Sokszor a hosszú horgásztúráim során a túra közepe felé többször is rám tör az unalom, a semmittevés érzése. Főleg akkor igaz ez, ha kevés a kapás vagy esetleg a pontyok, szinte kizárólag csak éjjel táplálkoznak. Ilyenkor a nappali órák nagyon lassan telnek el, alig vánszorognak. Igazi felüdülést jelenthet az ilyen esetekben egy kis változatosság, mely megszakítja az egyhangú nappalokat. Egy rövid délutáni pergetés vagy keszegezés feltölthet annyira, hogy ismételten teli energiával folytathatom tovább a túrát. Éppen ezért örültem a tavaszi Háromfai bojlis horgászatom alkalmával honlapszerkesztőnk, András érkezésének, ki a matchbotos horgászatot igen kedveli.[u]- Jót fog tenni egy kis keszegezés - gondoltam örömmel a rám váró délutánra.
Helyválasztás, előetetés
Miután végleg eldőlt, hogy András eljön Háromfára, nekiláttam a megfelelő horgászhely kiválasztásának. A táborhelyünktől nem igazán szerettem volna nagyon eltávolodni, ezért kénytelen voltam a környezet végett csónakos helyet keresni. A botoktól mintegy 40 m-re a töklevél és nádfal közt kezdtem el etetni. Ez még megfelelő távolság volt ahhoz, ha esetleg kapás lenne a parton időben kiérjek. A nádfalat és a töklevél szélét is könnyedén meg lehetett dobni, elérhető távolságban volt mindkettő. A keszegekre gondolván kizárólag konzervkukoricával és csontival etettem be egy nappal a horgászat előtt. Az etetésre a partról többször is ránéztem, és örömmel tapasztaltam a víztetején megjelenő apró pörsöket.
- Gyorsan rátaláltak az etetésre. - örültem a szemet gyönyörködtető túrásoknak.
A csónakos keszegezés
Miután András megérkezett és elpakoltuk a felszerelést a csónakban, elindultunk a már előre kiválasztott és megetetett keszegező helyre. Bojlis botjaimat bátran hagytam a parton, hisz az előző napok tapasztalatai alapján nappal nem igazán lehetett kapásra számítani. Ha esetleg mégis történne valami, Pisti barátom úgyis kint maradt, majd odafigyel helyettem is. Gyorsan rögzítettük a csónakot a karókhoz és a match botokat felszerelve nekiláttunk a horgászatnak.
| 
|
| 
|
A horgászat megkezdése előtt mindegyikünk egy-egy doboz konzervkukoricát etetett be közvetlenül nádfalak és töklevelek elé. Szemet gyönyörködtető látvány volt, a szinte azonnal megjelenő túrások látványa az etetésen. Nem sokáig váratott magára az első keszeg sem, hisz a bedobástól számított egy-két percen belül megérkezett a várva várt vendég. A három órás csónakos keszegezés nem várt sikerrel zárult, hisz rengeteg halat sikerült fognunk. Egyben lemérni nem volt lehetőségünk a halakat, mivel a kifogásuk után kivétel nélkül vissza lettek engedve a vízbe. A keszegezés közben váratlanul kifogott pontynak is nagyon örültünk, de az igazi meglepetést egy közel kilós vörös-szárnyú keszeg jelentette. Nem mértük meg a pontos súlyát, melyet így utólag kissé bánok, de kb. 70-80 dkg körüli lehetett. Biztos vagyok benne, hogy a rekordlistán is megállta volna a helyét.
| 
|
| 
|
| 
|
| 
|
