„Ho-ho-ho-hogyan is van ez?” - A horgászat rejtett örömei

„Ho-ho-ho-hogyan is van ez?” - A horgászat rejtett örömei

A horgászat egy egyszerű kis szócska, viszont hatalmas erővel, tartalommal és érzések tömkelegével van töltve. De hogy is lehet ezt a szabadidős tevékenységet más perspektívából nézni, és milyen rejtett örömökről, esetleg kalandokról lehet szó horgászat közben? Ha velem tartatok, mindenre választ fogtok kapni!

A horgászatról mindenkinek majdnem ugyanaz jut az eszébe. Hogy miért csak majdnem? Azért, mert sokaknak az fordul meg a fejében, hogy halfogás, másoknak egy szabadidős tevékenység, és vannak olyanok, akik a hobbijukat látják ebben az egyszerű szóban. Természetesen ezt még lehet tovább fokozni, hiszen az igazi „sporiknak” ez a szó a halak és a természet szeretetét sugallja, azt, hogy milyen fantasztikus dolog néha megszabadulni a város zajától, kiszakadni a mindennapokból és átadni magunkat a természetnek. Ilyenkor sok horgásznak együtt dobban a szíve, és csak ezt érzi: Hív a természet! A szabadság érzése igazán a vízparton találja szíven az vérbeli horgászt. Ott vagyunk a természet lágy ölén, belélegezve azt a levegőt, amit igazán szeretünk, és elég felnéznünk az égre…

Egy szó van rá: Gyönyörű!

És hogy van-e ez még tovább? Persze! Ha azt mondom, hogy életforma, lételem, akkor gondolom, sokakban most ébred az a gondolat, hogy „igen, ez van meg bennem!”, és hogy ezeket a jelzőket egyáltalán nem találják túlzónak. Ők azok az emberek, akik e sport elkötelezett hívei, és az év nagy részét a vízparton töltik, legyen izzasztó forróság vagy akár csontig hatoló hideg.

Ha már az egyik „végletet” megemlítettem, muszáj szót ejtenem a másikról is, mert szívügyemnek érzem, illetve szomorúnak, felháborítónak is tartom. Az sem véletlen, hogy nem az elején említettem meg ezt a csoportot, mert úgy kezdtem, hogy horgászat… E csoport tagjait én nem tartom horgászoknak, sőt csoportként talán még definiálni is csak erős indulatok között tudnám. Manapság az orvhalászat, a halak megcsonkítása egyre többször üti fel a fejét, amit sajnos a hatóságok nem mindig vesznek észre, és ez a halállomány csökkenésével, eltűnésével jár. Ez borzasztóan szomorú dolog.

Nagyon sok ismerősöm szeretett régebben vadvízen horgászni, mert azt mondták, az az igazi, ott nehezebb megtalálni és kapásra bírni a halat. Igazi kihívás, és ott kell megmutatni, ki mit tud! Mostanság már ezek az emberek sem járnak vadvizekre, mert a halak száma jelentősen megcsappant az orvhorgászok miatt. Szerencsére nem minden alkalommal találkozik az ember ilyen szomorú dolgokkal horgászat közben, de ettől függetlenül a kifogott halat abban bízva engedjük vissza, hogy egy hozzánk hasonló felfogású horgász tudhatja majd következőleg a horgán.

Ezek a horgok sajnálatos módon már láttak halat! (Forrás: kapos.hu)

CATCH AND RELEASE - Fogd meg és engedd vissza! Az orvhalászokkal szigorú tanár módjára ezt a rövid mondatot legalább ötszázszor le kellene íratni egy papírra. Bár megoldana ez mindent, de a probléma a felfogásban, illetve ott kezdődik, hogy nincsenek igazán tudatában annak, hogy milyen pusztítást okoznak. Úgy gondolom, elég a rossz szájízből, mert a horgászat nem egy szomorkodásra való sport, illetve hobbi.

Ez az a póló, amit egyre többen viselnek

Mint már említettem, a természet közelsége és a halak szeretete fantasztikus dolog, de ahogyan ott ülünk a parton sok más különleges élőlénnyel, leírhatatlan érzés! Ha ezeket a „kis apróságokat” felfedezzük, teljesen eltörpül nyáron a fülünkbe duruzsoló szúnyograj, télen a növekedő jégcsap az arcunkon és azok a gondok, amiket magunk mögött hagytunk, mielőtt elindultunk volna. Ezt az érzést nehéz leírni, pedig minden halbarát tudatában ott van, csak ezt nem gondolja végig, egyszerűen csak él a pillanatnak, és azt kívánja ott legbelül, bárcsak nagyon sokáig tartana.

Ha nem bántják, egészen fotogén…
… kedves kis barátjával együtt! :)
Napozik… nem csoda, van még hova barnulni! :)
Ő az, akinek elnézzük, hogy nem engedi vissza a kifogott kishalat!

Természetesen nem csak állatokkal találkozhatunk. A vízparton több növény is megtalálja a számára szükséges élőhelyet. Az már csak hab lehet a tortán, hogy ezeket is láthatjuk.

Tavasszal nemcsak a növények többsége, de a horgász szíve is virágba borul!
Kívánhatunk ennél többet? Persze! Hol vannak a halak?

Annyi szép dolog ért már minket vizuálisan, ám a legnagyobb látvány még ezután következik! Miután mindent megcsodáltunk, ideje lenne halat is látni!

Nem így gondoltam, de így is szép! :)
Ha felnősz, várlak szeretettel, de a szabadságod akkor is megmarad!

Előző kis barátomat úgy adtam vissza éltető elemének, hogy legyen szíves szólni valamelyik idősebb rokonának, hogy tegye nálam tiszteletét.

Igazán megérkezhetne már! :)
Pontosan érkező potyka!

Megérkezett, és egy kis küzdelem után már a parton volt, de gyors mérlegelés és szájfertőtlenítés után mehetett is vissza a többiekhez. Természetesen megköszöntem neki, hogy itt volt, mert itt tényleg a részvétel a lényeg!

Azt hiszem, mindent megláttunk már, amit egy vízparton kívánni lehet. Volt kis hal, nagy hal, különleges állatok, virágba boruló növények, valamint az, ami a szemnek is láthatatlan: a horgász virágzó szíve! Kimaradt valami? Igen! Egyetlen dolog, ami méltó befejezése egy horgászatnak…

A naplemente így…
… és ebből a perspektívából is jelentőségteljes

Ilyen dolgok és élmények mellett hamar eltelik egy nap a vízparton, ami után mindenki a következő ilyet vagy hasonlót várja. Valljuk be, nem is csoda!

Remélem, sikerült e rövid kis írásban bebizonyítanom azt, hogy a halfogás mellett a horgászat sok rejtelmes dolgot tartogat, és ha ezekre felfigyelünk, tartalmasabbá tehetjük napunknak azon részét, amely nem bővelkedik kapásokban.

Minden kedves halbarátnak kívánok számos hasonló élményekben és fárasztásokban gazdag horgászatot!

Készítette: Ferenczi Lajos (ferenczi90)
Fotózta: Kovács Attila, Szilvási Károly és Ferenczi Lajos