Horgászat, én így szeretlek!

Horgászat, én így szeretlek!

Minden előzmény nélkül csöppentem bele a horgászatba 2012 nyarán. Mindaddig hallal csak a karácsonyi vacsoránál, no meg egy bizonyos hipermarket akváriumánál találkoztam. Ebben a rövid történetben bemutatom, hogyan lehet az ember egy év alatt a semmiről indulva eredményes pontyhorgász.

Zala megye (számomra) legjobb, legszebb vizein sajátítottam el párom és barátaink által használt horgászmódszereket, praktikákat és trükköket

2012. június 6-án fogtam először horgászbotot a kezembe. Bevallom, kissé idegen volt ez nekem, pláne a sodrófa, valamint az ecsetek után. Barátom, Zsolti társaságában egy csodás hétvégét töltöttünk pusztaszentlászlói halastónál. Zsolti bojlis és hagyományos módszereket egyaránt szereti alkalmazni horgászatai során. Elmondása szerint sokszor a kevesebb több még a horgászatban is. Valahogy pont ez az egyszerűség, a nyugalom, a csodálatos természet fogott meg és ültetett le a botok mögé. Persze ne higgye senki, hogy rögtön bojlizni kezdtem. Kaptam egy kis Silstar sneciző botot, hogy megmutassam rátermettségemet. A csontik felhelyezése a horogra ugyanis nagyobb feladatnak látszik, mint egy bojlit vagy 3 szem kukoricát felfűzni a horog alá. De nem hátráltam meg, és ennek eredményeként egymás után fogtam a küszöket, kisebb keszegeket. Zsolti örömmel vette tudomásul, hogy ezentúl nem egyedül fog horgászni.

Minden így kezdődött Pusztaszentlászlón

Ugorjunk egy kicsit az időben! 2013 tavaszán indult ez év kalandozása. Nem is választhattunk volna erre méltóbb helyet a Zala folyónál. Angolnázni mentünk a családdal, a torkolattól kb. 500 m-re, a hidak alatt vertünk tábort. Négyen horgásztunk, fejenként 1-1 bottal, a botokon 35-ös monofil zsinór és 1-es méretű horog, valamint az erős sodrás miatt 120 g-os ólom. 24 órás horgászatunk alatt szinte minden fajból sikerült párat horogra csalni, de angolna nem jött. A csali minden esetben jó kövér esőgiliszta volt, melyet előző nap szedtünk otthon, a kertben. Fogtunk többek között pontyot, szürke harcsát, keszegféléket, de amiért valójában mentünk, az bizony nem adott jelet magáról. A nap folyamán az egyetlen pontyot természetesen nekem sikerült a partra segíteni. A kis tőponty a nehéz terepen hosszú küzdelem után sikeresen partot ért, majd pár fotó után újra mehetett vissza éltető elemébe. A többiek büszke arcát látva egészen kipirultam és elhatároztam, én bizony horgász leszek. Ezzel a festés, sütés és foci mellé a horgászat is felkerült a hobbijaim közé.

„Angolnacsali”
Egy gyors fotó, és már szabad is vagy

Zsolti nyári horgászprogramjába így már engem is horgászként számított, nemcsak kísérőként. Júniusban látogattunk el a Zalacsányi Szabadidőközpontba, a megye egyik - ha nem a legjobb - horgászvizére. A 13 hektáros tó gyönyörű környezetben, tiszta és rendezett parttal, remek sátorhelyekkel, faházakkal biztosítja a kikapcsolódni vágyók nyugalmát. A halak pedig azt biztosítják, hogy ez a nyugalom ne következzen be.

A meghorgászott terület

Mi egy 48 órás horgászaton vettünk részt. Párom bojlis, míg jómagam a hagyományos technikával szálltunk harcba. Felszerelésem egy 3 m-es Kettner Top Power és egy Eurostar Pavero 60-as, szintén 3 m-es horgászbot, előbbin egy 60-as Okuma Spectrum nyeletőfékes, utóbbin egy Nevis Winner Carp hátsófékes 50-es orsó. Mindkettőn 35-ös monofil főzsinór 30-as, szintén monofil előkével, etetőkosár, valamint 4-es méretű bojlis horog (később ezeket nagyobbra cseréltem a biztos akadás érdekében, helyi horgászok javaslatára). Etetőanyagunk házilag főzött kukorica-búza-lucerna keveréke, valamint lucernás ízesítésű Mišel Zadravec Baits, illetve fűszeres Big Carp Baits bojlik. Fejenként 2-2 bottal versenyeztünk, kinek sikerül többet, nagyobbat fogni. Csalinak 3 szem kukoricát fűztem a horog alá (2 szem hazai főzött az etetőanyagból, 1 szem mézes Cukk és itt jön a trükk, a horogra főtt lucernát fűztem, majd az egészet egy hungarocell golyóval meglebegtettem).

Csalizás közben
A trükkös csali

Azt hallottuk a tóról, hogy szép számban élnek benne amurok… hátha sikerül párat azokból is kifogni! Az alapos etetést párom végezte etetőrakéta segítségével, mely az 50-60 m-es távolságban is rendkívül koncentrált etetést eredményezett. Az időjárás nem igazán kedvezett a horgászatnak, erős szél és meglehetősen hűvös idő volt az évszakhoz képest. Ennek ellenére nem kellett sokat várni az első szépségre. Alig egy óra elteltével már jött is egy hibátlan tükrös.

4,5 kg-os tükörponty a bűvös csalira

Az első 24 órában csak a hagyományos szerelékre jött kapás, egymást követték a jobbnál jobb elhúzások. Mivel a szemközti bokorsort horgásztuk meg, nagyon sok volt a leakadás és szakítás, amiért elsősorban az erőszakos, nagyon sportos halaknak voltak okolhatók, hiszen olykor megállíthatatlanul egyenest a kidőlt fába, belógó ágak közé menekültek. De mi nem adtuk fel, kisvártatva sikerült újabb gyönyörűségeket - főleg nyurgákat - a partra kényszeríteni. A lucerna is megtette hatását, azonban a kapitális méretű amurok az orrunk előtt intettek búcsút. Így került az örömbe üröm. Végül a két napot így is szépen zártuk, még úgy is, ha a tömérdek kapásból csak néhány végén sikerült halat eredményesen partra segíteni. A versenyt sajnos elbuktam ezúttal, de már akkor tudtuk, hogy oda bizony még visszalátogatunk. Így is lett…

Július végén sikerült egy újabb, ezúttal 72 órás zalacsányi pecát beiktatni. Barátaink és párom bátyja, Norbi is harcba szállt, természetesen egy újabb verseny vette kezdetét. Öten hat bottal próbálkoztunk. Ezúttal csak Kettner botom állt a rendelkezésemre, szerelékem pedig megegyezett többnyire az előzővel, némi változtatás volt a 120 g-os ólom az etetőkosár helyett, továbbá az előző hibákból és tanácsokból okulva nagyobb méretű bojlis horog került fel a zsinór végére. Csalizásom eleinte - főleg a horgászat első 36 órájában - hagyományos volt, az előzőkben rendkívül kapós 4 kukoricás lucernás lebegtetett módszer, mellyel sikerült szebbnél szebb pontyokat előcsalogatni az árnyékos bokrok alól. Később pedig áttértem a Haldorádó Vad Szilva Oldódó Fluo lebegő pellet (12-es méretű) és ugyanekkora Haldorádó Vörös Démon Oldódó pellet kombinációjára. Párom lucernás bojlija is végre sikeresnek volt mondató, hiszen egymás után fogta az egyre nagyobb amurokat. Barátaink gyümölcsös pelletjei szintén eredményesen vizsgáztak, a fűszeres, illetve füstölt kolbászos bojlik viszont egyelőre hallgattak. Nagy meglepetésre a legtöbb pontyot nekem sikerült partra emelni az első két napon. A horgászat felénél kiderült, hogy etetőanyag-készletünk olyan mértékben fogy, hogy a horgászat utolsó 24 órájára alig fog maradni. Ekkor kezdtük el alkalmazni a behordásos technikát és a pár szemes koncentrált etetést, melynek eredménye meghökkentő volt.

Kényszer nagy úr…
… de megérte

A csónak vissza sem ért, és a kapásjelző már sípolt, mint a sziréna, a nyeletőfék meg süvített, mint a szél. Egyik ilyenből sikerült megfognom a horgászat legnagyobb pontyát (7,5 kg). Hihetetlen élmény volt a majd 30 perces küzdelem után kézbe fogni azt a gyönyörű tőpontyot, majd büszkén mosolyogni a lencsébe. Az utolsó 12 órában már elfogyott az etetőanyagunk, bojlira váltottuk a kukoricát és pelletet, majd (sajnos) nyugodtan végigaludtuk az éjszakát.

Megvagy!
Már mehetsz is szépen vissza

Természetesen e három csodás nap alatt valamit enni is kellett. Horgászok vagyunk, a halat szeretjük, talán minden másnál jobban. Noha sporthorgászaton vettünk részt, külön engedéllyel egy kilós kárászt sajátos módon elkészíthettünk. Ehhez a módszerhez pedig nem kell más, mint só, citromlé vöröshagyma és fokhagyma, valamint halfüstölő a tartozékaival (bükkfa-fűrészpor, denaturált szesz és gyufa). A beirdalt halat sóba forgatjuk, majd a bemetszésekbe apróra vágott hagymát töltünk vastagon, ezt nyakon öntjük citromlével és állni hagyjuk egy órát. Ha van elég türelmünk és lejárt az egy óra, akkor nincs más dolgunk, mint begyújtani az égőket, fölé a füstölőt és félórán belül elkészül a mennyei lakoma. A hal bőre szolgálja a tányérunkat, így könnyen kiehető belőle a finom halhús. Jó étvágyat hozzá!

Egyszerűen nagyszerű!

Az biztos, hogy ezt a horgászatot sosem fogom elfelejteni! 72 óra alatt több mint másfél mázsa hal, köztük a legnagyobbak egy 9 kg-os amur (Zsolti) és egy 7,5 kg-os ponty a részemről. Négy kifogott pontyom összsúlya 23,5 kg volt, melyet a fiúk is megirigyeltek. Bizakodom, hogy idén ismét meghódítjuk a zalacsányi tavat, és remélem, hogy a fogott halak mennyisége és mérete csak növekedni fog.

Egységben az erő. Dolgozik a bot is, gazdája is, na meg a „megpecsételt sorsú” ponty is
Megérte a sok fáradozást

Köszönettel tartozom Zsoltinak, Norbinak, öcsémnek és barátainknak a sok-sok élményért, a hasznos tanácsokért, Gubás Istvánnak, a Zalacsányi Szabadidőközpont vezetőjének, hogy lehetővé tette nekünk a horgászatot, és végül, de nem utolsósorban a Haldorádónak a remek csalikért, valamint a pályázat lehetőségéért. A kifogott pontyok, amurok egyaránt kíméletes bánásmódban részesültek, fotózás és fertőtlenítés után kerültek vissza otthonukat adó vízbe.

6,5 kg-os tükrös zárásként
Végül a sokat emlegetett 7,5-es tőponty az éjszakából

Írta: Tuboly Veronika
Fotók: Bakonyi Zsolt, Tuboly Zoltán és Tuboly Veronika

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: