Édesapámmal egy háromnapos túrát terveztünk a Makra-tóra. Körösladányban, ahol a tó is található, nem volt nehéz szállást találni. Egy panzióba terveztük az éjszakákat, hiszen május elején még nem volt lehetőség éjszakai horgászatra. Mind a három nap reggel hattól este hatig horgásztunk. Itt fogtam első termetesebb halaimat és itt tanultam meg a begumizott spiccbotos horgászat csínját-bínját.
Egészen kicsi koromban kezdtem a horgászatot, persze nem olyan intenzitással műveltem ezt a csodálatos sportot, mint manapság. Apám a családban mindenkit maga mögé utasított horgászat terén a versenyeken elért eredményeivel és a hétköznapi pecákban egyaránt. Természetesnek tűnt, hogy követem a példáját és horgász leszek, de sajnos kisebbként hamar ráuntam a horgászatra - annak ellenére, hogy keszegezéskor nem sok kapástalan időszakom volt.
Intenzívebben csak pár éve kezdtem el a horgászatot, sajnos már egyedül, a család megbomlása miatt. Kiváltottam az első engedélyemet, mely a Vargahossza-főcsatornára szólt. Eleinte spiccbottal, később match- és feederbottal vettem üldözőbe a halakat ezen a néhol már vadvíznek számító csodálatos vízterületen.
Akkoriban nem sokat találkoztam apámmal, de nagyon megörültem, amikor egy napon felhívott és megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem egy pár napra elmenni horgászni. A válasz természetesen igen volt.
Ekkor kezdett bele a szervezésbe és ekkor vásárolta meg a spiccbotomat és a horgászathoz szükséges kiegészítőket. A horgásztúrát megelőző napon apám hazautazott és találkozhattam vele. Ezen a napon adta át a csodafegyvert, egy Nevis Legacy Pole-t 7 méteres változatban és a fő meglepetést, a kézzel készített fa versenyládámat, majdnem ugyanolyat, mint amit magának is készített régebben. Miután átadta az ajándékokat, begumiztuk a botomat és készítettünk hozzá néhány szereléket.
A horgászat első napján még volt egy kis iskolai elfoglaltságom, de délre már a vízparton találtam magam. A horgászatot „vegyesre” terveztük, hiszen mindketten egyszerre horgásztunk spiccbottal és feederbottal is.
A két spiccbottal meghorgászott részt magmixszel etettük. A keverék főtt búzából, csemegekukoricából és kendermagból állt. Itt a csali egyszerű csemegekukorica volt mindhárom napon. A spiccbotos szerelék 10-es horogból, 14-es előkéből, 16-os főzsinórból 2 g-os úszóból és 1,4-es spiccgumiból állt.
A feederbotokon már más volt a helyzet, bár itt is azonos végszereléket használtunk: egyszerű tört gubancgátlós rakétakosaras megoldást alkalmaztunk. Szándékosan nem írok előke- és horogméretet, mert a három nap alatt folyamatos előkecseréket kellett alkalmaznunk. A kosárba a már említett magmixet gyúrtuk ragasztott formában.
A feederbotok sokat álltak mozdulatlanul, a második napon volt csak jelentkező a kikönnyített tigrismogyoróra. Sajnos csak ez az egy hal jött feederbotra - ennek okát az ívásban sejtettük, hiszen a halak nagy része a parthoz közel tartózkodott.
A három nap alatt folyamatos etetéssel tartottuk helyben a halakat, melynek meg is lett az eredménye: sorra vették fel a csemegét az 1-2 kilós mohó pontyok. De még ezek is jó erőben voltak, szinte mindegyik nyurgatestű volt.
Már-már szürreálisnak tűnt, hogy tigrismogyoróval is „csak egy pontyot” fogtam. Valamiért elkerültek az amurok. De a harmadik nap délelőttjén egészen agresszív, a botot kézből kicsavaró kapás érkezett a spiccboton. A fárasztás bő negyedórát vett igénybe a finom szerelék miatt. Csak a küzdelem végén tudatosult bennem, hogy amurral van dolgom. Mivel apámmal közel horgásztunk egymáshoz, időközben ki kellett vennie a botját, hogy nyugodtan folytathassam a fárasztást. A harc végére az első nagyobb amurom pihent a matracon.
A harmadik nap végére az erős szél miatt nagyon megálltak a halak. Úgy éreztük, ideje lesz hazaindulni. Összegezve a horgászatot feledhetetlen élményben volt részem. Sorra fogtuk a halakat és néha-néha beköszönt egy-egy jobb amur vagy ponty. Apámról sajnos nincsenek képek, nem szerette, ha fotózom, hisz szerinte ez a túra nem róla szólt. Sokat tanultam a spiccbotos módszerről és a feederezésről is annak ellenére, hogy utóbbi technikával ezúttal nem fogtam sok halat.
E három napon már nem jutott idő a matchbotozásra, de azóta sokat gyakoroltam ezt a módszert. Lassan a versenyekben is kamatoztatom tudásomat. A felszerelésem ugyan bővítésre szorul, de így is megteszek mindent a horgászatok sikereinek érdekében.
Sás Richárd (richard7)
Fotók: Sás Richárd
