A horgászat egy egyszerű kis szócska, viszont hatalmas erővel, tartalommal és érzések tömkelegével van töltve. De hogy is lehet ezt a szabadidős tevékenységet más perspektívából nézni, és milyen rejtett örömökről, esetleg kalandokról lehet szó horgászat közben? Ha velem tartatok, mindenre választ fogtok kapni!
A horgászatról mindenkinek majdnem ugyanaz jut az eszébe. Hogy miért csak majdnem? Azért, mert sokaknak az fordul meg a fejében, hogy halfogás, másoknak egy szabadidős tevékenység, és vannak olyanok, akik a hobbijukat látják ebben az egyszerű szóban. Természetesen ezt még lehet tovább fokozni, hiszen az igazi „sporiknak” ez a szó a halak és a természet szeretetét sugallja, azt, hogy milyen fantasztikus dolog néha megszabadulni a város zajától, kiszakadni a mindennapokból és átadni magunkat a természetnek. Ilyenkor sok horgásznak együtt dobban a szíve, és csak ezt érzi: Hív a természet! A szabadság érzése igazán a vízparton találja szíven az vérbeli horgászt. Ott vagyunk a természet lágy ölén, belélegezve azt a levegőt, amit igazán szeretünk, és elég felnéznünk az égre…
És hogy van-e ez még tovább? Persze! Ha azt mondom, hogy életforma, lételem, akkor gondolom, sokakban most ébred az a gondolat, hogy „igen, ez van meg bennem!”, és hogy ezeket a jelzőket egyáltalán nem találják túlzónak. Ők azok az emberek, akik e sport elkötelezett hívei, és az év nagy részét a vízparton töltik, legyen izzasztó forróság vagy akár csontig hatoló hideg.
Ha már az egyik „végletet” megemlítettem, muszáj szót ejtenem a másikról is, mert szívügyemnek érzem, illetve szomorúnak, felháborítónak is tartom. Az sem véletlen, hogy nem az elején említettem meg ezt a csoportot, mert úgy kezdtem, hogy horgászat… E csoport tagjait én nem tartom horgászoknak, sőt csoportként talán még definiálni is csak erős indulatok között tudnám. Manapság az orvhalászat, a halak megcsonkítása egyre többször üti fel a fejét, amit sajnos a hatóságok nem mindig vesznek észre, és ez a halállomány csökkenésével, eltűnésével jár. Ez borzasztóan szomorú dolog.
Nagyon sok ismerősöm szeretett régebben vadvízen horgászni, mert azt mondták, az az igazi, ott nehezebb megtalálni és kapásra bírni a halat. Igazi kihívás, és ott kell megmutatni, ki mit tud! Mostanság már ezek az emberek sem járnak vadvizekre, mert a halak száma jelentősen megcsappant az orvhorgászok miatt. Szerencsére nem minden alkalommal találkozik az ember ilyen szomorú dolgokkal horgászat közben, de ettől függetlenül a kifogott halat abban bízva engedjük vissza, hogy egy hozzánk hasonló felfogású horgász tudhatja majd következőleg a horgán.
CATCH AND RELEASE - Fogd meg és engedd vissza! Az orvhalászokkal szigorú tanár módjára ezt a rövid mondatot legalább ötszázszor le kellene íratni egy papírra. Bár megoldana ez mindent, de a probléma a felfogásban, illetve ott kezdődik, hogy nincsenek igazán tudatában annak, hogy milyen pusztítást okoznak. Úgy gondolom, elég a rossz szájízből, mert a horgászat nem egy szomorkodásra való sport, illetve hobbi.
Mint már említettem, a természet közelsége és a halak szeretete fantasztikus dolog, de ahogyan ott ülünk a parton sok más különleges élőlénnyel, leírhatatlan érzés! Ha ezeket a „kis apróságokat” felfedezzük, teljesen eltörpül nyáron a fülünkbe duruzsoló szúnyograj, télen a növekedő jégcsap az arcunkon és azok a gondok, amiket magunk mögött hagytunk, mielőtt elindultunk volna. Ezt az érzést nehéz leírni, pedig minden halbarát tudatában ott van, csak ezt nem gondolja végig, egyszerűen csak él a pillanatnak, és azt kívánja ott legbelül, bárcsak nagyon sokáig tartana.
Természetesen nem csak állatokkal találkozhatunk. A vízparton több növény is megtalálja a számára szükséges élőhelyet. Az már csak hab lehet a tortán, hogy ezeket is láthatjuk.
Annyi szép dolog ért már minket vizuálisan, ám a legnagyobb látvány még ezután következik! Miután mindent megcsodáltunk, ideje lenne halat is látni!
Előző kis barátomat úgy adtam vissza éltető elemének, hogy legyen szíves szólni valamelyik idősebb rokonának, hogy tegye nálam tiszteletét.
Megérkezett, és egy kis küzdelem után már a parton volt, de gyors mérlegelés és szájfertőtlenítés után mehetett is vissza a többiekhez. Természetesen megköszöntem neki, hogy itt volt, mert itt tényleg a részvétel a lényeg!
Azt hiszem, mindent megláttunk már, amit egy vízparton kívánni lehet. Volt kis hal, nagy hal, különleges állatok, virágba boruló növények, valamint az, ami a szemnek is láthatatlan: a horgász virágzó szíve! Kimaradt valami? Igen! Egyetlen dolog, ami méltó befejezése egy horgászatnak…
Ilyen dolgok és élmények mellett hamar eltelik egy nap a vízparton, ami után mindenki a következő ilyet vagy hasonlót várja. Valljuk be, nem is csoda!
Remélem, sikerült e rövid kis írásban bebizonyítanom azt, hogy a halfogás mellett a horgászat sok rejtelmes dolgot tartogat, és ha ezekre felfigyelünk, tartalmasabbá tehetjük napunknak azon részét, amely nem bővelkedik kapásokban.
Minden kedves halbarátnak kívánok számos hasonló élményekben és fárasztásokban gazdag horgászatot!
Készítette: Ferenczi Lajos (ferenczi90)
Fotózta: Kovács Attila, Szilvási Károly és Ferenczi Lajos
