Method siker

Olyan ember vagyok, aki ha egy nagyon jól bevált dolgot használ, nehezen válik meg tőle, nehezen próbál ki mást vagy vált új dolgokra. A horgászat már gyermekkoromban megfertőzött, eleinte úszós módszerrel próbálkoztam sokat a Duna, a Duna holtágai vagy mellékfolyói partján, aztán hosszas kihagyás után tavakra kezdtem el járni és fenekező technikával próbáltam meg horogra csalni pikkelyes kedvenceimet. Nem sok idő telt el ezután, és hamar megismerkedtem a feeder technikával, ami már első alkalommal rendkívül megtetszett, és azóta is ennek a szerelmese vagyok…

Ugye e módszer elengedhetetlen kelléke az etetőkosár. Rendkívül sokféle kosarat használtam az évek során, de megmondom őszintén, nem voltam teljes mértékben megelégedve egyikkel sem (mindegyikkel volt valami apróbb baj, a minőségükről nem is beszélve!) – egészen addig, amíg meg nem jelent a Haldorádó forgalmazásában a Pellet Feeder kosár. Mikor először volt alkalmam kézbe venni, első látásra meggyőzött. Masszív, minőségi anyagnak tűnt (nem titok, hogy a Deáky gyártja, ez a név már önmagában garancia az ólomgyártásban), és az első pár horgászat alkalmával bizonyított is, rendkívül strapabíró volt és nem volt gond a gubancolódással sem, az etetőanyaghoz keverve nagyobb méretű pelletet, magvakat is könnyedén tudtunk bejuttatni vele. Úgy gondoltam, sokáig használni fogom, be is táraztam belőle egy kisebb készletet. Barátaim már egy jó ideje a method technikát alkalmazzák, nagyon sikeres horgászatokat zárnak vele. Hosszas gondolkodás után végre rászántam magam, hogy kipróbáljam ezt a módszert, és versenyre hívtam az új Method Flat és a régi Pellet Feeder kosaraimat. Az eredmény még számomra is meglepő lett!
Ez alkalommal nem a helyek, tavak vagy a csalik, etetőanyagok próbálgatásáról szól a történet, hanem a módszerek közti különbségek felszínre hozataláról, tehát mindenképpen egy bevált, halban gazdag helyen, bevált, fogós csalikkal próbáltam horogra csábítani kedvenceimet. A két felszerelés és csali teljesen megegyezett egymással, az egyetlen különbség az volt, hogy az egyik botomra a régóta használt 35 g-os Pellet Feeder kosár került, míg a másikra egy új 30 g-os Method Flat Feeder kosár. Rendkívül kíváncsi voltam, miként alakul a horgászat, melyik módszerrel tudok több és szebb halat fogni. Már jó pár nappal a horgászat előtt lázasan készülődtem, pakolgattam otthon, kötögettem az előkéket, alig bírtam kivárni a messze levő hétvégét.

Vajon melyikük lesz a nyertes?

Nem bíztam semmit a véletlenre, mindenképpen egy precíz, nagy gonddal összeállított, strapabíró szereléket szerettem volna előkészíteni az elkövetkező horgászatra. Tehát a két szerelék megegyezett, csak a kosarakban volt különbség. A szükséges nagy dobások és a remélt termetesebb halak miatt két 420-as Master Carp botot vittem magammal, az egyik az új Long Cast verzió, a másik az eggyel régebbi változat volt. Hű társaik a távdobó Spro Super Long Cast Pro 460 orsóim – nagyon kedvelem őket, még sosem hagytak cserben. Az orsó dobjára 22-es Nevis Espirit főzsinórt csévéltem, aminek végére egy 0,30 mm vastagságú erősebb fluorokarbon előtétet kötöttem 8-9 méter hosszban. Mindenképpen erre volt szükség, mert a legtöbb kedvenc helyemen már tiltott a fonott dobóelőtét használata. Az előtét végére húztam egy nagyméretű Haldorádó gumiütközőt, majd ez alá jöttek az etetőkosarak 5-6 cm-rel lejjebb: így a végszerelék egy picit csúszó lesz, hamarabb és finomabban észrevesszük az intenzív, húzós kapásokat. A kosár alá egy nagyméretű Haldorádó Feeder Forgót kötöttem, amit egy gumigolyó védett. Előkezsinórnak 0,14 mm-es Haldorádó Braxx Pro fonott előkezsinórt választottam (a Method kosárhoz 8 cm, a Pellet Feederhez 10 cm hosszúságban), aminek végén egy személyes új kedvenc, a Gardner 8-as méretű Covert Wide Gape Talon Tip (szakáll nélküli) horga helyezkedett el egy 15 mm-es Haldorádó csalitüskével. A horog ideális állását a csalihoz képest egy kis darab Gardner Covert XT szilikon csővel varázsoltam megfelelővé. Ez az összeállítás remekül szuperált, de ez majd a későbbiekben kiderül… nem volt egy halvesztés sem.

A végszereléket a Haldorádó…
… és a Gardner aprócikkei alkották
Ideális összeállítás a távoli dobásokhoz

A csali és az etetőanyag kérdésében biztosra mentem, nem volt kérdés, hogy a számomra legsikeresebb Haldorádó etetőanyagot, a Fluo Energy Ördögűzőt választom, ami nemcsak hagyományos módszerhez tökéletes, finom szemcsemérete révén kiváló a method kosárhoz is. Az etetőanyagot bekeverés után még átrostáltam, így még finomabb, homogénebb lett, ami a method módszernél elengedhetetlen, mert mindenképpen egy gyors, hatásos technikáról van szó. Azt előzőleg is tudni véltem, hogy egy kisebb method kosár nem igényel annyi etetőanyagot, mint egy Pellet Feeder, így ez a megoldás pénztárcabarát is egy kicsit. Sejtettem, hogy e jellemző – ha a method technika elég hatásosnak bizonyul – nagyon meghozza majd a kedvem az új módszer alkalmazásához. Viszont ezt mindenképp a saját bőrömön szerettem volna tapasztalni – rengeteg jót hallok már egy jó ideje róla, de ugye az a legjobb, ha az ember saját maga tapasztalja a dolgokat.
Csalinak mindenképpen olyan terméket akartam választani, ami mindkét technikához jó, így mindenképpen oldódó lebegő pelletre gondoltam. Nem akartam zsákbamacskát, édes ananász és fokhagymás hal ízesítésben vittem magammal. Ebben az időszakban már sokszor bizonyított ez a két termék, amiből most a nagyobb, 16 mm-es szemeket használtam csalitüskére szúrva. Hogy korrekt legyen a „verseny”, ha a két szerelék a vízben volt, a csalik mindig megegyeztek: ha az egyiken ananászos volt, akkor a másikon is, illetve ha fokhagymás, akkor a másikon is az.

Melyik hal bír nekik ellenállni?

Miután megvoltak a szükséges előkészületek, már csak a helyszínt kellett megválasztani a horgászathoz. Mindenképpen egy olyan helyre szerettem volna menni, ahol azért bőven van hal, jók a fogási esélyek, így normális helyzetben valósabb képet kapok a módszerek közti különbségről. Nem is tétlenkedtem, felhívtam Király Attilát, a mocsai Király Ponty Horgásztó tulajdonosát és egyeztettem vele, Attila nagyon rendes volt, felajánlotta a tó végében található nagy nádas közepén lévő hatalmas stéget, ami egy kiváló hely, szerintem az egyik legjobb a tavon. Innen feederbottal is elérhetőek a jó haltartó helyek, a nádfal előtti területek vagy akár a mélyebb vizek.

Reményteli első lépes a tó végében található nagy stégre

Így a körülmények adottak voltak, megvoltak a megfelelő előkészületek, megvolt a remek horgászhely, minden adott volt egy kiváló horgászathoz.
Már kora hajnalban indultam otthonról, reggel hat óra után meg is érkeztem Mocsára és minél előbb a nagy stégre vettem az irányt, nem szerettem volna tétlenkedni, a szerelékeket minél előbb a vízbe szerettem volna juttatni, mielőbb várni a kapásokat és a csodaszép halakat. Kipakoltam, összeállítottam a felszerelést, megtömtem a kosarakat (a method esetében természetesen a csalit a kosár közepébe helyeztem el), aztán repülhettek is tóba. Meglátjuk, majd melyik lesz az eredményesebb!
Sajnos két hátráltató tényezővel szembe kellett néznem: egyrészt ahhoz képest, hogy április eleje volt, rendkívül hideg, cudar időjárás fogadott a tavon, reggel csak 3-4 fok volt, és délutánra sem ment fel 9-10 fok fölé a hőmérséklet. Másrészt a stéggel pont szemben fújó viharos erejű szél még az alacsony hőmérsékletnél is rosszabb volt, nagymértékben megnehezítette a dobásokat, de azért szerencsére minden erőmet beleadva sikerült a legtöbbször kivitelezni őket.
Nem is gondolná az ember ilyenkor, hogy tavasz van. Nyáron gyönyörű képet mutatott a zöldellő nádas, de most még csak a kiszáradt maradványa látható. Az időjárás sem kegyes, a hideg, viharos szembeszélben elkél a téli sapka meg a kabát. Az előjelek nem túl kedvezőek, de a kedvemet pár szép megfogott pikkelyes nagymértékben javítaná.
Fő fókuszterület a tőlem jobbra lévő part és nádfal volt, ez a legjobb haltartó helyek egyike a tavon. Nem szerettem volna a tó közepe felé dobálni, és ez a part menti sáv már nekem is szép halakat adott a tavalyi évben. Sajnos a kinézett, körülbelül 100 méterre lévő fáig nem tudtam eldobni a viharos szembeszélben, így a közelebbi partszéleket dobáltam. Bíztam benne, innen is szép halak érkeznek majd. Nem volt konkrét etetés, keresőhorgászatot végeztem a nap folyamán.

Talán egy-két hónap múlva a gyönyörű nádas már zöldellő pompájában fog ragyogni
Tőlem jobbra található nádfal kezdő szakasza
A meghorgászott terület a part szélétől egy-két méterre, a nád és a fák alatt lévő partközeli rész volt
A szél csak fújt és fújt…
… és a felhők is csak jöttek, sehol a Nap
Csak egy szárcsa sodródott a hullámzó tó közepén

Hármat-négyet kellett dobnom, mire sikerült a kiszemelt helyre bejuttatnom a szereléket, először a Pellet Feederest, aztán jöhetett a Method Flat kosaras is. Miután bedobtam, leültem a székemre. Körülbelül három perc múlva azt láttam, hogy a methodos bot spicce kiegyenesedett. Felálltam, és ahogy ránéztem a zsinórra láttam, hogy gyors ütemben és erősen lazul be a zsinór. Ejtős kapásom volt! Gyorsan felkaptam a botot, tekertem az orsón. Ahogy megfeszült a zsinór, nagyobb súlyt éreztem a túloldalon. A hal egy picit jött még a part irányába, de aztán őrületes vágtába kezdett a tó közepe felé. Aztán a „zsinór” megint elkezdett kijönni felém, majd mikor megfeszítettem, a hal ismét berohant a tó közepére. Sejtettem, hogy valószínűleg nem ponty lesz, amurra gyanakodtam. Ez a harc így ment még vagy 20-25 percig, aztán végre a partnál megmutatta magát: egy gyönyörű torpedó jött a felszínre. Még körülbelül öt percet fárasztani kellett, aztán végül sikerült szákba terelni. Nagyon boldog voltam, hogy az új technika egy ilyen gyönyörű hallal ajándékozott meg pár perc várakozás után. Pár szép fotó, mérlegelés és szájfertőtlenítés után már mehetett is vissza a vízbe! A mérleg 9 kg-nál állt meg.
Nagyon fontos az amurnál, hogy megfelelően fárasszuk ki, ne szákoljuk meg addig, amíg van benne szufla, mert a parton nagyon nehéz lesz lefogni, és összeverheti magát. A másik fontos dolog a visszaengedése. Ne engedjük el hamar, fogjuk meg még egy kicsit a vízben, mozgassuk, amíg teljesen magához nem tér. 

A nap első hala
Egy gyönyörű mocsai torpedó

Nem kellett sokat várni a másik botra sem, sikerült fognom vele egy 5,1 kg-os, nagyon szép, sötét árnyalatú tőpontyot. Nagyon örültem, hogy megjött az első ponty is.

Az első ponty

Aztán a szerelékeket ismét a vízbe jutattam, és a methodosra rövid időn belül ismét kapás érkezett. Nem is akármilyen, a hal majdnem lekapta a botot a tartóról! Szűk húszperces fárasztás után sikerült a partra segíteni egy nagyon szép, közel 8,5 kg-os tőpontyot.

Micsoda úszók!

A bedobást követően öt percen belül újabb kapás jött erre a szerelékre, és ismét sikerült egy szép, 7 kg-ot megközelítő tükörpontyot fognom… hihetetlen ez a Method Flat kosár!
A Pellet Feederes szerelék sem hagyott cserben, a déli órákban egy brutális kapás érkezett rá. Alig bírtam a botot tartani, a hal csak robogott a tó közepére: nagyon jó kis fárasztásban volt részem, legalább fél órát eltartott, mire a szákba tudtam terelni a halat, és még ott is jó erőben volt. Mikor kiemeltük a matracra, akkor láttam csak, milyen szép duci tőponttyal van dolgom. Gyorsan le is mértük, 10,1 kg volt. Ez volt a legnagyobb hal eddig, nagyon örültem neki. Gyorsan lefotóztuk és a fertőtlenítés után hamar visszaengedtem a vízbe.

Gyönyörű tőponty
A nap legnagyobb hala

A délután folyamán sikerült még két darab 6 kilogrammot meghaladó tövest és egy bitang kárászt szákba terelnem. Mindegyik a method szerelékre jött. Hihetetlenül jól szuperált ez a módszer a nap folyamán.

Búcsúponty, a nap utolsó hala
Az eredmények önmagukért beszélnek!

Úgy érzem egy nagyon sikeres horgászatot zártam. A Haldorádó csalik nagy segítségemre voltak: az összes ponty és a kárász az Édes Ananászra jött, a gyönyörű amur pedig a Fokhagymás Halra. A method kosaras technika nagyon megszeretette magát velem, a nyolc halból hat darabot neki köszönhetek. Két fontos dologra világítanék rá: az első, hogy több halat fogtam vele, mint a Pellet Feederessel, viszonylag gyorsabban, a második, hogy körülbelül feleannyi etetőanyagot használtam el method kosárba töltve, mint amit a Pellet Feeder kosárban szoktam. Ez mindenképpen két nagyon fontos dolog, így nagy szeretettel fogom használni a jövőben ezt a módszert. Bízom benne, hogy nagyon szép halakhoz segít majd hozzá, de természetesen régi kosarakat sem dobom el! Vannak helyszínek, ahol nagyon beváltak, és mikor majd a jó időben sok magot vagy pelletet szeretnék bejuttatni etetőanyaghoz keverve, nagy segítség lesz számomra a Pellet Feeder kosár, de addig is nagy kedvvel fogom használni az új method kosaraimat. Az én példám is mutatja, hogy mindig jó, ha újat tanulunk, mindig legyünk nyitottak az új dolgokra, módszerekre, ne zárkózzunk el az újabbaktól és lehet, hogy nagy, kellemes meglepetésben lesz majd részünk.
Eredetileg az írást itt szerettem volna befejezni, de nem bírtam megállni és pár nap után ismét ellátogattam ugyanerre a helyszínre, ugyanezzel a felszereléssel, ugyanezzel az etetőanyaggal és csalival, de most mindkét botra Method Flat Feeder kosarat szereltem fel. Arra voltam kíváncsi vajon felül tudom-e múlni az előző eredményt, azaz a nyolc darab fogott halat. A válasz igen! Szerencsére már csodás tavaszi időben sikerült a method módszer segítségével tíz darab csodás pontyot, egy kárászt és ismét egy gyönyörű torpedót fognom pár nappal később. Pár fotót még szeretnék megosztani, ilyen gyönyörű pikkelyesekhez segített hozzá az új technika. Görbüljön és Catch & Relase!

Bakos Márk (bakos-mark)
Fotók: Karcsai Izabella és Bakos Márk

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: