Eddigi horgászataim döntő többségét csatornákon pergetve vagy tavakon követtem el. Végre lett egy olyan barátom, aki jártas a dunai horgászatban, aki szívesen bevezetett a folyóvízi peca rejtelmeibe, szépségébe, de persze megtapasztaltam ennek nehézségeit is. Sok mindent nem tudtam a horgászat e formájáról, ezért igen csak sokat kérdeztem Tomitól: mekkora és milyen formájú kosarakat, ólmokat érdemes vinnem stb..
Végre eljött a nagy nap, ébresztő hajnali háromkor, indulás fél négykor, majd egyórás autókázás után érkeztünk meg a Dunához, Kulcsnál. Az autót hátrahagyva kb. egy kilométer (mint utóbb kiderült) túlélőtúra várt ránk a kiszemelt helyig, ami egy T kövezés csücske volt. A nagy sziklákon bukdácsolva végre lepakolhattam a kiszemelt helyen, hurrá! Miután kipihegtem, kiszuszogtam magamat, körülnéztem. Gyönyörű helyen voltunk, éppen kelt fel a Nap a fák mögött, a vízben sokat ígérően mozogtak, fröcsögtek a halak. Olyan hangulata volt a víznek, amit csak akkor tudnék ecsetelni, ha legalább Ady, vagy Petőfi írói tehetségével lennék felvértezve.
A gyors szerelést, etetetőanyag keverést, beetetést követően kialakítottuk magunknak a helyeinket, ahol ülni fogunk. Nagyon fontos munkafázis viszonylag kényelmes, BIZTONSÁGOS állást kialakítani magunknak! Lehetőleg úgy, hogy minden szükséges kartávolságon belül legyen; persze napközben többször felrúgtam hol a csontis, hol pedig a girnyós dobozt. Tomi felhívta külön a figyelmemet, hogy próbáljak csendben mozogni, minél kevesebb zajt okozni. Na de a lényeg az, hogy elkezdhettük a pecát: egy Falco LM 3,60 m-es feeder botot neveztem ki match botnak, orsóm egy Shimano Sahara 30-as (öreg barátom) volt, zsinórt 18/16-ban használtam - mint utólag kiderült, kitűnően bevált a szerelés, szépen dolgozott a dunai pontyok alatt is.
Odafönt jókedvükben voltak az illetékesek, egyik halat a másik után fogtuk, szákolás, fotó, víz. Gyönyörű jászokat, majd kilós kárászt, hat darab pontyot, amurt sikerült fognunk. Több brutális hal fárasztás közben akadt le, márnát sajnos nem fogtunk, de majd legközelebb… A kedvenc módszer, amit Tomi mutatott, az úsztatás volt, nagyon profin csinálta, több szép jász vesztett rajta akcióin. Ami különösen tetszett, hogy amíg nem láttam meg a halat, addig bármi lehetett a szerelék végén. Persze az öreg dunai profik biztosan tudják, sejtik, hogy milyen halat akasztottak, na majd idővel én is…
Sajnos lassan vége lett a napnak, de BEOLTÓDTAM A DUNAI HORGÁSZATTAL! Lehet, hogy ez egy kivételesen sikeres nap volt, és legközelebb sokkal kevesebbet fogunk, de akkor is lesz folytatása. Biztos, hogy rengeteg tanulni, tapasztalni való maradt még, egy nap alatt nem lehet kiismerni egy vizet sem. Az volna az igazi, ha mások is segítenének olyanoknak, akik még nem horgásztak a Dunán vagy más folyón, élő vízen. Biztos, hogy sokan szívesen kipróbálnák a folyóvízi horgászatot, amit segítség, útmutatás nélkül elég nehéz elkezdeni. Utólag is köszönöm Tomi (Emoss) barátomnak, hogy megmutatta nekem a horgászatnak ezt az oldalát is.
Szabó Gyula (Predatek)
