Hal ízesítésben. Bíztam benne, hogy a különleges aromájú csali majd kisegít a bajban és meghozza a kapást. A másik, lágyabb feederre pedig egy szem Oldódó Pellet került Nagy Ponty ízesítésben, s különlegességként aláfűztem egy szemet a Fűszeres Hal Hybrid Pellet lebegő tagjából.

A modern csalik kerültek előtérbe a nap második felében
Elsőre talán kicsit bizarrnak tűnik az ízkombináció, de működött

Működni látszott a gondolatmenetem, ugyanis a Fűszeres Hal Hybrid Pelletre ismét gyors egymásutánban jelentkezett 4 ponty az etetésről, úgyhogy összesen 8 pontynál tartottam aznap, ami már nagyon közel volt az előre elképzelt és a délelőtt folyamán fel-felsejlő, de mégis messzinek tűnő 10 darabos álomhatárhoz.

A délutáni turnus egyik résztvevője

A slusszpoén azonban csak ezután jött! Az eddig teljesen mozdulatlan, lágyabb feederbotomon hirtelen olyan erőteljes húzás mutatkozott, hogy a már-már elfelejtett bot majdnem leugrott az ágasról, mire odaértem. Bevágást követően azonnal éreztem, hogy nem az addigi jelentkezőkhöz hasonló termetű hallal lesz dolgom. A negyedórás kemény küzdelem során a már sokat megélt Shimano medium feederem ezúttal sem hagyott cserben, partra segítettem vele a 6,5 kg-os gyönyörűséget.

Megkoronázta a napomat ez a gyönyörű, 6,5 kg-os tőponty

Boldogságom határtalan volt! Igaz ugyan, hogy az aznapi 10 darabosra tervezett pontyfogás helyett „csak” 9 darab jelentette a halözön végét, de az utolsó példány bőven felülmúlta minden várakozásomat, így egy újabb sikeres napot zárhattam az Eldorádón.

Ami számomra - és talán többek számára is - tanulságként fogalmazható meg e forró nap után, hogy a tömérdek újítás, fejlesztés és új csali ellenére érdemes néha a régi, jól bevált recepteket is elővenni, mert gyakran reménytelen helyzetekben segíthetnek ki bennünket, ugyanakkor szükséges és szintén célravezető lehet bizonyos helyzetekben a modern technikák és csalogatóanyagok, csalik alkalmazása. Sőt! Véleményem szerint az húzhatja a legnagyobb hasznot ebből, aki képes a két véglet ötvözésére, illetve minden helyzetben képes felismerni azt, hogy mikor kell a tradíciókhoz, és mikor kell a modern vívmányokhoz nyúlni.

Rédei Norbert (redei87)
Fotók: Csongorádi Ágnes