Aki a kicsit nem becsüli,   a nagyot nem érdemli

Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli

Először április 19-én vettem a kezembe a jól bevált pickerbotomat. Az év első pecázására a Carplove Parkot néztem ki magamnak, mivel még nem jártam itt. A horgászat során pontyot szerettem volna fogni a hideg víz ellenére, de ahogy a mondás tartja, „aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli”!

A horgásztóhoz GPS segítségével korán reggel, 06:30-ra érkeztem. Telefonon előző nap felhívtam a horgásztavat, ahol az illetékes közölte, hogy 6 óra előtt nem engednek be senkit sem, így nem kapkodtam. Kényelmes tempóban elkészültem, bepakoltam a horgászfelszerelésem a kocsiba (némi segítséggel) és már indultam is. Korán reggel még elég hideg volt, fáztam is rendesen, még kabátban is. Gyakorlatilag, még a tó is „gőzölgött” a hideg hatására.

Ahogy látszik, tényleg hideg volt

A Carplove Horgász- és Pihenőparkról annyit érdemes tudni, hogy 4 kisebb-nagyobb tóból áll, rendezett környezettel, nagy parkolóval és sok cipekedést segítő kiskocsival várja a pihenni vagy horgászni vágyókat. A legnagyobb tavon, ahol nem kevés nagytestű, 10 kg feletti hal van, előre kell helyet foglalni, mivel csak 10 horgászállás van kialakítva, illetve fontos, hogy csak elhagyós szerelékkel lehet itt horgászni. A többi tavon viszonylag egyszerűbb a horgászat, mivel ott nem kell előre foglalni, illetve a házirendnek megfelelő szabályok betartása kötelező. A halőrnél megvásárolt napijegy után az ő tanácsára a Bumeráng-tavon néztem ki horgászhelyemet. Nehéz volt választani, mivel még alig voltak kint a horgásztársak, így a bőség zavarával kellett szembenéznem. :)

A Nap már felkelt, remélem, az idő is felmelegedik lassan

A horgászhelyem elfoglalása után előkészítettem a felszerelésemet. Egy jelölőúszó segítségével kinéztem magamnak a parttól kb. 30 méterre egy helyet, aminek környékét a későbbiekben meghorgásztam. Ennek az volt a szerepe, hogy pickerbotról lévén szó 30 gramm a max. dobósúlyom, és így oldom meg azt, hogy ne csak 10-12 gramm etetőanyag jusson be dobásonként a beetetett helyre, hanem erős csúzlival elég szép nagy gombócokat is be tudok juttatni viszonylag pontosan úgy, hogy ezzel nem nagyon zavarom a halakat.

A jelölőúszó 2 x 2 méteres körzetébe etettem és horgásztam

A jelölőúszós szerelék egy hagyományos 3 méteres, 2 részes boton volt, amire egy nagyon jó minőségű Nevis Ixxus Match orsó 40-es méretű, első fékes változata került. Ezen 0,20 mm-es Haldorádó Pellet Line volt főzsinórként, majd pedig 5 méteres hosszban kötöttem hozzá egy 0,30 mm zsinórt is, hogy dobáskor az kapja a nagyobb terhelést, ne a 20-as zsinór. A 30-as zsinórra egy kapcsos forgó kerül fel először, majd egy gumigyöngy és végül Clinch-csomó segítségével a jelölőúszó.

A jelölőúszós szerelék látható a képen

Az etetőanyagot kivételesen nem kevertem be otthon előre, így most kellett bekavarnom. 2,5 kg Haldorádó Pörkölt Magvas etetőanyagot és némi csemegekukoricát használtam. Az etetőanyaghoz hozzáadtam a megfelelő mennyiségű vizet, majd átrostáltam és végül hozzáadtam a csemegekukoricát is. Ezután állni hagytam, hogy rendesen összeérjen.

A bekevert Haldorádó Pörkölt Magvas etetőanyag

Amíg az etetőanyagra vártam, összeraktam gyorsan a felszerelésemet, amely egy 3 méteres Eurostar Master Class pickerbotból és egy már fentebb említett, kiváló minőségű Nevis Ixxus Match FD 40-es orsóból állt. A bot és az orsó tökéletes harmóniában van, az együttes súlypontja is megfelelő helyre esik.

A bot…
… és az orsó

Az orsóra 0,18 mm-es Haldorádó Pellet Line zsinórt csévéltem, amelyre 40 cm-nyi 0,8 mm erőgumit is tartalmazó szereléket kötöttem fel. Ennek főzsinór felőli oldalára egy sima forgót kötök, majd egy gumigyöngyöt húzok rá, aztán egy kapcsos forgót fűzök rá, majd egy újabb gumigyöngy következik és végül zárom a szereléket egy előkerögzítős gyorskapoccsal. A gyorskapocsba 10 g-os rakétakosár kerül, majd az előkerögzítő gyorskapocsba előke. Előkének a Gamatkatsu elkötött horgait szoktam használni, ezúttal a 1310N típusú horogra esett a választásom: a kb. 15 cm hosszú 0,14 mm-es zsinóron 12-es volt a horog.

A horgászat végén csináltam egy gyors képet a végszerelékről a könnyebb elképzelhetőség érdekében

Míg előkészítettem szereléket és a horgomat felcsaliztam, addig elég ideje volt az etetőanyagnak összeállni, így elkezdtem azt becsúzlizni. Erre a célra a Drennan D4-es, zöld színű nagy csúzliját használom. Kb. 1 kg etetőanyagot becsúzliztam annak érdekében, hogy megfelelő alap legyen arra, ha a halak az etetésemre tévednek. Csúzlizás után bedobtam és vártam a kapást. Nem kellett sokat várni, mert afféle dévéres kapás egyből megmutatkozott, rángatta valami a picker spiccét. Bevágás után kitekertem a kis halacskát, amit fotózás után vissza is engedtem.

A nap első halacskája

Csalizás után újra bedobtam és vártam a további jelentkezőket, akik nem várattak magukra sokáig. Kisebb halakat egész nap szépen fogtam, és már nagyon vártam, hogy egy pontyot akasszak, de valahogy nem nagyon akart összejönni. Csak keszegfélék tiszteltek meg a jelenlétükkel.

Egy a sok kicsi közül

Egész nap rendületlenül dobáltam, etettem, horgot cseréltem, csalit cseréltem, de nem akarta valahogy a ponty a horgomat felvenni. Pedig úgy érzem, hogy én mindent megtettem.

A sok dobás közül az egyik(nek a vége)

Már-már kezdtem feladni, de ahogy szétnéztem, a szomszédoknak sem volt nagyobb szerencséje, valahogy senki sem fogott pontyot, így azon kezdtem el gondolkodni, lehet, hogy nem is velem van a baj, hanem biztos az időjárással, hogy a ponty nem táplálkozik, vagy csak én látom úgy.

Pontyok ide vagy oda, nagyon élveztem ezt a horgászatot

Mivel már kezdett fogyni az etetőanyagom, és már igencsak délután volt, kezdtem beletörődni, hogy ezen a napon bizony nem fogok pontyot, mert az idő ellenem dolgozik. „Talán túl sokat etettem? Hát, mindjárt kiderül!”, gondoltam, hiszen ráetetni már nem tudtam, mert már csak kosárba szánt etetőanyag maradt, és a dobásonként így bejuttatott mennyiség ugye nem valami sok.

Már nagyon kevés volt hátra, amikor…

Egyszer csak a szomszédok elkezdték fogni a pontyokat. Teljesen felvillanyozódtam, előkét cseréltem, újracsaliztam, bedobtam és vártam. „Hiába”, gondoltam magamban, „aki a kicsit nem becsüli, nagyot nem érdemel… de hát én szeretem a kicsiket, csak egy pontyot is szeretnék fogni!”. Alig futott végig ez a gondolat a fejemben, nyélből görbült a botom! Azt hittem, hogy majd eltörik. Először arra gondoltam, hogy egy újabb kárász, de ahogy felvettem a kontaktust a hallal, rájöttem, hogy ez bizony ponty. Rövid, 10 perces finom fárasztás után megszákoltam végre. Horogszabadítás, fertőtlenítés után gyorsan lefotóztam és vissza is engedtem. Nagyon boldog voltam.

A várva várt ponty

Mivel az etetőanyagom is elfogyott, illetve a szél is újra feltámadt, az összepakolás mellett döntöttem. Kifelé menet észrevettem, hogy ahhoz képest, hogy reggel milyen kevesen voltunk kint a tavon, a kicsit felmelegedő időben több család is kilátogatott a tópartra. Az apák inkább pecáztak, az anyák a gyerekekkel voltak, de nem mindig. Egy biztos, a horgásztó játszótere gyakran gyereknevetéstől volt hangos.

A reggel még elhagyatott játszótér délután mindig „foglalt” volt

Rövid összegzésként elmondhatom, hogy lehet, a hideg vízhez képest sokat etettem, de végül csak meglett a ponty, amiért jöttem. A pontyon kívül még 11 egyéb halat fogtam, aminek nagyon örültem. Aznap a halőr információi alapján hasonló eredménnyel zárta a napot többi horgász is.

Egy biztos, ide még vissza fogok térni.

Antal Kitti (ntalka53)
Fotó: Antal Tamás

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: