A pontyos filmek után most következzék egy igazán finom horgászat! Nagyon szeretem a gyors, pörgős keszeghorgászatot, még akkor is, ha ennek gyakorlására nincs mindenhol lehetőség. Ehhez a Diósjenői horgásztavat választottam, amelynek messze földön híres a keszegállománya. Sok neves horgászverseny helyszínéül szolgált már ez a tó, a finomszerelékes horgászok igazi fellegvára. Tartsatok velem, és a már megszokott alapossággal mutatom be a legapróbb műhelytitkokat is!
A horgászatom helyszíne a Diósjenői horgásztó volt, a tóról bővebb infót itt találtok: http://www.diosjenoi-horgaszto.com/
Etetőanyagok, adalékanyagok
A feederezés során használt keszeges etetőanyagokat mindig a horgászat megkezdése előtt, aznap reggel szoktam bekeverni a vízparton. Itt nem jelent problémát az, hogy esetlegesen marad néhány felszálló szemcse, és nem nedvesedik át tökéletes módon minden alkotóeleme, ellentétben a pontyos keverékekkel, amelyeket célszerű akár már előző este bekeverni. Itt a felszálló szemcsék utat mutathatnak a vízközt tartózkodó halaknak, lecsalogatva őket a mederfenékre vagy a csalifelkínálás helyére. Egy olyan receptet használtam, amelyet egyszerűen imádnak a dévérek! Ennek két fő alkotóeleme a Nagy Dévér és a TOP1 Bream, amelyeket további értékes alkotóelemekkel tettem teljessé.
Felszerelés
A horgászat során egy 3,9 m hosszúságú TEAM FEEDER Super Sensitive feederbotot használtam. Ez az abszolút a finomhorgászatokhoz kifejlesztett horgászeszköz, amely 3 különböző hosszúságban készül: 3,3, 3,6 és 3,9 méterben. Azért a leghosszabbat választottam, mert a legrövidebb családtaggal 20 méterig lehet igazán kényelmesen horgászni, a 3,6 m-es változat 20 és 40 méter között ideális, míg a nagyobb dobótávolságok elérése a 3,9 méteres bottal oldható meg. A meghorgászandó távolság pontosan 40 méter volt. Ezt ugye egy 3,60-as bottal már el lehetne érni, de kalkuláltam a később feltámadó széllel. A botra egy 50-es méretű TEAM FEEDER Super Sensitive orsót tettem, amelynek dobjára 0,20-as monofil főzsinórt csévéltem.
Végszerelék
Ha 20 méternél távolabb horgászok, akkor minden esetben használok dobóelőkét. Ez lehet monofil vagy éppen fonott. Jelen esetben egy Nevis Winner Carp Line 30-as zsinórt használtam ehhez. Ez egy kifejezetten merev zsinór, amely kiváló erre a célra, de nemcsak ezért választottam, hanem mert átlátszó, így a vízben a végszerelék első pár métere tulajdonképpen láthatatlan, ami elaltatja az óvatos halak gyanakvását. A két zsinórt a már jól ismert dél-afrikai csomóval rögzítem egymáshoz. A képek segítenek ennek az elkészítésében, míg el nem jutunk a végszerelékig.
A pontos távolság kimérése
Az eredményes keszeghorgászat nem a lusta horgászok sportja. Ez egy aktív, pörgős, folyamatos dobásokkal kombinált horgászmódszer. Itt a siker egyik kulcsa a pontos, precíz horgászat. Ehhez mindkét végszerelékemet azonos távolságra húztam ki. Ezt régen úgy oldottam meg, hogy a parton futkározva próbáltam meg a két kosarat egymás mellé helyezni. Van ennek egy egyszerűbb módja, amelyhez szükség van két leszúró karóra és egy távolságjelölő kötélre. A karók távolsága minden esetben 5 méter, így ezek körül nyolcszor kellett körbevezetnem a zsinórom, így tudtam hajszálpontosan kimérni a 40 méteres távolságot. (Ezt véltem ideálisnak az előzetes infók alapján.) A főzsinóromat ennél a pontnál beakasztottam az orsó dobján található egyik klipszbe, így megkaptam az etetés és horgászat pontos helyét. A zsinórklipszbe akasztott főzsinórnak köszönhetően mindig azonos távolságba tudunk dobni. Ahhoz, hogy pontosan egy területet horgásszunk meg, nincs más teendő, mint a túlparton egy támpontot kiválasztani, és lehetőleg minél többször ide dobni. Némi gyakorlás után szinte egy méter sugarú körbe lehet így gyűjteni a halakat. Ha mindent jól csinálunk, akkor egyre rövidebb várakozási idő mellett egyre több kapást tudunk realizálni.
Alapozó etetés
A keszeghorgászat minden esetben alapozó etetéssel indul. A horgászat napján víz még csupán 10 Celsius-fok körül lehetett, így túlságosan nagy alapot nem akartam bevetni. Maximum 8 dobással indítottam a horgászatot. Az alapozás során túlságosan sok élő anyagot sem tettem az etetőanyagba, de egy csipetnyi mindenképpen került bele azokból, amelyekkel a horgászat közben a horogra tűzve keszegjeim már találkozhattak. Ez nem más, mint darabolt giliszta, kevéske csontkukac, némi báb és apró szúnyog. Az alapozó etetés során ügyelni kell rá, hogy túlságosan tömören sem szabad a kosarat megtölteni, hogy maximum 1 perces várakozási idő alatt kioldódjon annak tartalma. Ha a kosarat üresen tekerjük ki, akkor mindent jól csináltunk!
Zsinórsüllyesztés
Nagyon fontos dolog, főleg, ha feltámad a szél, hogy miként tudjuk elsüllyeszteni úgy a zsinórt, hogy annak a lehető legkisebb hasa legyen. A bedobás után a megfeszített zsinórt egyből lenyomom a víz alá a bot spiccével. Ha kell, akár a bot első harmadát is a vízbe nyomom annak érdekében, hogy minél mélyebbre húzza be a zsinórt, és a lehető leggyorsabban elsüllyessze azt. Nagyon fontos, hogy nem rántgatom, nem húzgálom a zsinórt, a becsapódás helyén hagyom a kosarat, és ehhez igazítom úgy a zsinórt, hogy a lehető leggyorsabban felvegye a kontaktust a spicc a végszerelékkel.
Minden kéznél legyen!
A pontos dobás, majd zsinórsüllyesztés után van még egy másik nagyon fontos dolog, amelyet érdemes megemlíteni: ez nem más, mint a bot elhelyezése. Nem véletlenül alkalmazom ezt a bottartó rendszert, hiszen az elsődleges célja az, hogy nekem tökéletes módon kézre álljon. Úgy állítottam össze, hogy semmilyen plusz, felesleges mozdulatot nem kíván a zsinór elsüllyesztése után, hogy ráhelyezzem a bottartóra. Ennek köszönhetően értékes másodperceket tudok úgy megspórolni, hogy nem kell keresnem a bot helyét, illetve kapás során minden kéznél van úgy, hogy közben mégsem lököm le azt. Ez is egy fontos szempont! Hasonlóképpen tudatosan van összeállítva az etetőanyagot és csalikat tartalmazó tálcatartó is.
Apró praktikák, amelyek még hatékonyabbá tehetik a horgászatot
- Az ún. fűrészfogas bottartó fejek óriási előnye, hogy a feeder több különböző ponton helyezhető rá, továbbá az orsó mozgatása (a zsinór felcsévélése) nélkül is cincálható a végszerelék, majd lerakható a bot egy másik ponton. Miért jó ez? Mert a megmozduló csalira gyakorta előbb van kapás, mint a fenéken fekvőre.
- Előfordul, hogy az 50 centiméteres horogelőke rövidnek bizonyul. Miként tudjuk „lemérni”, hogy rövid vagy kellő hosszúságú egyáltalán az előkénk? Ha több rontott, meg nem akadt kapásunk volt, vélhetőleg rövid! De ha minden hal kifogása után horogszabadítóhoz kell nyúlni, mert mélyre nyelték a horgot, akkor meg túl hosszú. A keszegezés során ezért többnyire minimum 50, maximum 100 cm-es előkét használunk. Ez utóbbi már a vízközti horgászatok során lehet hasznos.
- Ha a halak méretét szeretnénk növelni, ennek alapvetően két módja van. Az egyik az alkalmazott csali méretének növelése. Ekkor a szúnyoglárva + giliszta helyett 2-3 szál gilisztát kell a horogra tűzni. Ezzel vélhetőleg kevesebb kapás lesz, de mindezért kárpótol a kifogott halak mérete.
- A másik módszer a halak méretének növelésére, hogy horgásszunk 1-2 méterrel az etetés mögött, horgásszuk körbe annak széleit. A nagyok ritkán állnak be az etetés közepére. Fontos, hogy ehhez használjunk kisebb méretű kosarat és ne kerüljön bele semmilyen élő csali, így nem fogjuk széthúzni az etetést.
Eredményes nap volt!
Nyugodtan mondhatom, hogy egy rendkívül eseménydús, élvezetes, pörgős keszeghorgászatban volt részem Diósjenőn. 53 db keszeget fogtam, ennyit mutatott a halszámlálóm, hiszen szákot nem tettem a vízbe. Ha ezt a darabszámot minimálisan fél kilós átlagsúllyal számolom, akkor az minimum 25 kilogramm hal, kettő kilogramm etetőanyag felhasználása mellett. Ha kedvet kaptatok egy ilyen élménydús, pörgős horgászathoz, próbáljátok ki bátran!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Nagy Gábor, Takács Péter
Videó: Takács Péter
