„A horgászat egy hobbi”, tartja a mondás. Nekem azonban meggyőződésem, hogy aki ezt komolyan veszi, annak a horgászat az életformájává válik. Egy életformává, melyhez igazodik és melyet tolerál a család, a barátok és - valljuk be - esetenként a munkahelyünk is. Vajon hol az a határ, amikor a hobbi már a megszállottság határát kezdi súrolni? Mi történik akkor, amikor a hétvégi horgász egyszer csak úgy dönt, hogy kipróbálja magát a versenyszférában is? Mi az, ami megváltozik benne, amikor magával ragadja a versenyláz? Amikor a „megyek horgászni” kifejezés már egész más értelmet nyer. Aki ezt a lépést már megtette, pontosan tudja, mire gondolok.
Emlékszem, pár éve még nekem is egész mást jelentett az a szó, hogy horgászat. A mostanihoz képest minimális felszereléssel - tipikus „sárgavégű” botokkal felszerelkezve - indultam a vízpartra. Két fő célom volt. Az egyik, hogy kiszabaduljak városi nyüzsgésből és élvezhessem a természet közelségét, a másik, hogy a sikerélmény se maradjon el, hogy fogjak néhány halat, lehetőleg pontyokat és azokból is minél nagyobbakat. Persze ezek a horgászatok gyakran baráti összejövetelekké alakultak, melyeknek leginkább csak a neve volt horgászat. A fő cél ekkor már inkább egy jó hangulatú bandázás volt egy kis sörrel, beszélgetéssel, főzőcskézéssel, majd egy kis délutáni szunyókálással kiegészülve.
Az idő múlásával, ahogy minden más is, a horgászat is hatalmas fejlődésen ment át, hazánkban is egyre népszerűbb lett a feederbotos horgászat. Mivel tetszett a módszer finomsága, én is beszereztem 2 db feederbotot és az e témában megjelent cikkek, filmek alapján próbáltam minél eredményesebben használni azokat. Eleinte természetesen nehéz volt elrugaszkodni a megszokott kényelemtől. Elengedhetetlen volt a kényelmes horgászszék, rod-pod, elektromos kapásjelző (jól jött, ha véletlenül elaludtam közben… :))
Azonban ahogy egyre többet horgásztam ezekkel a botokkal, ráébredtem, hogy ha eredményesebb horgászatra törekszem, akkor bizony változtatnom kell. Ez már nem az a nyugodt, pihentető peca, amit korábban a „sárgavégűek” nyújtottak, a siker érdekében itt bizony folyamatos figyelemre van szükség. Több évig horgásztam hétvégi horgászként feederbotokkal. Folyamatosan fejlesztettem a felszerelésem, próbáltam a minél praktikusabb, de még mindig kényelmes horgászállást kialakítani magam körül.
A horgászatok során egyetlen célom volt: minél nagyobb pontyot fogni. Ennek érdekében próbáltam olyan vízterületeket választani, ahol jó eséllyel dönthettem meg a legnagyobb ponty- vagy amurrekordomat. Nem riadtam vissza a 24-36, sőt a 48 órás horgászatoktól sem. (Természetesen itt azért már tartottam néhány óra pihenőt.)
Miközben egyre többet horgásztam feeder módszerrel és egyre jobban kezdtem felismerni a módszer lényegét, feltűnt - ami valószínűleg 10-ből 9 versenyhorgásznak is, mielőtt versenyezni kezdett -, hogy a horgászatok alkalmával jelentősen több halat sikerül fognom, mint a körülöttem lévő horgászoknak. Horgásztársammal a fogási eredményeket rendszeresen értékeltük, majd elhatároztuk, hogy ideje megmérettetni magunkat versenykörülmények között is. Ekkor még nem tudtam, hogy mérföldkőhöz érkeztem és ez a lépés alapjában fogja megváltoztatni bennem a horgászat fogalmát. Az első verseny hangulata (mely a 2011-es X. Haldorádó Nemzetközi Feederbotos kupa volt) annak ellenére magával ragadott, hogy kiemelkedő eredményt nem sikerült elérni. Mégis úgy éreztem, hogy a nagy halak kergetése helyett inkább a versenyeken próbálok meg helytállni a jövőben. Ettől kezdve éreztem, hogy valami megváltozott bennem. A horgászatok innentől már nem a pihenésről, sörözésről, baráti főzőcskézésekről szóltak, hanem a versenyekre való felkészülésről, a sorozatos tesztekről, az adott vízterületen legjobban működő csali megtalálásáról, illetve a minél fogósabb etetőanyag-keverék kifejlesztéséről. A cél már nem a minél nagyobb hal megfogása, hanem az, hogy a versenyeken a megszerzett tapasztalatokat felhasználva, minden trükköt és fortélyt bevetve több halat fogjak, mint a szektortársaim.
Az ezt követő időszak nem telt mással, mint információgyűjtéssel. A siker érdekében próbáltam minél több információhoz jutni csalikról, etetőanyagokról, vízterületekről. Megnéztem a korábbi versenybeszámolókat, rengeteg írást elolvastam e témában, valamint beszélgettem több sikeres versenyzővel, miközben tudtam, hogy a „tutit” úgysem fogja elárulni senki. A begyűjtött információk és a folyamatos tesztek gyümölcse szép lassan elkezdett beérni. A versenyeken elért egyre jobb eredmények remek visszajelzések voltak arról, hogy jó úton járok. Az első kisebb eredmények elérése, majd később a versenygyőzelmek gyökeresen megváltoztatták azt, amit számomra korábban a horgászat nyújtott.
A versenyek során rá kellett döbbennem, hogy a siker érdekében felszerelésemen is változtatnom kell. A kényelem bizony gyakran a gyorsaság rovására ment, az idő pedig a versenyek nagyon fontos tényezője. Így nem tehettem mást, kényelmes horgászszékemet versenyládára cseréltem.
Arra is rá kellett jönnöm, hogy az eddig csak hétvégeken használt olcsóbb árfekvésű felszerelésem nehezen viseli a versenyek igénybevételét. Fontosnak tartottam, hogy a versenyek alatt ne kelljen azzal foglalkoznom, hogy a felszerelésem vajon megbízhatóan fog működni, vagy sem. Kellemetlen dolog az, amikor egy versenyen azért nem sikerül eredményt elérni, mert a felszerelésünk csődöt mond. Sajnos ezt nekem is át kellett élnem. Nagyon sokat informálódtam a témában, míg végül a Daiwa termékei mellett döntöttem. Döntésemet azóta sem bántam meg. Minden eddig vásárolt termék azt a minőséget és megbízhatóságot nyújtotta, amit vártam tőle, így bátran merem ajánlani minden horgásznak, akinek fontos az, hogy megbízható felszereléssel hódolhasson kedvenc hobbijának.
A versenyhorgászat, a versenyláz alapjaiban változtatott meg mindent, amit régebben a horgászat fogalma alatt értettem. Bizonyára több versenyzőtársam magára ismer a sorokat olvasva.
Melyik a jobb? A kényelmes, pihentető hétvégi peca, vagy a versenyek okozta izgalmak és sikerélmények? Ezt mindenki döntse el maga! Én személy szerint gyakran gondolok vissza azokra az időkre, amikor a kényelmes horgászszékben elpilledve a nyeletőfék kerregésére riadtam. Persze, tudom, hogy ez már a múlt. A versenyládán ülve már nincs lehetőség átaludni a kapástalan időszakot, nincs idő átsétálni a szomszédhoz egy jót beszélgetni. Törekedni kell arra, hogy a szerencsefaktor a minimálisra csökkenjen. Ha ez sikerül, az eredmény nem marad el!
Sipos József (sjocofeeder)
