Régen nem emlékszem ennyire hosszan elhúzódó télre. Az előző években ilyenkor már javában fogtuk a pontyokat, kárászokat. Március végén jóformán csak bodorka akad horogra. Mit van mit tenni, hát menjünk bodorkázni.
Menjünk bodorkázni, hangzott el barátaimmal történt telefonbeszélgetésben. Egy évvel ezelőtt ennél korábbi időszakban már vízközti pontyfogásról tudtam beszámolni ugyanezen a portálon. Sajnos a tavasz még mindig váratott magára.
Szerencsére a bodorkára még a hidegvízben is bizton számíthattunk. Nem volt még módomban kipróbálni a Spro Premium Power X Lihgt Match botját, pedig kézbe véve nagyon csábított egy jó kis keszegezésre már. A finom bothoz meggfelelően finom zsinórt is választottam. 0,12-es Platil Xtra került az orsó dobjára.
Korán érkeztem az Iparcsatorna Állatkert mögötti szakaszára, éppen kivilágosodott. Nagyon szép testes halak mozogtak a víz felszínén, reménykedtem mégiscsak több lehet ez egy bodorkázásnál!
Közben megérkezett Geri és Zsolt is, gyorsan kiépítettük horgászhelyünket. Ahogy egyre világosodott, a felszíni halmozgás megszűnt. Sebaj, talán csak mélyebbre húzódtak-reméltük.
A vödörbe ezúttal Top Mix etetőanyagok kerültek megkeverésre. 1 kg Top Mix Extra River, 1 kg Top Mix Match keverékéhez tettem 1/3 tasak Spekulatius aroma port. Jól tapadó, kellemes illatú, sötét színű etetőanyag a mi tetszésünket megnyerte, de hogy a halak mit szólnak majd hozzá azt nem tudhattuk.
Azt tapasztaltuk a korábbi horgászatok során, hogy bár a vízmélység a csatorna mindkét oldalán hasonlóképpen alakul a parttól ugyanolyan távolságban, mégis a túlpart előtti sávban több halat sikerül fogni mint a hozzánk közelebb esőnél. Ezt azzal magyaráztuk, hogy óhatatlanul is zajt keltünk, mozgással, beszéddel, talán a távolabb levő halak kevésbé érzékenyek erre.
Ezért két helyre került etetőanyag, a medertörés volt a cél a hozzánk közelebb eső parton is, és a túloldalra ugyancsak csúzliztam át jópár gombócot.
Elsőként csonti került a horogra, de a lassan ülő csalit azonnal elkapták az Iparcsatorna vehemens snecijei. Nem volt nyerő gondolat. Egyszerűen a csali nem tudott olyan mélységbe kerülni, hogy a keszegek megtalálhassák, már vízközt szétcincálták a küszök.
Próbálkoztam gilisztával is, ez már jobban működött, de még így is minden második hal sneci volt. A többi apró sügér.
Mit lehet tenni, próbálkozzunk kukoricával. Apró csemegekukorica került a 14-es horogra. Ez már háborgatás nélkül lejutott a fenékre, és nem is sokat kellett várni, hogy eltűnjön a az antennahegyre súlyozott úszó. Megvan az első bodri. Társaim is elkezdték ütemesen fogni a kisebb nagyobb halakat.
Időközben rápróbáltunk a közelebbi etetésre, de sokkal gyakoribb volt a kapás a túloldalon. Végül is, a 30 méter nem olyan nagy távolság, az még kényelmesen meghorgászható, főleg ha nem fúj nagyon a szél.
Ragyogó napsütés, igaz hideg volt, de evett a bodri! Mi kell még, hogy egy horgász jól érezze magát?
Szinte észrevétlenül csúsztunk le az ebédidőről, annyira belefeledkeztünk a horgászatba! Végül nem maradt más hátra, mint a fotózás. A kezdeti kérdésre is választ kaptam: nem csak nekem nyerte el az újonan kipróbált etetőanyag a tetszésem, de a bodrik is értékelték. Ez a karcsú tűspicces horgászbot nagyon is kézre valónak bizonyult, nagyon könnyű, de mégis megbízhatóan erős. Remélem hamarosan nagyobb testű keszegek ellen is bizonyíthat, csak jöjjön már az igazi tavasz!
