Versenytitkok 8. rész - A bajnoki címhez vezető út

Versenytitkok 8. rész - A bajnoki címhez vezető út

Augusztus végén a Velencei-tavon megrendezett három napos Magyar Országos Feeder Horgász Bajnokságon Döme Gábor lett az új bajnok. Gábor ebben az évben eddig is nagyszerű eredményeket ért el a feeder versenyeken, de most kétségkívül a hazánkban megszerezhető legrangosabb cím birtokosává vált. Sokan nem is sejtik, hogy milyen elképesztően nagy munka van egy ilyen eredmény mögött. Erről és sok egyéb más érdekességről is fény derül a most következő rövid interjúból.

Takács Péter: Gábor, mesélj, kérlek a felkészülésről. Mennyi idő alatt tudtad a Velencei-tó titkát megfejteni?

Döme Gábor: Az Országos Bajnokság előtt augusztusban, a legnagyobb kánikulai melegben zajlott a Walterland Feeder Kupa, akkor egy teljes hetet a töltöttem a pályán, az OB előtt ugyanennyi időt szántam rá. Nagyon sok hasznos információra tettem szert már az első versenyen is, de azok a körülmények teljesen mások voltak, mint az augusztus végi OB-n. A legnagyobb különbség a víz hőmérsékletében mutatkozott. 25 Celsius-fokról lehűlt a víz 20 Celsius-fok körüli értékre, amely már látványosan „befékezte” a keszegeket, közel sem voltak olyan mohók és aktívak, mint a melegebb vízben. Sőt, közben volt egy Úszós Magyar Bajnokság is, ahol több tonna hal került partra, majd vissza. Ezek a többször megfogott és visszaengedett keszegek meghökkentően óvatosan közelítettek a gyanús táplálék felé, amelyből a horgászok döntő többsége csak annyit érzékelt, hogy nem volt kapása, vagy ha volt is, nagyon sok volt abból a rontott. Míg a Walterland Kupán a halak zömét vízközt, verseny kütyüvel meglebegtetett csalival fogtuk, addig az OB-n ez főként a mederfenékre koncentrálódott.

A velencei-tavi evezőspálya hazánk egyik legegyenletesebb, de nagyon technikás versenypályája
Az augusztusban megrendezett Walterland Feeder Kupa remek felkészülési verseny volt az OB-ra, ahol az előkelő harmadik helyet szerezte meg. Gábort a családja is maximálisan segíti, támogatja horgászatai során

TP.: A csalogatóanyagok változatlanok maradtak?

DG.: Amikor vízközt horgásztam, egy citromos ízesítésű, sárga színű Terre de Fond földdel kevert, rikítóan sárga, gyorsan oldódó etetőanyagot használtam. Érdekes, hogy ez az OB első edzésnapján még 15 kilót adott, majd másnaptól, ahogy egyre többen lettek a pályán, némi túlzással riasztotta a halakat. Ekkor a verseny előtt 2 napom maradt arra, hogy egy új receptet összeállítva a finomodó kapásokhoz igazodó keveréket találjak.

Helysorsolás a verseny előtt

TP.: A legtöbb horgász ezeket a sorokat olvasva egy új csodaszer felfedezését gondolja, amely varázsütésre halat ad, vannak ilyen szerek? Vagy egyáltalán mit változtattál a keverékeden, hogy újra halat tudjál fogni?

DG.: Vannak bizonyos körülmények között meghökkentően jól működő adalékanyagok, amelyeket sokan hajlamosak „csodaszereknek” nevezni, de most ilyenre nem volt szükség. A megoldást az jelentette, hogy az addig kiválóan működő nagyon aromás és intenzív ízű keveréket natúrra kellett cserélni. Azt tapasztaltuk, hogy minél agresszívebb, minél aromásabb egy keverék, annál előbb elkopik róla a hal. Fontos hangsúlyozni, hogy ez főként a versenykörülmények között sokszor megfogott halakra igaz. Amikor egyedül ül le valaki egy ilyen pályán, előnyösebb a megszokott módon aromásított etetőanyag. Etetőanyagom alapját egy 100%-ban természetes összetevőkből felépülő, sok őrölt olajos magot (kendert, mogyorólisztet) és mézeskalács őrleményt tartalmazó, de sok nehéz (fenéken maradó) szemcsében is dúskáló, aromamentes (!!!) keverék adta. Régóta eredményesen használom ezt, de azért nem került még kereskedelmi forgalomba, mert a horgászok orrának nem elég csábító...:), a halak viszont imádják! A keverék színe is drasztikusan megváltozott, a rikító sárga szín helyett barnára váltott.

Limitellenőrzésre várva

TP.: Köztudott, hogy a jó etetőanyag mellett a Velencei-tavon nélkülözhetetlen a földes szúnyog is. Nálad a föld és etetőanyag aránya hogyan oszlott meg?

DG.: Az általam használt föld Sensas Terre de Somme löszös föld volt. Ebbe kevertem bele a 0,5 liter apró szúnyogot. Az elején egyértelműen az etetőanyag dominált kevéske szúnyoglárvával. Majd ahogy telt az idő, úgy növeltem a mennyiségét fele-fele arányig, sőt az utolsó 1,5 órában szinte csak tisztán földes szúnyogot töltöttem a kosaramba. Így az egyre finomabban kapó, egyre finnyásabb halak érdeklődése folyamatosan fenntartható volt. Azonban volt ennél egy talán sokkal fontosabb kérdés, az pedig nem más, mint az etetőanyag állaga! Mivel a mederfenéken kellett a halak zömét megfogni, olyan keverékre volt szükség, amely szinte csak ott oldódott minimális felszálló szemcsével. Ezt az etetőanyag folyamatos, menet közbeni nedvesítésével és szükség szerinti megragasztásával tudtam elérni. Ez egy nagyon precíz „játék”, mert ha túlságosan ragacsos a keverék, nem oldódik ki a kosárból, ha túlságosan gyorsan oldódik, a felszálló szemcsék miatt vízközé emelkedik annak egy része, és az erőteljes áramlat miatt szétszóródik etetésünk, amelyet követnek a halak is. Én inkább ragacsosabbra gyúrtam a keveréket, így több alkalommal is, ha 10 másodpercen belül érkezett a kapás, az etetőanyag egy része a kosárban maradt. De ha a kapás 30 másodpercen túl érkezett, már tökéletesen kiürült a kosárból!

Egy horgásznapon 180-200-at dobott Gábor, ez egy hét alatt minimum 1260 dobás! Az utolsó fordulóban a kb. 200 dobásból mindössze 6 pontatlan dobása volt, a többi hajszálpontosan oda ment, ahová szánta!

TP.: Te kitűntél a mezőnyből azzal is, hogy nagyobb méretű kosarakat használtál. Ennek mi volt az oka?

DG.: A halak oly sokszor emlegetett finom kapókedve miatt, szükségtelen volt a nagy mennyiségű etetőanyag, sőt károsnak is bizonyult, ha sok etetőanyag volt egy kupacban, mert ekkor csak dúskáltak és „finnyáztak” a halak, amely rontott kapások sorozatát eredményezte. Ezt sokan úgy védték ki, hogy kisméretű, kis űrtartalmú kosárral horgásztak. Ez működött egy darabig, amely 5-10 db hal megfogásához is hozzásegített, de utána nagy lett a csend, elkopott a hal az etetésről. Én ekkor gondolkodás nélkül egy nagyobb méretű Haldorádó Special Round XL méretű kosarat tettem fel, amellyel addig horgásztam, amíg el nem jutottam a sorozatos rontott kapásokig. Ekkor tudtam, hogy már újfent van bent elég csalogatóanyag, ideje a kicsi kosárra váltani.

A zsákmány kizárólag kisebb-nagyobb dévérkeszegekből állt össze…
… amelyeket folyamatosan kellett fogni, hogy gyarapodjon a zsákmány

TP.: Neked a kicsi kosarad is meglepően nehéz volt, erre miért volt szükség?

DG.: A már említett Haldorádó Special Round XL méretű kosarán gyárilag 10 g a nehezék, amelyet én 30 grammra cseréltem. Ezt ahová dobtam, biztosan ott maradt (a keverék kioldódása után is). A kicsi kosaram ötlete Sipos Gábor csapattársamtól származik. Ehhez egy Haldorádó Special Round 30 grammos kosarat kettévágtunk. Ekkor azonban az ólomnehezéket már nem lehetett rajta stabilan, a szokott módon rögzíteni. Az ólomlapkát rágörbítettük, sőt vasárnap, az utolsó fordulóban, amikor a legerősebb volt a szél és a víz áramlása, további 10 grammal növeltem. Így egy kicsi űrtartalmú, de kellően súlyos: 40 grammos kosárkával horgásztam, amely nélkülözhetetlen volt a sebészi pontosságú dobások kivitelezésében és a gyors zsinórsüllyesztésben. Nagyon látványos volt az utolsó fordulóban, hogy szomszédjaim, akik látták a kicsi kosaramat, ezt követve szintén kicsi kosárra váltottak, de azok túlságosan könnyűek voltak, amelyet a víz áramlata elnyomott, elgörgetett. A szétmosódó etetőanyag szőnyegen a mozgó kosárral és csalival látványosan kicsi, alig féltenyérnyi halakat fogtak, míg nekem ilyen apróság csak elvétve akadt horogra.

A felkészülés során Sipos Gáborral…
… és Sisa Józseffel, a Haldorádó Feeder Team tagjaival horgászott most is Gábor. Közösen tudták a pálya titkát megfejteni

TP.: Sokan panaszkodtak a rengeteg rontott kapásra és bosszantó halvesztésekre, te hogyan védted ezt ki?

DG.: Már az edzések során is látványos volt, hogy kicsi, 18-20-as horoggal (2-3 szál szúnyoglárvával) viszonylag gyorsan lehetett kapást elérni, de ezt használva nekem ötből négy keszeg távozott. Csapattársaimmal folyamatosan kerestük a jó horgot, mert tudtuk, hogy ez létkérdés lesz a versenyen. Sipos Gábor barátom talált egy 14-es, de nagyon vékony, szinte súlytalan horgot, amely kiválóan működött. Neki is, nekem is, az átlagosnál lényegesen kevesebb halvesztésünk volt. A horog 10-es Haldorádó Visitor előkezsinórra volt kötve. Az előke ideális hossza 50-75 cm között mozgott.

A háttérmunka is rendkívül fontos! Karesz több mint 5 éve Gábor állandó segítője

TP.: Milyen távolságban horgásztál?

DG.: Már a Walterland Feeder Kupán begyakoroltam a második és harmadik bójasor közötti 35-36 méteres távolságot, amelyen az OB-n sem változtattam. Ezt minden körülmény közepette nagyon pontosan meg tudtam horgászni.

A 2011-es Feeder OB Tiszakécskén fogott zsákmánya
Ezen a versenyen a 3. helyen végzett
A 2012-es Feeder OB Szegeden fogott zsákmánya
Ekkor a 2. helyen végzett

TP.: Egy rendkívül kiélezett és erős mezőnyben szinte rajt-cél győzelmet arattál, ennyire feküdt neked ez a pálya, vagy csupán szerencséd volt?

DG.: Egyetlen sportágban sem nélkülözhető a szerencsefaktor szerepe, de aki mindig csak a szerencsében bízik, az bizony nem jut előrébb. Az első fordulóban a sűrűjében ültem Erdei Attila mellett a D9-es helyen. Ekkor a mezőny legtöbb halát fogva nyertem szektorom. A második fordulóban kihúztam az A1-et, amely pálya egyik szélső helye volt. A dolog érdekessége, hogy ekkor az ismét mellém sorsoló, A2-es helyen ülő Erdei Attilával küzdöttünk a szektorelsőségért. Sőt, későbbi nagy riválisom, a fiatal, de rendkívül tehetséges Siroki Dávid a pálya másik szélső helyére sorsolt. Mindketten fölényesen nyertük szektorunkat, de mégsem volt ez sétagalopp, ugyanis a szélső helyeken feltűnően sok az apróhal, nagyon nehéz volt az egyedsúlyt növelni. Ennek ellenére sok kicsi sokra megy! Mellesleg rajtunk kívül más nem is tudott a szélső helyeken nyerni, tehát nem csak a helyen múlik… A verseny utolsó fordulójában a C11-es helyre húztam, ahol Sivák Mátyással vívtunk nagy csatát. Matyitól 10 db-bal fogtam a végére több keszeget, azonban fél kilóval Ő mégis többet mérlegelt, hiszen nagyon ügyesen szelektálva, a mezőny legnagyobb egyedsúlyát produkálva kifejezetten termetes keszegeket varázsolt szákjába. Azonban a szektor második helye is elég volt ahhoz, hogy összesen 4 pontot gyűjtve, a mezőny legtöbb halát fogva végül megnyerjem az idei OB-t.

Az ide év bajnoki zsákmánya
A legjobbak között, a dobogó legmagasabb fokán!

TP.: Mit jelent számodra a Feeder Magyar Bajnoki cím?

DG.: Amikor kiderült, hogy megnyertem a versenyt, örömöm leírhatatlan volt. Több mint 20 éve horgászom versenyszerűen és végre teljesült a vágyam!!! Több mint 200 kupa van a gyűjteményemben, amely jelentős részét még az úszós horgászatok során szereztem, de nem kérdés, hogy ez lett most gyűjteményem legértékesebb darabja. Nagyon kevés embernek adatik meg, legyen szó bármilyen sportágról, hogy szakága legjobbja lehessen. Ez volt a III. Országos Feeder Horgász Bajnokság, az első évben Tiszakécskén a 3. lettem, tavaly Szegeden a 2., míg idén az 1.! Jelen pillanatban én vagyok az egyetlen olyan horgász, aki mindhárom egyéni bajnokságon a dobogóra állhatott.

Örömfürdő… :)

TP.: De ebben az évben nem csak az OB-n, hanem a többi Feeder ranglista versenyen is kiemelkedően teljesítettél. Hogyan tudsz folyamatosan az élmezőnyben maradni?

DG.: Ebben az évben a magyar bajnoksággal együtt 6 pontgyűjtő Feeder ranglista verseny került megrendezésre, ennek ötletgazdája és főszervezője a Horgászklub.eu Horgászportál. A 6 versenyből hármat megnyertem, 2 harmadik helyezést szereztem és a „legrosszabb” eredmény egy ötödik hely, ennek köszönhetően magasan vezetem a ranglistát. Tehát ennyiszer már nem lehet szerencséje valakinek… :) A jó eredmények egyik titka, hogy sokat horgászom, a versenyekre, a felkészülésre sok időt szánok. A legtöbb pályát 1-2 nap alatt nem lehet megfejteni, begyakorolni. Nagyon fontos a mentális segítség is. A családom és üzlettársam, Pintér Zoltán maximálisan támogatnak, így sem a családom, sem pedig a vállalkozásom miatt nem kell aggódnom. Amikor versenyről van szó, 100%-ban az ott zajló eseményekre kell „csak” koncentrálnom. Nagyon nagy segítséget nyújt a Haldorádó két tagja, Sipos Gábor és Sisa József is, akikkel mindent átbeszélve együtt készülünk fel a versenyekre.

A 2013. év Feeder Bajnoka Döme Gábor

TP.: Sipos Gábor is nagyszerűen horgászott és szinte egyetlen keszegen múlott, hogy végül lecsúszott a dobogóról.

DG.: Gábor is remekül ráérzett a pályára és egyre jobb teljesítményt nyújtva haladt előre. Ennek csúcspontja az utolsó forduló volt, amikor szektora legtöbb halát fogva nyert. Az összesítés során derült ki, hogy a három forduló zsákmányait összeadva mindössze 17 dekával maradt le a dobogó harmadik fokáról. Nagyon szép lett volna együtt a dobogón, de így sem vagyunk elégedetlenek, hiszen egy fiatal, nagyon tehetséges horgászról van szó, akiről sokat fogunk még hallani, az idő neki dolgozik!

Sipos Gábor szektorgyőzelmet jelentő zsákmánya. Mindössze 17 dekával (egyetlen keszeggel) maradt csak le a dobogóról és lett végül a negyedik

TP.: Mi az újabb célkitűzés?

DG.: November végén Dél-Afrikában kerül megrendezésre a Feeder Világbajnokság. Nagyon távol van tőlünk, de a horgászat technikája mégis közeli vagy testhezálló, hiszen főként pontyokra kell horgászni. Márciusban már voltam kint és felmértem a pályát, ekkor megismerkedtem olyan nagyszerű emberekkel, akik mindenben segítik és segíteni fogják a felkészülésünket, hogy minél jobb eredményt érhessünk el. A verseny előtt még egyszer kilátogatok, hogy minél több és aktuálisabb információval szolgálhassak a magyar csapat számára. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a hazánktól oly távoli helyen is bizonyítsuk a rátermettségünket, ügyességünket.

Ez a hal idén márciusban Dél-Afrikában, a novemberben megrendezésre kerülő Feeder Világbajnokság helyszínén akadt Gábor horgára. Ha sikerül a pálya titkát a verseny időszakában is megfejteni, ilyen szép halakra lehet majd számítani. Mi drukkolunk nektek!!!

TP.: Mit is kívánhatnék mindehhez?! „Csak” annyit, hogy teljesüljön minden vágyatok!

DG.: Köszönöm!

Az videó-interjút Polyák Csaba készítette a verseny után:

Írta: Takács Péter
Fotók: Tóth Ferenc, Polyák Csaba, Csapi Károly, Takács Péter
Videó: Polyák Csaba
Forrás: http://horgaszklub.eu/cikkek/reszletek/1210_beszelgetes_dome_gaborral_2013_feeder_bajnokaval/

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: