Bojlizás vs. feederezés a Préri-tavon

Bojlizás vs. feederezés a Préri-tavon

Régóta terveztük már egy jó barátommal, Petivel, hogy a félnapos és pár órás horgászatok közé valamikor beiktatunk egy 24 órás túrát is. Hosszas szervezés után ez az alkalom tavaly márciusban jött el, helyszíne a Préri Horgásztó, azon belül is a bojlis tó lett. Mivel én főként feederezek, Peti meg inkább bojlizik, már az elején kitaláltuk, hogy ezen a napon verseny lesz a két módszer között. Ha érdekel titeket, hogy melyikünk lett sikeresebb, az írás végén megtudjátok!

A horgászatra szánt időnk szombat reggel 7-től másnap reggel 7-ig tartott. Már korábban megérkeztünk a helyszínre, hogy némi információt begyűjtsünk a tóval kapcsolatban, mivel először látogattunk ide. Ami kiderült, hogy a bojlis tavon csak az egyik oldalról szabad horgászni, a túlpart körülbelül 100 méterre van, és ha nem akarjuk, hogy a végszerelékünk iszapban landoljon, akkor érdemes 90 métert vagy annál nagyobbat dobni, mert a túlpart közelében kavicsos a fenék.

Rövid beszélgetés után bekocsiztunk felszereléseinkkel a vízhez, hogy 24 órára birtokba vegyük az 1-es és 2-es állást.

Nekiláttunk a botokat összeszerelni, a szerelékeket megkötni…
… és berendezkedtünk a bódékban

Peti a 2-es számú bódé mellé parkolt le kézikocsijával, így nekem a tó széléhez legközelebbi állás maradt. Nekiláttunk a botokat összeszerelni, a szerelékeket megkötni és berendezkedtünk a bódékban Igyekeztünk minden holminkat fedett helyre tenni, mert az időjárás elég változékony volt aznap. Mielőtt a végszerelékeket vízbe jutattunk volna, a meghorgászandó területet - amennyire lehetett - oldalról a parton megközelítettük, majd csúzlival végeztünk egy bojlikból és pelletekből álló alapozó etetetést.

Az óra kb. fél nyolcat mutatott, amikor sor került a dobásokra. Peti a 360-as és 390-es bojlis botjával gond nélkül megdobta a megfelelő távot. Én egy 360-as heavy és egy 420-as XH feederbottal érkeztem; a hosszabbikkal nem volt probléma, de a rövidebb bottal általában kb. 80 méteres távolságot tudtam csak megdobni. Miután minden a helyén volt, vártuk az első érdeklődőket.

Vártuk az első érdeklődőket

9 órához közelített az idő, amikor Peti elektromos kapásjelzőjének pittyenése törte meg a csendet. Sikeres akasztást követően, 5-6 percig tartó fárasztás után sikerült a merítőbe terelnünk az első potykánkat, ami a mérlegelésnél 10,13 kg-ot nyomott.

Az első potyka

Éppen engedtük vissza a halat, amikor a nyeletőfékem hangjára lettem figyelmes. A két állás között lévő 8-10 méteres távon sprint, majd pár másodperc múlva már a kezemben is volt a bot, aminek a másik végén nem mindennapi ellenállást éreztem. Szokatlan érzés volt, mert nagyhalas tavon idáig nem jártam és a halak, amikkel eddig felvettem a harcot, leginkább 2-5 kg közötti tartományba estek. Szűk tíz perces fárasztás után merítőben volt az én első halam is. Súlyát tekintve jóval 9 kg felett volt. Gyors mérlegelés és fotó után ő is visszanyerte szabadságát.

Feeder módszerrel fogott első potyka
Gyors mérlegelés és fotó után ő is visszanyerte szabadságát

Ezután egy majdnem 4 órás kapásoktól mentes időszak következett. Etetőanyagokat és csalikat tekintve Peti a büdös-halas bojlikkal és pelletekkel próbálkozott, bár néha ananászos bojli is felkerült a hajszálelőkéjére. Én inkább az édesebb ízvilágban bíztam, Hybrid pellettel és TOP10 pellettel próbálkoztam Mézes Pálinka ízben, valamint Red Tuning pellettel Vörös Démon ízben. Etetőanyagnak Mézes Pálinkát választottam, amit 30 g-os Method Flat kosárral kínáltam fel a halaknak.

Fél 2 felé botspiccem görbülése vetett véget az ebédszünetnek, majd a merítőbe került horgászatunk legnagyobb hala egy 11,21 kg súlyú ponty személyében.

11,21 kg-mal horgászatunk legnagyobb hala

Egy óra sem telt el, és ugyanazt a botomat húzta el a következő érdeklődő, majd viszonylag rövidebb fárasztás után már parton is volt egy 7 kg-os tükrös.

7 kg-os tükrös

A következő 4 óra számomra csak egy-két kapást és két apró termetű, 0,7 és 1,3 kilós pontyot tartogatott. Ezzel ellentétben - mintha a halak átvándoroltak volna a 2-es állás elé - Petinek 4 db 10 kilóhoz közeli pontyot eredményezett, amiből egynek fárasztásában én is részt vehettem, amikor fél perc eltéréssel húzták el a két végszerelékét. Az első kifogása után a botot természetesen átadtam tulajdonosának, hadd fejezze be a fárasztást.

Egy újabb bajszos 10 kilóhoz közelítő súllyal
A két ponty súlya kereken 19 kg volt
Az utolsó pontyok egyike, ami még világosban érkezett

A Nap kezdett lebukni a horizont alá, és mintha csak váltás lett volna, megint az én oldalam lett kapások szempontjából aktívabb.

Reméltük, hogy az éjszaka is hasonló fogásokat eredményez

Még a teljes sötétség előtt sikerült fognom egy 7 kiló körüli bajszost, ami ezúttal a rövidebbik feederbotomra érkezett. Ez volt az egyetlen halam, amit nem a 420-as bottal fogtam, ebből is látszott, hogy a reggel gyűjtött információk megállják a helyüket. Legjobb döntéseink egyike volt, hogy reggel az első dobásoknál klipszbe akasztottuk a zsinórt, ugyanis világítás csak a bódénál van, és éjszaka a túlpartból semmit nem lehet látni. Tehát dobásnál csak az irányra kellett figyelni a megfelelő távolságról gondoskodott a klipsz.

Vele búcsúztattuk a nappalt

Következhetett az éjszaka. A spiccekre felkerültek a világítópatronok, a fejekre a fejlámpák. Szomszédom megérkezett mellém a székével, miután az elektromos kapásjelzőinek hangerejét magasabbra emelte. Biztosabbnak is éreztem, hogy ketten nézzük a spicceket, mert a hajnalban kelés eredménye már mutatkozott rajtunk néha. Beszélgetéssel ébren tartottuk egymást, ezt csak kétszer kellett tíz-tíz percre abbahagynunk 8 és 9 óra felé két botgörbítős kapás miatt.

Az első éjszakai látogató, ami egyben a túra harmadik 10+-os hala is
7 kilós nyurgatestű

Éjjel fél 11 felé már annyira fáradtak voltunk, hogy felváltva elbóbiskoltunk, de arra ügyeltünk, hogy egyikünk mindig ébren legyen. Éppen Peti tartott „ügyeletet”, amikor vállveregetésre ébredtem és az első amit megláttam, hogy a két „fényes izé” (világítópatron) közül az egyik a víz felé kalimpál, és abban a pillanatban már hallottam is a nyeletőfék hangját. Félig még aludtam, amikor bevágtam a halnak, de mire partközelbe ért, teljesen felébredtem. Egy 6 kiló körüli tükrös került a matracra.

Ő volt az ébresztő

A potyka visszaengedésével egy időben őrségváltást is tartottunk. Másfél óra mozdulatlan pokrócba bugyolált üldögélésemnek - éjszakára eléggé lehűlt az idő - egy hangos pittyenés vetett véget, ami pár másodperc múlva hangos sípolásban folytatódott. Gyors ébresztgetés és rövid futás után már fárasztottunk is, aminek eredménye horgászkalandunk utolsó hala és negyedik 10+-os potykája is lett egyben.

Az utolsó bajszos, szintén a 10+-osok közül

Összegzésül, csalik szempontjából Petinél a Sushi bojli volt a legfogósabb, bár az ananászos bojlival is két halat sikerült fognia. Az esetek többségében egy fél pop-uppal kikönnyítette a csalit. Nekem a legtöbb halamat mézes pálinkás Hybrid pellettel sikerült fognom (a többi csalira is jött hal, de a legtöbb kapás erre érkezett). Kizárólag egy szem süllyedő + egy szem lebegő párosítást alkalmaztam. Szerelékem mindkét boton method kosárral volt ellátva, előkét pedig 16-os és 23-as fluorocarbonból kötöttem. Gamakatsu A1 Hard horgot használtam 6-os méretben.

Így alakultak a fogások

És verseny végeredménye: elég szoros lett a végére, darabszámot nézve Petinek 6, míg nekem 9 halam lett. Összsúlyt nézve a bojlis módszerrel fogott halak súlya 58,30 kg lett, míg feeder módszerrel fogott halaké 60,36 kg. Horgászatunk hátralévő része eseménytelenül zajlott, ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a fáradtság miatt már nem voltunk túl aktívak újracsalizás és újradobás szempontjából sem. Reggel egy eredményes horgászatot zárva kényelmesen összepakoltunk, majd megbeszéltük, hogy ide még mindenképp visszatérünk. Az állásokat tisztán átadtuk az utánunk érkező horgászoknak, mi meg komótosan elindultunk a kocsikat húzva a kijárat felé…

Ide még visszatérünk!

Írta: Jaszlics Tamás (scarpa)
Fotók: Jaszlics Tamás, Kőberling Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: