Az oldal sütiket használ a megfelelő működés érdekében.
A fák lehullajtják lombjukat, a víz letisztul, az esték hosszabbak, kedvenceink pedig szorgosan gyűjtik a télirevalót. Csakugyan novembert írunk. A nyáron jól muzsikáló helyek sorra csődöt mondanak, ám az ember mindenre elszánt, folyamatosan megy a halak után. Nincs megállás, szenvedély ez, sőt, talán több is annál.
Ahogy ígértem, már bemutattam azt, hogy „mit, mivel és hogyan” érdemes használni a Big River családból ahhoz, hogy eredményesek lehessünk folyóvízen. Azonban ezek az eszközök csak akkor válnak egy eredményes horgászat zálogaivá, ha a megfelelő módon használni is tudjuk őket. Így aztán visszatértem a Duna-partra, hogy bemutassam a horgászat technikáját, ami legalább annyira fontos, mint az, hogy mit is tartunk a kezünkben.
Ősz elején, jellemzően szeptemberben, a víz hőmérséklete lassan csökkenni kezd. A vad folyóvizeket kedvelő finomszerelékes horgászok nagy örömére a márnák is beindulnak. Ilyenkor még javarészt a fényváltás adja a legtöbb halat, ám ebben az időszakban meglehetősen jó eredménnyel kecsegtet az egész éjszaka. Míg a nappali órák gyakran kapás nélkül telnek, addig jó esélyekkel indulhatunk bajszosok nyomába az éj leple alatt.
A szombati görbe este után a reggeli kelés nagyon nehezen ment, pedig reggelre be volt tervezve a korán kelés és a hajnali indulás szeretett csatornámra. A hajnal helyett délután lett, de a keszegek kapókedve legnagyobb örömömre délután is megmaradt, ugyanis egy hosszú előkés, pörgős pecára készültem egy kis methodozással fűszerezve.
A legmelegebb nyári napokon bizony nem könnyű horogra csalni a halakat. Különösen igaz ez a vadvizekre. A rekkenő hőség és a zavaros víz ellenére elhatároztam, hogy teszek egy próbát a szeszélyes Zala folyón. Egy ilyen természetes vízből néha komoly feladat szép halakat fogni. Ez az írás most nem több tucat halról fog szólni, azt viszont sosem fogom elfelejteni, hogy mit tartogatott számomra kedvenc vadvizem. Nem gondoltam volna, hogy egy forró, halban szegény napon válik valóra egy régi álmom! A Zala egy igen titokzatos folyó, ahol sosem lehet tudni, mire számíthat a horgász…
Szeptember végét írunk, ismét itt az ősz, hihetetlen, hogy repül az idő. Színesedik a táj, s vele együtt a lehetőségeink is, ami a horgászatot illeti. Jómagam már kivettem a részem a jóból, ugyanis az elmúlt két hétben elkényeztetett a vén Duna, ám most valami újat szeretnék, valami egészen máson töröm a fejem…
2016. január 1-je óta a természetes vízi halászat Magyarországon nem engedélyezett. Ez ugye azt jelenti, hogy az összes folyónkon és a legnagyobb állóvizünkön (bár ott már előbb, 2013. december 5-től), tilos a nagyüzemi halászat. Ez a negyedik halászoktól mentes szezon szeretett Duna folyómon is, és a változás szembetűnő!
A Zala folyó sok meglepetést tartogat a nyári időszakban. Könnyen előfordulhat, hogy egy sikeres horgászat után egy hét sem telik el, és alig lehet fogni valamit. Az év legmelegebb időszakában azonban termetesebb dévérek is úszkálnak a folyóban. Egy forró nyári napon újra ellátogattam kedvenc vadvizemre. Vajon sikerült szép halakat fognom, vagy száraz maradt a merítő? A következőkből kiderül!
Kilencvenkilenc kilométer hosszú vízterület, rengeteg nád és hínár, olykor nehezen megközelíthető horgászhelyek, vízszintingadozások, megannyi természetes táplálék és persze törpeharcsák. Ugye, nem is olyan egyszerű a képlet? A víz technikás, a kihívás nagy, a siker pedig roppant édes.
Bizonyára sokunknak volt már része olyan horgászatokban, amikor mindkét bevetett készség elsült és kézzel-lábbal – esetleg szomszédunk, cimboránk vagy ismerősünk segítségével – kellett a szituációt megoldani. Páratlan élmények ezek, melyek éltetnek minket, horgászokat.
Roppant melegnek ígérkezett az április. A fák csakhamar kirügyeztek, üde színfoltként mutogatták magukat a virágok, s eközben a víz alatt is megindult az élet. A vízhőmérséklet emelkedésével a halak is egyre több táplálékot vettek magukhoz, erőt gyűjtve ezzel a közelgő nászra.
Február végén kemény fagyok tették próbára az elszánt horgászok kitartását. A napok múlásával enyhülni kezdett az idő, és a borús napokat felváltotta a folyamatos napsütés. Március első napjaiban pedig robbanásszerűen megindult az élet a parton és a vízben egyaránt.