Egy újrakezdés története

Egy újrakezdés története

Aki gyermekként vízparthoz közel nő fel, előbb vagy utóbb kapcsolatba kerül a horgászattal, azonban a felnőttkor kezdete mindenki számára a szabadidő rövidülését hozza. Ezen az úton mindenki végigmegy - én sem voltam kivétel -, de egy újrakezdés fergeteges élményeket adhat lelkünknek.

Soha nem felejtem el, mikor hatéves koromban édesapám először magával vitt az RSD-n található Taksony Vezér hídhoz horgászni. Felejthetetlen élményt jelentett, mikor a térdén ülve kerülgettek minket a helikopterek (szitakötők), mikor édesanyám meglepetésszerűen megjelent az ebéddel, mikor a számomra hatalmasnak tűnő halakat kézbe fogtam, és mikor apámat soha nem látott izgalom kerítette hatalmába egy-egy méretesebb hal terelgetése közben. Daiwa Long Cast fenekező szerelése űrtechnológiának tűnt számomra, de szépen lassan, ahogy kezdtem megismerni a horgászat kellékeit, már nem is tűnt annyira bonyolultnak. Egyre többször látogattam egymagam a partot és egyre eredményesebbek lettek a horgászat órái. Ahogy teltek az évek, eleinte egyre kevesebb idő maradt a horgászatra, azután szinte teljesen eltűnt az életemből. Közel 10 év szünet után úgy éreztem, megnyugodott annyira a légkör körülöttem, hogy újrakezdjem kedvenc hobbimat.

A hely, ahol a történet elkezdődött…
… és ahol remélem, még sokáig folytatódik

Minden kezdet nehéz, szokták volt mondani. Úgy éreztem magam, mikor tíz év elteltével beléptem egy horgászboltba, mint aki még sosem járt ilyen helyen. Megdöbbentő volt, hogy milyen változáson ment keresztül a horgászat technikája. Módszerek és felszerelések hihetetlen mennyisége tárult elém, és ismét űrtechnológiának éreztem azt, ami régen ismert és érthető volt.

Ember legyen a talpán aki újként eligazodik…
… és aki rájön, mi a halszájnak ingere

Állva a horgászboltban, ismét hatéves gyereknek éreztem magam. „Hogyan szerezhetnék én információkat?”, tettem fel magamban a kérdést. Szerencsére rátaláltam az Interneten a Haldorádó Horgászportálra és megkezdtem az információk magamba „szívását”. A következő egy hónap a feltalálói megvilágosodások hónapja volt. Ahogy egyre világosabbá váltak a dolgok, elérkezettnek láttam az időt, hogy gyakorlatban finomítsam a megszerzett elméleti anyagot.

Az első szárnypróbálgatások a 4,20-as match-csel…
… majd a 3,60-as heavy feederrel
Kísérletezés az etetőanyagokkal
Kísérletezés a csalikkal
Terített asztal
És a megfelelő tapasztalatokat leszűrve a hatás nem marad el
Így sem…
… úgy sem
A család jókedve mindenért kárpótolt…
… és az eredmények láttán még néha asszonyka is beáll

Egy szó, mint száz, a lényeget tekintve sikerült elsajátítani az általam szimpatikusnak vélt módszerek alapjait és lényegét, de ami még fontosabb, visszakaptam egy érzést. Azt gondolom, a sikeres horgászat, a természet közelsége, a víz mint ismeretlen közeg és a vízpart nyugalma mindenkinek feledhetetlen élményeket nyújt, legyen az nő, férfi, gyerek vagy felnőtt. Számtalanszor köszöntem meg gondolatban szüleimnek (sajnos ők már nem lehetnek köztünk) azt a felfogást, amire megtanítottak: a természet tiszteletére, a környezet megóvására a vízpart „hangjának” megértésére. Úgy érzem, mindenkinek meg kellene tanulnia tisztelni a természetet, mert mi is a részei vagyunk és így magunkat tiszteljük meg.

Tiszteljük a természetet, mert mi is a részei vagyunk!

Azt hiszem, ha lesz gyerekem, hatévesen mindenképp elviszem horgászni. :-)

Nagy Mihály (Lenei)
Fotók: jómagam és Haldorádó Horgászportál