Aki a Tisza vizét issza...

Aki a Tisza vizét issza...

A helybeli természetbarátok a Tisza virágzását, a Niagara vízesés szivárványának szépségével, az első szerelem első csókjának lázas mámorával hasonlították össze. Puskás Károly, Gergely József és Balla Lajos-Laci fotóinak köszönhetve élvezhetjük a különös eseményt. Tartsanak velem, ilyet ritkán láthatnak!!!

Felbukkant az első Tiszavirág!

A júniusi kérészrajzás Kiskunhalas testvérvárosában Magyarkanizsán, sokakat kicsalt a vízpartra. A használható csónakok mind a vízre kerültek. Tiszán voltak a kanizsai horgászok, a Vajdasági Horgászszövetség elnöke Pálinkás József, Guelmino János zentai nyugalmazott hidrobiológus, Balla László polgármester is...

2004. június 23-án szerdán tetőzött a virágzás
Milliónyi kérész a Tisza vize felett
A magyarkanizsaiak apraja...
...nagyja az esemény színhelyén

Lehet, hogy "akad" horgász, aki megkérdőjelezi azt a gyermekkoromban kialakított meggyőződésemet, hogy a Tisza a világ legszebb folyója. Sajnos mára már megváltozott, - nem a véleményem, - a Tisza. Mert a vízszennyezéssel, mérgezéssel, tékozlással, az emberi mohóságnak sikerült csorbát ejtenie a páratlan folyón. De amióta a Tisza újra virágzik, hiszek abban, hogy a környék újjáéled, és hogy sok aprócska, ma még gyerekcipőben csintalankodó jövendőbeli horgász, mire felnő, kitapasztalhatja az ugyanolyan Tiszát, mint amilyet nekem volt szerencsém gyermekkoromban megismerni. A partot övező gyönyörű erdőt, a szőke víz hullámai fölött cikázó fecskepárokat, a friss Tisza-illatú levegőt, a kemény bot görbülését, a víz mélyébe törő vad halak erejét, a hömpölygő, kanyargó se kicsi, se túl nagy folyó nyugalmát, szeszélyét, és aki egyszer a Tisza vizét issza...

Kérészek...
...amerre csak a szem ellát

Az ephemeronnokról, az egynapos rovarok kétezernyi fajtájáról még Arisztotelész jegyzetelt. Közülük a tiszavirág, a Palingenia longicauda a pannon hercegnő, ő Európában a legnagyobb méretű. Lárva alakban él a Tisza és a mellékfolyói alföldi agyagos szakaszain, hogy a harmadik év júniusában 10-12 cm hosszúságot is elérve, egy-egy élőhelyen, egy és ugyanazon a napon, ugyanabban az órában előbújjon a víz alatti sötét partfenéki rejtekéből. Ilyenkor a vizet elhagyva vedlik, lehántja magáról a három éves munkaruháját, - a földalatti életet szolgáló fakó lárvaburkot, - felölti ünnepre kész köntösét, áttetsző szárnyait.

A \'pannon hercegnő\' ünnepi köntösébe öltözik

És a leáldozó júniusi nap vörösében pár óráig tart a kérészlányok és kérészfiúk udvarlása-rajzása, kavargása. A szárnyas alakocskák ködkoszorúja, a parányi szárnyaik surrogása, az iszonyú áldozatokat követelő nagy találkozásuk pompája borítja ilyenkor a szőke Tiszát. Amíg a levetett lárvaingek tömegét a Tisza sodorja, a magasba törő, vedlő lárvák tízezreit a halak, békák falják fel. A víz szinte forr a csapkodó uszonyoktól, a mohó szájak csattogásától. A levegőbe emelkedett, párt kereső kérészekre falánk madarak fergeteges serege csap le. Újabb és újabb hullámokban a kérészek újabb és újabb száz- és százezrei emelkednek a felszínre. Sűrűvé válik tőlük a Tisza fölötti levegő. A halál-élet tánca ez a röpke nászünnep, a látványos Tisza-virágzás.

A mesélő virág-rovar

A nőstény lerakja a petéit, majd a hímmel együtt a vízbe hullik. Mire a Nap lebukik, a kimerült rovarok tetemei szőnyegszerűen beborítják a víz felszínét, amely már nem fodrozódik. A parti fák ágain pukkadásig jóllakott fecskék, poszáták, légykapók, s rigók csapata piheg. Míg a peték lassan a mederfenék felé süllyednek, a nagy esemény elcsitul. Temető a Tisza, mikor kivirágzik.

Mire a nap lebukik a kérészek tetemeivel borított vízfelszín, már nem fodrozódik
Temető a Tisza mikor kivirágzik

Amikor az óbecsei gát megépült, vidékünkről a kérészek eltűntek. Voltak olyan évek, amikor egy-egy helyen alig néhány száz kérész rajzott mindössze. Szegényebbé vált a Tisza flórája és faunája. És kevesebbet mosolyogtak a Tisza menti települések lakói.

A Tisza misztikuma, a természet képzelete, a folyó és a vidék koronája a Tisza-virágzás

Amikor megjelenik, mennyi mindent elmond a tiszavirág.

Elmondja, hogy a Tisza oxigén dús és egészséges. Hogy a vízben sok a kecsege, bucó, selymes durbincs, ponty, süllő, csuka, harcsa... Hogy a meder alján rák és kagyló vadászik...

Hogy terebélyes fűzek, nyárfák lombja takarja a partszéli csendes hullámokat, és a kocsányos tölgy, a magyar kőris, a venic szil zöld lombja alatt bujkál a veresgyűrű som, hamvas szeder, varázslófű, sövényszila, vadszőlő, galagonya... Hogy a fakoronák között rigó fütyül, harkály kopácsol... Hogy vadludak, darvak húznak az augusztusi égen. Hogy a Tisza parti kefesűrű bozótokban, cserjékben, őzek, nyulak, róka komák, vaddisznók szarvasok tanyáznak.

Elmondja, hogy vidám gyerekek, mosolygó arcú, természetszerető, nemes lelkű emberek élnek ezen a vidéken...

Az apró rövid életű gyönge kis bogárka elmondja, hogy a föld sötét rejtekéből való fényre törése, a csodálatos átváltozása, égbe röppenése, harc az életért.

Kanizsán, a szerdán késő délutáni órákban tetőfokát elérő virágzáskor a gyerkőcök abbahagyták a horgászatot, és a milliárdnyi kérész rajzását csodálták.

Akik itt, vagy valahol máshol a Tiszán, megismerték a tiszavirág rövid életű, varázslatos átalakulását, elszántságát, repülését, nemcsak szeretni fogják a Tiszát.

Küzdeni is fognak a folyó megmentéséért és megőrzéséért.

Mert megtanulták, hogy a Tisza menti települések diadal íve a Tisza-virágzás.

És azt is, hogy harcolni kell a jövőért!!!

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.