Pár órás mutatvány

Pár órás mutatvány

Amikor lehűl az idő, a horgászok fokozatosan egyre kevesebbet járnak el pecázni, csak a szerelékes ládájukban rakosgatják aprócikkeiket, rendbe teszik felszerelésüket a következő horgászidényre, esetleg horgászfilmet néznek… Ekkor ki ne olvasna el egy perzselő, igazi kánikulában, íródott történetet, ami végre felpezsdít, miközben előidézzük, hogyan csalogattuk elő uszonyos barátainkat akkortájt!

Fogadjátok szeretettel e nyári élménybeszámolómat, amellyel legfeljebb 5 percet kérek a szabadidőtökből… :)

Forró nyár van… a nap erősen süt, párás és fülledt az idő. Ilyenkor, amikor semmihez nincs kedve az embernek, igazán megnyugtató, ha horgászattal töltheti el a napját, ráadásul kis szerencsével halakat is horogra csalhat.

Ezen a napon néhány barátom már reggel 6-kor a tónál volt és feszülten figyelték kapásjelzőjüket… Nekem ez az idő nem felelt meg, ráadásul esett is a délelőtt folyamán, szóval inkább a számomra ilyenkor megszokott délután 3 óra körül látogattam ki a tóra. A napijegy kiváltása után horgászhelyem keresésével semmi időt sem kellett töltenem, hiszen közvetlenül a nádas mellett üres volt a terület. A közvetlenül utánam érkező horgászok előtt rástartoltam a kiszemelt helyre, így itt kezdhettem meg felszerelésem összeállítását. Egy bottal horgásztam, amely a Spro Avontage Method Feeder nevet viseli, 360 cm hosszú és medium karakterisztikájú. Az orsó egy Nevis Axum 35 volt, melyre szintén egy Nevis terméket, a Navy Feeder zsinórt tekertem fel 0,25 mm-es átmérővel. Ezt követően a fonott dobóelőke végére Haldorádó Method Flat Feeder kosár került 30 grammos méretben. A hajszálelőke a „változatosság” kedvéért a Nevis Vision monofil zsinórja volt 0,18 mm átmérővel, ennek végére pedig Gamakatsu horog került.

Az általam használt Nevis Vision monofil előke igen erős, jó minőségű zsinór

Indításnak az előző ilyen pecámból maradt etetőanyagból (mert ugye egy ilyen néhány órás peca, ha csak egy bottal horgászik az ember, nem fogyaszt sok etetőanyagot) a Haldorádó Vad Pontyból készítettem el a kosárba kerülő adagot, melyet a Haldorádó Aroma Tuning választékából az édes ananász ízesítésűvel - egész pontosan 3 kupaknyival - tettem még ínycsiklandóbbá. Csalinak a számomra igencsak meggyőző, fogósságukat sokszor bizonyító házi csemegekukoricákat használtam, melyeket különböző Haldorádó aromákban „áztattam” meg. Ebből került a horogra az ananászos ízesítésű.

Reméljük, ismét beválik! Ezen a nyáron az egyik „legütősebb” kombinációm volt

Bekevertem az etetőanyagot, felcsaliztam, majd bedobtam a nádas mellé a végszerelékem. Ezután kipakoltam a többi dolgot és vártam a kapásra. A biztonság kedvéért jobbnak láttam, ha bekapcsolom a nyeletőféket, mondván, inkább a damil „keljen lábra” mint az egész bot. Ezután néhány gombócot kezdtem el gyúrni, amivel beetethetek, de egy éhes hal úgy gondolta, megtöri a csendet. Húzta is a zsinórt rendesen, kikapcsoltam a nyeletőféket, bevágtam. Egészen érdekes volt a mai első halat partra kényszeríteni, egyrészt sokkal nagyobb felhajtást csapott, mint amekkora volt, másrészt pedig kiderült, mindez azért volt, mert valószínűleg még nem volt horog a szájában. Gyorsan vissza is engedtem, hadd úszkáljon tovább.

A félbehagyott gombócgyúrás…
… amit cseppet sem bántam, hiszen fárasztás után szákba került az első hal
Kitartóan küzdött, de most én nyertem
Még egy mosoly a kamerába
Néhány mérés után mehetett is vissza

Újra horogra tűztem a csalit, jól megtömtem az etetőkosarat és repítettem be a szereléket az immáron beetetett terület kellős közepébe.

Elkészültek a gombócok…
… és akkor kezdődjön az etetés!
Az etetés pontos helye

Úgy terveztem, nem ez lesz az egyetlen halam aznap, de eltelt szép lassan egy és egynegyed óra, és még mindig mozdulatlan volt a spicc.

Telik az idő… az égen épp egy gomolyfelhő!
Csaliarzenálom egy része… előnyben a Haldorádó aromákban megáztatott házi kukoricák!
A kedvenc horgászhelyemen ülhettem ez alkalommal

Már épp felálltam, hogy kiszedjem feederemet a vízből, mert a halak nem érdeklődtek a csali után, de ekkor egy határozott görbülés jelezte, hogy bizony akad érdeklődő a csemegémre, amit már szinte, mint egy „ételhordó”, folyamatosan juttattam be a vízbe. Bevágtam. Örültem, mert nagyobb halnak éreztem, mint az előzőt. Megkezdődött a fárasztás, a hal engedte magát egy darabig, de aztán visszarohant a kiindulópontra, oda-vissza, oda-vissza… de ebből az „előadásából” most nem jött ki jól. Ez „tartalmasabb” fárasztás volt, ami kicsit felperzselte az amúgy is forró, fülledt időt. Először nem akartam elhinni, hogy megint egy olyan pontyot fogtam, melynek szája egészen érintetlennek festett. A merítő súlyát leszámítva a hal 3,55 kg-ot nyomott. Boldog voltam, és nem is tartóztattam fel tovább uszonyos barátunkat, hanem visszatessékeltem a tóba.

A horogszabadítás, után a fontosabb mérések…
Megérte ezért a szép halért ennyit várni! (Mögöttem segítőkész barátaim, akik épp a merítőt mérik a hal pontos súlyának megállapításához)
… és mehetett vissza úszkálni

Sajnos a következő bedobásom nagyon a nádas mellé érkezett, és valószínűleg megakadt, aminek természetesen szakadás lett volna a vége, így kénytelen voltam elvágni a damilt. Felszereltem egy új etetőkosarat, szintén 30 grammos méretben, ez azonban nem Flat Feeder kosár volt, hanem egy ehhez hasonló feederkosár, szintén gubancgátló csővel ellátva.

A bedobás, mely a végszerelékem követelte…

Ezután már épp a felcsalizáshoz készültem, de a maradék etetőanyag elfogyott. Előkerült az esti órákra a Haldorádó Vad Szilva etetőanyag, amelyet egy új csalival, a szilvás ízesítésű kukoricával, illetve a Haldorádó Dip Tuning Vad Szilva termékkel párosítottam össze. Bíztam benne, hogy ezzel a kombinációval is fogok halat, úgyhogy nem is tétlenkedtem tovább: jól megtömtem a kosarat és bedobtam.

3 fajta etetőanyagot vittem, ebből a két „Vad” kapott helyet az etetőkosárban
Az új szerelék az új felállással
Ez a bedobás már jobban sikerült, mint az előző

Megint majdnem egy órás várakozás után megjött a jelentkező a csalimra. Bevágtam, és elkezdtem partközelbe vontatni a halat. Mérete kisebb volt, de máris a veteránok között tudhatja magát, hiszen a fárasztásnak nevezhető esemény közben nem mutatott nagyobb ellenállást, egyszerűen hagyta, hogy a partig húzzam.

A nap utolsó hala
És a visszaengedés…
… iparkodj! :)

A visszaengedés már természetes, mehetett vissza pancsolni. Nagyjából fél óra volt még horgászatom végéig. Szép lassan megkezdtem az összecsomagolást. Közben volt még egy kapásom, egy kisebb hal rángatta meg a spiccet, de a bevágást követő néhány tekerés után sajnos leakadt. Szerencsére nem lehetett okom a panaszra, amíg a többi horgásztársnak pechesen sikeredett az alkalom, nekem sikerült nagyjából négy és fél óra leforgása alatt 3 szép pontyot partra emelni.

Az utolsó kacsa is lassan nyugovóra tér

Összegezve a délutánt: 3 halat fogtam, mindegyik ponty volt. Összsúlyuk 5.950 g volt, ami egy ilyen peca során számomra meggyőző. Megint bizonyított a csali és az etetőanyag, hogy bármilyen körülmények között lehet velük halat fogni, és a legközelebbi pecám során is biztosan helyet kapnak a ládámban.

Írta: Gregosits Martin
Fényképezte: Gregosits Martin és Vadas Ákos

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: