Egy horgászidény históriája - avagy mi történt 2011-ben?

Egy horgászidény históriája - avagy mi történt 2011-ben?

Kiskorom óta horgászom, eddigi horgászéveim közül mindre igaz, hogy valamiben különbözött a többitől, valami újat nyújtott, mással örvendeztetett meg, mint a többi. Az előző év is más volt, de - ha szabad így fogalmaznom - ez kiemelkedett a többi közül. A mostani beszámolómban az előző év eseményeit, kellemes meglepetéseit szeretném megosztani önökkel.

Tavaly végre sikerült megfűznöm pár barátomat, hogy jöjjenek el egy-egy horgászatra, hátha ők is kedvet kapnak hozzá. Eleinte nem volt túl sok kedvük eljönni, mondván, hogy a horgászat unalmas és korán kelni sem szeretnek. Megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy a horgászat nemcsak egy dolog, hanem egy érzés és egy életforma is. Nem nagyon tudtam leírni, hogy mit is jelent számomra, ezért inkább megpróbáltam megmutatni nekik a horgászat örömeit és bevezetni őket a horgászat világába.

A horgászat egyik örömforrása

Tavasz volt, amikor először mentünk ki együtt a fiúkkal egy közös horgászatra. Korán kelni nem nagyon akartak, ezért csak ketten érkeztünk reggel a tópartra. Megvettük a napijegyeket és elkezdtem a szokásos előkészületeket. Begyúrtam az etetőanyagot, felszereltem és beélesítettem a botokat. Nem kellett sok idő, hogy az etetés felkeltse a halak figyelmét. Sorban fogtuk a kárászokat, keszegeket. Én egy matchbottal, barátom pedig a többi bottal fogdosta őket. Még a reggeli órákban sikerült két darab pontyot fognunk. Nekem külön öröm volt, hogy életem első matchbotos pontyát, egy 4,5 kg-os nyurgapontyot sikerült a partra segítenem egy fénykép erejéig. Délelőtt sorban megérkeztek a többiek is. Egymás után fogdosták ők is a szebbnél szebb kárászokat. Mindenkinek jutott hal, és mindenki fáraszthatott pontyot is. Mindenki élvezte a horgászatot, igaz, hogy a szerelés, a bedobások, az etetőanyag gyúrása mindig rám maradt, de ezt a feladatot örömmel vállaltam. A fiúknak a halfogáson kívül még a csúzlival való etetés tetszett nagyon.

Kicsi a hal, de nagy az öröm

A tavasz még sok hasonló és kellemes horgászattal telt, miközben a közeli tavakkal is megismerkedtünk.

Egy szép kárász
Az első pontyok egyike

Mire beköszöntött a nyár, nagyon sokat fejlődött a csapat. Mindenki megtanult dobni, csalizni, bevágni és fárasztani is. A nyár nem csak a jó idő és a több szabadidő miatt kedves számomra. Ilyenkor telepítik egyik kedvenc sporthalamat, az afrikai harcsát, amely nagyon jól küzd és a horgászok méltó ellenfele. Barátaim meglepődve tapasztalták, hogy milyen erősek és harciasak ezek a halak, hisz eddig nem ütköztek ilyesfajta ellenállásba a bot másik végén.

Büszke horgász és zsákmánya
Ez meg mekkora?

Nyáron több alkalommal is üldözőbe vettük ezeket a sportos halakat, amik csodás élményekkel ajándékoztak meg bennünket. Horgásztunk rájuk rekkenő hőségben és esős, viharos időben egyaránt.

Horgásztunk rájuk…
… rekkenő hőségben és…
… esős, viharos időben…
… egyaránt

A sok élmény és a parton közösen eltöltött idő egyre jobban összekovácsolta a csapatot.

A csipet csapat

Egyre többen jöttek ki már a reggeli órákban és ez a fogott halak számán is megmutatkozott. Nyár közepe felé felvetettem egy 24 órás horgászat gondolatát, amit nyár végére sikerült megvalósítanunk. Délután érkeztünk a vízpartra, ahol a tógazda már várt ránk. Nagyon segítőkész volt most is, mint mindig. Elfoglaltuk az általa ajánlott helyet, majd megkezdtük a horgászatot.

A helyünk

Este számtalan kárászt, compót, dévérkeszeget és kispontyot fogtunk.

Egy esti ponty

Izgalmas, élménydús horgászat ígérkezett, és reméltük, hogy fogunk még nagyobb halakat is. Szerencsére hajnalban feléledt a halak kapókedve, egymás után jöttek a szebbnél szebb pontyok, amik elfeledtették velünk a fáradtságot. Egy maszatolós kapásra bevágva erőteljes ellenállásba ütköztem, ekkor még nem tudtam, hogy életem első amurjával küzdök. Mikor megpillantottam, örömöm leírhatatlan volt, hisz régi vágyam vált valóra ezzel a csodaszép 6,5 kg-os amurral.

Életem első amurja

A délelőtt folyamán még sok szép halnak örülhettünk.

Délelőtti vendégeink egyike

Lassan eltelt a nyár és beköszöntött az ősz. A természet a kegyeibe fogadott minket, így minden őszi horgászatot napsütéses időben sikerült eltöltenünk. Az ősz elejét a pontyok üldözésével töltöttük, titkon reménykedve, hátha összeakadunk egy matuzsálemmel. Sok helyen olvastam, halottam, hogy az ősz a nagy halak időszaka, ilyenkor nagyobb eséllyel találkozhatunk össze velük. Sok tavat meglátogattunk és szép halakat sikerült partra kényszeríteni egy-egy fotó idejére. A hőn áhított matuzsálemet - csakúgy, mint az eddigi éveim során - most sem sikerült horogvégre csalnom. A nappalok rövidültek és a hőmérő higanyszála is egyre kevésbé kúszott fel. Eljött az utolsó őszi pontyozásunk, amit egy kis tóra szerveztünk. Reménykedtünk, hogy mindegyikőnknek sikerül még egy-egy potykát a partra csábítania. Két etetést alakítottunk ki: az egyiket kiakasztott zsinórklipszes módszerrel a tó közepén lévő ház mellett, a másikat pedig hozzánk közelebb, a nyílt vízen hoztuk létre. Ide csúzlival juttattuk be az etetőanyagot és a különféle magvakat.

A tó és a ház

A benti etetésen hamar megjelentek a halak. Elsőnek a kárászok és dévérek találták meg a csalikat, valamint egy gyönyörű compó is megkívánta a finom falatokat. Kicsivel később a pontyok is megérkeztek a benti etetésre, amiknek nagyon örültünk.

Egy szép töves

A kintebbi etetés sokáig nem adott halat, de délután erre is rátaláltak a pontyok. Ahogy sötétedett, mi is elkezdtünk összepakolni. Már majdnem mindent elraktunk, amikor egy erőteljes kapásra lettem figyelmes. Gyorsan a bothoz futottam és bevágtam. Következő gondolatom az volt, hogy eltereljem a halat a ház közeléből, hisz már nem egy zsákmányjelöltet veszítettem el ott. A manőver sikerült, a nyílt vízen folytatódhatott a küzdelem. A hal nagyon jól küzdött, a körülbelül 15 perces fárasztás hatalmas élmény volt. Amikor sikerült megszákolnunk, tátva maradt a szánk. Már a fárasztás során sejtettem, hogy nem az aprajából való, de mikor megláttam a szákban, nem akartam hinni a szememnek. Életem eddigi legnagyobb halát sikerült megfognom, egy hibátlan, 11,5 kg-os tőpontyot. Sajnos pont aznap otthon hagytam a fényképezőt, ezért csak telefonnal sikerült megörökítenünk ezt a gyönyörű matuzsálemet.

Eddigi legnagyobb halam

Még vissza sem engedtük a halat, amikor a másik botot akarta elvinni valami. Most barátom futott a botért és akasztott halat. A horgot a közelebbi etetés szélén vette fel a hal, amiről a fárasztás végén kiderült, hogy szintén nem a fiatalabbak közül való. A mérleg 6 kg felett állt meg. Örömünk leírhatatlan volt, hisz nem is reméltük, hogy egy ekkora tóból ilyen gyönyörű halakat sikerül majd fognunk. A történtek után boldogan pakoltunk össze és indultunk hazafelé.

Minden jó, ha jó a vége

Az ősz folyamán még elmentünk párszor csukázni. Igaz, hogy soha nem fogtunk sokat és igazán nagyot se, de nagyon élveztük a ragadozók kergetését. Mindenkinek sikerült megfognia élete első csukáját, nekem pedig életem első folyóvízi csukáját.

Így telt el tehát az előző horgászévünk, amely megannyi felejthetetlen emlékkel ajándékozott meg bennünket. Az előző év tehát nemcsak azért emelkedik ki a többi közül, mert olyan halakat sikerült fognom, amiket már évek óta szerettem volna, hanem főleg azért, hogy ezeket az örömöket a barátaimmal együtt élhettem át. Remélem, hogy az idei év is - csakúgy, mint az eddigiek - sok kellemes meglepetést és emléket tartogat számunkra. Mindenkinek hasonlóan szép élményeket és sikeres horgászatokat kívánok!

Írta: Szőllősi Gergely (hungery)
Fotózta: Bálint, Dani, Kristóf, Máté és én

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: