Meggyőződésem, hogy a csali és az etetőanyag színének is meghatározó szerepe van a sikeres horgászatok során. Vizeink jelentős része nagyon zavaros, amelyben a halak maximális látótávolsága talán a fél métert sem éri el, mégis számottevő különbségek mutatkoznak a különböző színű csalogatóanyagok eredményessége között. Ráadásul, ha az ideális színű csemegéhez csábító illat és íz is párosul, szinte biztos a siker!
Ha az évek folyamán végzett tudatos megfigyeléseket és tapasztalatokat röviden összegezni szeretném, és egyetlen szóval kellene választ adnom arra, hogy sötét vagy világos legyen a csali, valamint az etetőanyag színe, akkor bizony én a sötétre szavaznék! Sötét? De miért legyen sötét? A válasz egyszerű: a halak által elfogyasztott természetes táplálékok zöme is ilyen színű. Emellett mágikus jelentőséget tulajdonítok a piros színnek, amely különböző árnyalataival az egyik legsikeresebb csali színnek bizonyult.
Az első emlékezetes „piros élményem” jó 15 éve történt. Akkor még hazánkban ismeretlen fogalom volt a horgászboltokban megvehető piros csontkukac. Ami manapság teljesen természetes, az akkor még igazi különlegességnek számított. Olasz versenyhorgászoktól kaptam gyönyörű piros (vagy talán inkább vörös) színű csontikat. Dunai horgászataim során próbálgattam (amíg tartott), és megdöbbentő méretű dévérkeszegeket fogtam vele. A fehér színűt mindig az apró karika- és dévérkeszeg, míg a pirosat a nagyja „rágta”.
Több olyan horgászversenyen is részt vettem, ahol a szúnyoglárva használata tilos volt. Teljesen mindegy, hogy snecire, keszegre vagy pontyra kellett horgászni, mindig több halat hozott a piros pinki (apró csontkukac) vagy a nagy vörös csonti.
Az elmúlt télen pedig szinte sokkolt egyik horgásztársam, Kiss Tamás eredményessége, amelyet piros színű kukoricával produkált. Tamás a legzordabb hidegben is tudott fogni ezzel pontyot, miközben az én rikító sárga kukoricám érintetlen maradt.
Próbahorgászat csak pirossal!
A jó példák végeláthatatlan sorát befejezve egy olyan céltudatos horgászatra kalauzolom el Önöket, amely során kizárólag piros színű csalogatóanyagokat használtam. Három különböző típusú piros csemegét - csontkukacot, kukoricát és pellet granulátumot - próbálgattam egy olyan intenzíven telepített tavon, ahol sok vörösszárnyú keszeg, termetes ezüst kárászok, és ponty lakik. A pontyok átlagos mérete 1 és 5 kilogramm között változik. A városunk határában elterülő tavacskán (Kiskunhalas - Tóth-tó) már többször használtam mindhárom csalit, de együtt, egy időben soha. Különösen kíváncsi voltam, hogy ma melyik lesz a Piros Ász?
A horgászat körülményei
Napos, kellemesen meleg napok követték egymást addig, amíg el nem határoztam, hogy horgászni fogok. (Ismerős, ugye…) Reggel, amikor felkeltem, szakadó eső és egyre erősödő Ny-i szél fogadott. Napközben sem emelkedett a levegő hőmérséklete 12 Celsius-fok fölé. Erőteljes hidegfronti hatás érvényesült, a napkorong pedig egyetlen pillanatra sem volt látható a nap folyamán. Az eső váltakozó hevességgel szinte egész nap zuhogott, (nem volt egyszerű a fotókat sem elkészteni). Ez egy olyan nap volt, amikor a legtöbb horgász inkább otthon maradt…
A felhasznált csemegék
a) 1 liter piros csontkukac és 1 deciliter pinki. Minden jól felszerelt horgászboltban már nem csak vegyesen, hanem színenként külön is megvásárolható a csontkukac, igaz némi felárral.
b) 3 doboz Van Den Eynde Strawberry csemegekukorica. A kereskedelmi forgalomban kapható legintenzívebb, legerősebb eperaromával ízesített piros kukorica. Nagyon finom ízű és különösen puha. Ilyen kukoricával horgászott és nyert meg jó néhány pontyos versenyt Kiss Tamás is.
c) 1-1 csomag Van Den Eynde Strawberry Carp Pellets granulátum micro (3,5 mm-es) és nagy (8 mm-es) méretben. Ez a pellet a hazai horgászok régi ismerőse, mégis kevesen tudják (eredményesen) használni. Több éve próbálgatom én is, és egyre több tapasztalatot gyűjtök használatával. Az elmúlt év őszén, a folyóvízi feederbotos filmem forgatása során megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem csak az intenzíven telepített kicsi tavak pontyai, hanem a nagy, nyílt vizek lakói is szívesen fogyasztják. Imádja a dévérkeszeg, a jász és a márna is! A halak döntő többsége soha nem találkozott vele, mégis szívesen fogyasztotta. Mi adja vonzerejét? Magas fehérjetartalma miatt különösen tápláló és kalóriadús eledel. Mindvégig a mederfenéken marad, miközben lassan felpuhul, és a duplájára dagad (a micro méretnek ehhez 1-2 óra, míg a nagynak 3-4 óra kell), de ezután is egészben marad. A rugalmas, puha és finom szemek különösen vonzók. A csalogatóhatást fokozza az intenzív gyümölcsös (epres) illat és íz, valamint a piros szín.
A horgászat módja
A rakós botos technikát választottam, amely az extrém körülmények között is nagyon pontos és precíz horgászatot biztosít, garantálja, hogy szerelékünk mindig az etetésen maradjon. Megfelelően összehangolt gumizással szinte bármekkora hal kifogható vele. A szemes terményeket (kukoricát és pelletet) kizárólag etetőcsészével tettem hajszálpontosan egy helyre minden alakalommal, míg a csontkukacot csúzlival lőttem be. Alapozó etetésként 6 csészényi etetőanyagot toltam be. Minden alkalommal kevéske kukorica került az etetőcsésze legaljára, majd erre micro pellet és néhány szem nagyméretű granulátum. A csontkukacot 5-10 percenként lőttem az úszó köré.
A puding próbája az evés
A halaktól vártam választ, hogy melyik piros ízlik a legjobban. Az első egy órában tulajdonképpen semmi nem történt. Ekkor kizárólag csontit vagy kukoricát tűztem a horogra. Az első óra vége felé fogtam az első halamat, egy tenyeres vörösszárnyút, amely süllyedés közben kapta el a csonti csalit. Többet azonban nem fogtam, nyilván ez a borult, esős időnek volt betudható. Talán jó 10 perc elteltével akasztottam az első pontyomat. Ekkor kukorica és csonti szendvics volt a horgon. A ponty a nap legkisebb, 1,2 kilós bajuszosa volt. Kifogása után az első csészés ráetetés következett. Újabb negyedóra szünet, majd egy gyönyörű kiemelős kapás után a menekülő hal szinte koppanásig kihúzta a fehér csőgumit, és letépte a 12-es horogelőkét. 10 perc múlva ez a jelenet megismétlődött! Hibát követtem el, mert alábecsültem a halak erejét, ezért veszítettem el a két jó halat. Látszódott, hogy ez nem tréfa, éppen ezért erősebb, 14-es horogelőkét kötöttem fel.
Közel egy óra csend következett, miközben továbbra is a csontival, kukoricával vagy kettő kombinációjával próbálkoztam. Az időnként kisimuló víztükör elárulta, hogy bizony egyre több hal van az etetés környékén. A felszálló apró buborékok a halak jellegzetes túrásaira utaltak. A harmadik óra vége felé tettem fel először pelletet a horogra. A nagyméretű granulátumot Stonfo szilikon karika segítségével lehet könnyedén a horog öblébe akasztani. Talán 5 perc sem telt el, amikor egy határozott lerántás után az úszó szinte kifeküdt, akkorát emelt rajta a hal. Pillanatnyi kivárás után megemeltem a botot. A halam elemi erővel indult a túlpartnak, de most nem tudott megtépni. Jó 10 perces fárasztás után került szákba a nap legnagyobb, 4,7 kilós tükörpontya. Nem egész három óra telt el, amikor horogra került az első pelletes ponty. Minden kifogott hal vagy elrontott kapás után (mert volt ilyen is) egy csésze kukorica és pellet került a vízbe, miközben lőttem a csontit. Még két órát horgásztam, és három pontyot fogtam (4,6; 4,2 és 2,5 kg súlyban). Ezek is egytől egyik a pelletet vették fel, pedig próbáltam a kukoricát és a csontit is.
Tapasztalatok
Ezen a napon négy pontyot hozott a pellet, egyet a kukorica + csonti szendvics és csupán egyetlen keszeget a csonticsokor. Megdöbbentő, hogy csontival nem tudtam termetes halat fogni, de ugyanilyen meglepő, hogy milyen szép nagy pontyok (3 db 4 kiló feletti) vette fel a pelletet. Fontos megemlíteni, hogy nem többnapos előetetés után ültem rá a helyre. A spontán kiválasztott (szélárnyékos) helyen, 5 óra horgászat alatt megválaszolták a halak, hogy bizony nekik a pellet ízlett a legjobban ezen a napon. Pedig szinte biztosra veszem, hogy ők most találkoztak ezzel életükben először! De talán nem utoljára, mert a horgászat végén mindegyik visszanyerte szabadságát.
