Tiszai élményem, avagy élményem a Tisza

Tiszai élményem, avagy élményem a Tisza

Egy nyári napon jött az ötlet, ha már van szép új csónak, no meg hal a Tisza vizében, miért ne alhatnánk kinn az éj leplében. Rég volt már erre példa, hogy apa és fia a halakat éjjel borzongassa.Jött is a nagy ötlet, gyerünk halat fogni rögvest! Láttunk vadat, halat, madarat, bemutatom őket alant. Tartsatok hát velem, nézzük együtt nyári élményemet!

Délután van, forró a nap, csónakunk robog csak halkan.
A parton horgász van már elég, a vízen viszont nem sok vendég.
Kínálja őket a folyó halkan, kapnak tőle vizet hallal.

Alant a partnál fából termett szobrok nőnek a vízből,
partot mosó komótos hullámok hátán törnek a mélyből.
Csónakunk lassan szeli a vizet, ráfutni egy ilyenre szörnyű s rettenet.

Füzetbe kerül a bejegyzés, mi hol található,
mert esetleg magasabb víznél már nem is látható.
Pedig ott van az, de vigyázni kell,
mert az aljzatba maró uszadékfa nem viccel!

Halaknak s vízi állatkáknak szolgál remek búvóhellyel,
ám a kócsagot, sirályt is odaeszi a fene.
Viszont nem is az vonzza őket oda, hanem a könnyűszerrel megszerezhető lakoma.
Van ott keszeg, küsz is a szélvízen, már röpül is a jégmadár türkizkék pompázó színében.

Mások is bevetik horgukat a mélybe egy-egy jobb zsákmány reményében.
Mi azonban nem állunk le, estére laposabb helyet kívántunk meg.
Célunk valami kemény, sekély meder, ahol majd a süllő rág az éjjel.
Lapul nálunk sneci, kárász a vödörben, készülnek a szerelékek menet közben.

Utunk során kísér minket egy madár,
fenséges, kecses testével megszégyenít minden akrobatát.
Ritkuló fajunk ez a fránya, röpülj csak te csodás barna kánya.
A parton billegetőcankó jelez, vigyázz, mert a kánya fürge, s megesz!

Madaraktól félnivalónk nem sok, viszont szúnyogriasztónk majdnem hogy elfogy.
Semmi baj, mert fúj a szél, gondoltam, ettől megy majd a sok szúnyog arrébb.
Igen ám, de a szél elállt, s zeng is már a fülünk körül a sok vérszívó jómadár.

Leszállt az est, volt már néhány mozdítás, mégse akar jönni az a várva várt kapás.
Gondoltam, bedobok majd oldalt, ott ahol a parti akadót lefedi az alkonyat.
Mondanom sem kell, gyorsan rávert valami ott lenn, botom fogtam én, süllő volt a másik végén.

Kézben pihen a halam szépen, majd a fotózás után megy is vissza épen.
Aznapra elég volt a peca, késő is volt, mint a nyavalya.
Mese nincsen, aludni kell mára, hiszen holnap új nap virrad, be kell vetni a horgokat.

Igen ám, csakhogy nem könnyű az este, hisz a hullám a csónak alját szakadatlan verte.
Aludni, jaj, de nehéz most, ráadásul kell a kabát, mert nyakunkon a hidegfront.
Felöltöttük hát a kacabájt, s következett a jól megérdemelt, de gyötrelmesen nehéz alvás.

Éjjelből a hajnalba menet lassan látjuk, ahogy pompázatosan dereng.
Le a ponyvát, be a horgot, hisz a hal már nem horkol!
Van is csuda sok izgalom, mi lesz majd a horgomon.

Ahogy ballag a nap, füstöl a víz, kell a halaknak némi íz.
Előző nap kevéske kukoricát, búzát ugyan beáztattam, de mindet be nem szórtam.
Gondolni kell ám arra, mi lesz, ha a hal faképnél hagyna.

Sajnos így lett bizony a dolog, az agyunkban mégis más forog.
Gyerünk át a túloldali mélybe, ott leljük meg a halakat, remélem.
Új helyünk sok jóval kecsegtet, lehet itt ponty, harcsa, kecsege…

A csali titok, vagy tán nincsen? Dehogyis nem, ez a kincsem!
Apa főzte jó pár éve, érik azóta egy üvegben.
Sok szép halam s emlékem fűződik már hozzá, tettem is fel belőle a horgomra, hoppá!

Szerelékem lelke egy erős feeder s hozzá egy akkora kosár, mit megtömök jócskán.
Forrázott kukoricadara a titok nyitja, készül is belőle a finom hallakoma.
A cájg már repül is a helyre, hol a pontyokat remélem én egyben.

Kisvártatva jött is a kapás, bevágtam, csak semmi rohanás!
Halam másként gondolja viszont, heves kirohanással jelzi az iszonyt.
Tör a mélynek, feszülne a fának, de megadja magát lassan Dani komának. :)

Igazi szép tiszai tőponty, pikkelyes test, vöröses uszony.
Sajnos aznap több már nem jött, de idén tiszai pontytalanságom megtört.
Eredj, komám, menj csak a vízbe, de legyen keszeg bőven, legkésőbb tízre!

Bedobtam hát egy pickert, melyen a keszeg néhány csontit csipked.
Rázza a spiccet, cincálja a csalit, én meg nem győzök a botom után kapni!
Jó móka ez, főleg ha nincs ponty, ha ügyes az ember, összejön ez hipp-hopp.

Lassan a nap elveri a mókát, a fejünk felett kanalasgém lófrált.

Apa hiába próbálkozott, sajnos egy észre nem vett varsába leakadva sopánkodott.

Utunk során a látvány az, mi izgat, néha látni sok szépet, mit a folyó nekünk meghagy.

Olykor kajakkal nevelődik az ifjúság…

… máskor hajót bont a munkásosztály.

Remélem, tetszettek rímeim, melyeket egyetlen este írtam,
s közben szépséges nyári élményeimet vissza-visszasírtam.
No de nem csüggedek, van még időm hátra
az idei csónakos szezonból, mely még jut a nyárra.
Búcsúzóul itt van néhány képem,
melyet a túránk során itt is, ott is készítettem.

Szili Dániel, (Danius)

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.