Bokros bodorkák

Bokros bodorkák

Józsi barátomat régóta ismerem. Sok közös horgászaton vettünk már részt. Gyakran tesz látogatást a környékünkön elterülő tavakon, csak úgy "civilben". Ilyenkor a horgászfelszerelések otthon pihennek, ő pedig felhőtlenül élvezheti a jó levegőt és a csodálatos tájat. Az ilyen kiruccanások alkalmával sok mindenre rájöhet a természet apró jeleit megértő horgász. Hát ő ilyen. Semmi sem kerülheti el a figyelmét. Ha vele megyek horgászni szinte garantált a siker.

Legutóbbi közös horgászatunk alkalmával a bodorkákat vettük üldözőbe.


Hol vagytok bodrik?­

Egy fülledt meleg délután érkeztünk meg a helyszínre, a tőlünk nem messze elterülő téglagyári tóra.
Én rögtön hozzáláttam az előkészületek elvégzéséhez, de Józsi hamar csendre intett.
- Mit csinálsz?
- Csak úgy vaktában akarsz horgászni? - szegezte nekem a kérdést.
Először nem értettem cimborám reakcióját, de aztán hamar világossá vált minden. Az öreg, óvatos bodrikat csak nagyon nehezen lehet a rejtekükről kicsalni. Nincs más lehetőség, meg kell keresni őket. Számomra a kérdés már csupán az volt, hogy miként bukkanjunk a nyomukra.
A vízbe mégsem lát bele, radar használatáról pedig hallani sem akart. A tükörsima vízen semmilyen halra utaló jelet nem lehetett felfedezni. Sakk matt!
- Maradt a "vak peca". - adtam cimborám tudomására a szomorú tényt. Kísérőm az általam kifejtett problémák megoldását egy roppant egyszerű kérdéssel kezdte.
- Meleged van? - kérdezte.
- Micsoda kérdés! Na ná, hogy melegem van. Mindjárt rosszul leszek ebben a hőségben. - hangzott el a lehangoló válasz.
- Hidd el, a bodorkák is hasonlóképen érzik magukat. Na gyere utánam!
Józsi elindult én pedig követtem őt. Nagy örömömre egy hatalmas vízbe dőlt fa irányába tartottunk.
- Istenem árnyék, mindjárt árnyék! - csak ennyit tudtam motyogni a csaknem 40 °C-os fülledt melegben. Néhány percen belül elérkeztünk az árnyékot adó fa törzséhez. Úgy terült el a selymes fűben, mintha tarkón lőttek volna.
- Na jól érzed már magad? - hangzott el kissé gúnyosan a kérdés.
- Igen, nagyon. - feleltem az oltalmat adó ágak alól.
- Nos hidd el ezzel nem vagy egyedül. Nézz csak az ágak közé!

A felszín alatti ágak között bodorkák százai úszkáltak. A csaknem 40 fokos forróságban ez egyáltalán nem meglepő!

A helyszínt óvatosan kellett megközelíteni. Ki tudja, lehet, hogy már a legkisebb zörej is riasztólag hat. Feleslegesen soha ne kockáztassunk!

Helyben vagyunk!

Nehezemre esett, de lassan mégis elfordítottam a fejemet. Ami ezután a szemem elé tárult az maga volt a csoda. Bodorkák százai hemzsegtek a vízbe dőlt fa oltalma alatt. Ez igen! Már nem is volt semmi bajom. Olyan volt az egész, mint egy hatalmas halaktól nyüzsgő akvárium. Ám ebben a "természetes akváriumban" ezúttal horgászni is lehetett.
- Na gyerünk vissza a cuccokért!


Megújult erővel

E csodás látvány után hirtelen minden bajom tovaszállt. Mielőbb halat szerettem volna fogni, így nem fektettem túl nagy hangsúlyt az aprólékos előkészületekre. A horgászhelyre való megérkezéstől számítva talán 4-5 perc sem telt el, és én már javába pecáztam. Ezt a meggondolatlanságot! Már ráfizettem néhányszor a túlzott kapkodásra, és ez történt most is. De hát Istenem! A halak tőlem, talán négy méterre úszkáltak, és egyszerűen nem bírtam magam fékezni. Néhány elrontott kapás, egy leakadás, és három darab kifogott hal. (Mind bodorka, egyenként kb. 4-5 dkg-ot nyomtak.) Ezen eredményt tudtam a négy órás horgászat végén elkönyvelni. Nem úgy Józsi, akinél a 4-5 perces előkészületet felváltotta az egy órás. Ő a horgászat végén 6 kg-nyi zsákmányt tudhatott magáénak. Haltartójában kizárólag bodorkák pihengettek, méghozzá az igazi nagyja.

Lássuk, hogyan pecázott Józsi!

A spiccbotos horgászat nélkülözhetetlen kellékei. A fogó talán egy kicsit kilóg a sorból, de Józsi horgászládájából soha nem hiányozhat.

A legjobb alapkeveréket is fogósabbá tehetjük pirított kender és kevés aroma hozzáadásával.

Meggondoltan, megfontoltan!

Józsi ez alkalommal is egy tudatos átgondolt horgászat megvalósítója lett. Ismét bebizonyította, hogy az előkészületekre szánt idő sohasem számít elfecséreltnek, hiszen ez a horgászat közben busásan megtérül. Józsi elsőként az etetőanyagot nedvesítette meg. Csak ezután következhetett a felszerelés összeállítása. Ezúttal egy 6 m-es SHIMANO spiccbot került bevetésre. Az úszó 1,5 gr-os volt precízen kisúlyozva. Józsi a terepviszonyok által megkövetelt 14-es főzsinórt részesítette előnyben. Ehhez csatlakozott egy mini forgó segítségével a 12-es előke. A horog méret 16-osra rúgott.

Mire a felszerelés elkészült az etetőanyag alaposan magába szívta a nedvességet. Józsi ezután még egy kevéske vizet permetezett az anyaghoz, majd ismételten áttörte a rostán. A végeredmény egy kiválóan oldódó tetszés szerint alakítható "bodorka kedvenc" lett. Természetesen a mederviszonyok pontos feltérképezése sem maradhatott el. Ezt a problémát egy különleges, a horogra felcsíptethető ólom segítségével könnyedén megoldotta. A pontos mélység megismerése után az eresztéket úgy állította be, hogy a horog az etetés felett kb. 5 cm-re lebegett. Miután minden a helyére került kezdetét vehette a horgászat.

1-2 ilyen csobbanás és nem marad hal a környéken. Így is volt kb. fél óráig. Na de azután!

A gombócolás után még néhány marék csemegekukorica került a vízbe.

Végre kezdődhet a peca!

A hosszas előkészületek után végre cimborám is nekilátott a horgászatnak. Alapozó etetésként 1 kg-nyi etetőanyag került a vízbe, amely bőségesen tartalmazott csemegekukoricát. Az alapozást követő fél órát a teljes kapástalanság jellemezte. A fél óra elteltével azonban a bodrik megjelentek az etetésen és ott gyanútlanul táplálkoztak. Ezt bizonyítja az a rengeteg szép kapás amelyek Józsi horgászatát szinte mindvégig jellemezték. Míg én csak néha-néha tudtam elcsípni egy-egy kósza bodrit, addig cimborám szinte folyamatosan fárasztott. Most éreztem csak igazán kárát az aprólékos előkészületek elmulasztásának. Ez többé nem fordulhat velem elő! Józsi nagyon odafigyelt a helyes csali vezetésre, amely a következőképpen nézett ki. A botot egy határozott, gyors mozdulattal megemelte, ezáltal a csali fellibbent majd lassan lesüllyedt. Ennek egyszerűen nem bírtak ellenállni a bodrik. A horgon elhelyezett kukorica legtöbbször a merülés folyamatában talált gazdára.

Ha kb. 20 másodpercig nem volt kapás, Józsi nem várt tovább a szerencséjére. Inkább egy határozott mozdulattal megemelte a botot, ezáltal a csali fellibbent, majd lassan süllyedni kezdett. Erre hamar felfigyeltek a halak.

A fárasztás pillanata. Szépen dolgozik a bot.

A horgászat tanulsága!

A horgászat mindkettőnk számára nagyon tanulságos volt. Józsi egy általa ritkán alkalmazott csali vezetést sajátíthatott el. Én pedig egy életre megtanultam, hogy a meggondolatlan, kapkodó horgászat nem vezethet eredményre. Az alapos felkészülés pedig még akkor sem maradhat el, ha szinte karnyújtásnyira vannak a halak.

Józsi zsákmánya négy órás horgászat végén.

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.