Előző írásomhoz - többek között - egy olyan komment is érkezett, ami azt firtatta, hogy „szegény pontyot miért kellett a poros földre tenni?” A hozzászóló szerint a kopoltyú így szennyeződhet, ami akár a hal pusztulásához is vezethet, ezért minden halnak - még a kárászoknak is - a matracon a helye, és mindegyiknek fertőtleníteni kellene a száját… „TESSÉK VIGYÁZNI AZ ÖSSZES HALFAJRA ÉS ÓVJÁK MEG ŐKET!”
Meg kell mondanom, nagyon örülök, hogy a fiatal horgászok így gondolkoznak a pontyokról, kárászokról! Azt szeretném, ha MINDEN halra vonatkozna ez a szemléletváltás, mert a süllőnek sem jó a homokos, koszos földön, és a balinnak sem érhetett fülig a szája a stégen fekve.
Volt olyan is, aki a védelmemre kelt azzal, hogy „láttál már pergető horgászt matraccal? A pergetés legtöbbször helyváltoztatással is jár, sőt esetenként folyamatos helyváltoztatással, akár több kilométer gyaloglással is. Akkor szerinted pergetőtáska a vállon, az egyik kézben a bot a másikban a matrac, bojlis merítő (mert akár nagy ponty is jöhet). Vicces… Azért ne essünk már át a ló túloldalára!”
Jobban belegondolva nem hiszem, hogy a pergetők nem költenének pénzt a halak kíméletes fotózását segítő eszközökre, csak e termékek a helyén egy éktelen lyuk tátong a polcokon. Pedig a horgászfelszerelést gyártó cégek megpróbálják minden gondolatunkat kitalálni. Ez természetes, mert mi vagyunk a vevők, nálunk a tőke.
Amíg valamelyik cég nem látja meg a bizniszt abban, hogy a pergetők (főleg a parti pergetők) is szeretnék megóvni a kifogott halak testi épségét a horogszabadítás és fényképezés alatt, addig kénytelenek leszünk a „csináld magad” mozgalomhoz csatlakozni…
Mit kell tudnia a „pergető matracnak”?
Legyen könnyű, férjen el kis helyen, egy mozdulattal elő lehessen venni, védje meg a halat a parton, stégen, található szennyeződésektől, tartsa nedvesen, ne törölje le a nyálkát róla, legyen olcsó.
Mi sem könnyebb ennél!
Most is a véletlen segített a megoldáshoz. Egy szépnek éppen nem mondható napon szakadó esőben pergettem. Az égiek kegyesek voltak hozzám, nem sokáig kellett áznom, hamar elállt az eső és a nap is előbújt a felhők mögül. A feleslegessé vált esőkabátot lusta voltam visszavinni az autóig, így cipeltem magammal. Ekkor jött az ominózus potyka, amit magától érthető módon a mellettem ledobott kabáton fotóztam…
Nem vagyok egy barkácsoló típus, szóval, ha nekem sikerült megoldani ezt a nehéznek nem mondható feladatot, bárki bátran nekiláthat elkészíteni!
Hogy szükséges-e egyáltalán a pergetőknek ez, vagy fölösleges macera, azt mindenki döntse el maga.Az biztos, hogy én használni fogom ezután is.
Kecskés Viktor (victorcnr)
