„Tanítsd meg a gyermekeidet horgászni így nem lesz pénzük drogra és italra”

„Tanítsd meg a gyermekeidet horgászni így nem lesz pénzük drogra és italra”

Ezt a mondást a Haldorádó Pontyhorgász Napokon hallottam, és nagyon megtetszett. Nem vagyok, profi horgász, egy vagyok csupán a több ezer átlagos (amatőr) horgász közül, de úgy érzem, hogy van mit átadnom a fiamnak. Hisz nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor apa és fia együtt horgászik. Kisfiammal, Bendegúzzal egy két nap horgászatot terveztünk egyhetes eltolással, így megcéloztunk két szombatot áprilisban. Bendi karácsonyra kapott egy igazi „tekerős botot”, ép ideje volt kipróbálni. Nekivágtunk hát ennek a közös kalandnak: majd meglátjuk, mennyire lesz sikeres, és hogy ki kitől és mit tanul.

A horgászat helyszínéül az Alsónémedi Öreg-tavat választottuk. Mellette szólt közelsége, hogy jól ismerjük, és hogy egyszerűen gyönyörű. A tó kavicsbányászat során alakult ki, de ez már meg sem látszik rajta, hatalmas ősfákkal és náddal szegélyezett.

Az Alsónémedi Öreg-tó

Az első nap kicsit későn, 6:45-kor érkeztem (Bendegúz csak később érkezett, a korai kelés még nem volt erőssége). Már csak két horgászállás volt szabad. Sebaj, még a piacon tanultam, hogy „amíg kettő van, addig lehet választani”. A két stég közül a közelebbit választottam. Nem itt szerettem volna horgászni, de sebaj, megpróbálom ebből a lehető legtöbbet kihozni. A horgászatra etetőanyagnak szánt Fluo Feed Pelletet kettéválasztottam és az egyik felét a tó vizével kevertem be.

A tó vizével bekevert fél adag

Két feederbottal kezdtem a horgászatot. Az egyik bottal kereső horgászatba kezdtem, míg a másikon a zsinórt a klipszbe akasztva gyakori újradobásokkal terveztem egy kisebb etetést kialakítani. Épp az órámat néztem azt tervezgetve, hogy mikor is kellene újat dobni, amikor megrezdült a spicc. Alig telt el pár perc, és már itt is vannak!

Az első hal nem nagy, de legalább kicsi
Érkeztek a többiek is

Átlagos horgászként, amikor egy horgászboltba betérek, elámulok a csalik és etetőanyagok arzenálján, sokszor teljesen tanácstalanul állok a polcok előtt. Nagyon örültem egy módszernek, amely komplex megoldást kínált számomra, úgyhogy ma már „Sipi-spricni” és gumikukorica nélkül nem indulok horgászni.

„A tökéletesre csiszolt módszer”

A horgászat sikerességén felbuzdulva elővettem titkos fegyveremet, bár még csak kis halakat fogtam, úgy éreztem, nem hibázhatok. Elővettem hát a Fluo Feed Pellet másik felét és az általam nagyra tartott nedvesítő anyaggal kevertem be. Hogy mi is ez az anyag, egyelőre maradjon titok! Annyit azért elárulhatok róla, hogy teljesen természetes, és ahogy a mester mondaná, garantáltan fogós.

A titkos special

A special keverék nagyon jól kezdett, alig telt el pár perc, és már pontyot fárasztottam. Nagyon örültem, ugyanis a mellettem lévő horgásztársak azt mondták, hogy bedobtam a kárászok közé és ott pontyot nem fogok. De én tudtam, hogy jó úton járok, és most itt a bizonyíték, már a stég előtt forog! Kezemben a merítő, bedugom a vízbe, a hal csap egy utolsót, és elmegy. Összenézünk a szomszéd horgásszal. „Elment?” „El.” „Úgyis visszaengedted volna.” Hát igen, fogjuk fel egy gyors visszaengedésnek, de azért jó lett volna megszeretgetni megcsodálni, lefotózni és visszaengedni. Bedobás… és láss, csodát rövid időn belül újra kapás! Jól küzd. Lehet, hogy ponty? Nem az, hamar feladja, újabb kárász.

Spécivel az első

Spéci kajával töltött szereléket küldök vissza – nem telik el tíz perc, és egy igazi botgörbítős kapás után végre megvan az első ponty.

Gyönyörű
Viszlát, barátom!

Sajnos erre a tóra igaz, hogy délután abbamaradnak a kapások, eltűnnek a halak. Néhány horgász el is kezd szedelődzködni „Itt ma már úgy sem lesz semmi!” felkiáltással. De én még maradok, ugyanis megérkezett a kisfiam.

Bendegúz

Eddig 13 kárászt és 1 pontyot sikerült fognom. Kisfiam kipróbálta a karácsonyra kapott tekerős botját, de túl nehéznek találta, így maradt a spiccbot. Mivel az én két botom közt állva horgászott, lazítottam a nyeletőfékeken és kényelmesen hátradőltem a székemben. Beszélgettünk horgászatról, csalikról, nagy halakról és arról, hogy miért nem tud egyetlen halat sem fogni. A keszegnépség valahogy nem volt étvágyánál. Egyszer csak odafutott hozzám: „Apa, valami fekete bogarak potyognak a vízbe és a halak kiugrálnak érte!”. Megnéztem, és tényleg így volt. Azt vettem észre, hogy Bendi már unja magát, letette a botot és a fűben kotorászott, azt mondta, kicsit pihen. Pár perc múlva visszatért fülig érő szájjal, kezében két fekete rovarral. Szúnyogbogárnak nevezte őket. „Apa, ezeket tegyük a horogra!” Pár percen belül két halat is fogott és nagyon örült neki.

Lám-lám, lehet örülni egy alig 4 centis halacskának is…
… és boldogan vissza is lehet engedni

A horgászat vége felé több horgásszal is beszélgettem. Volt, aki elmondta, hogy 20 kg etetőanyagot szórt be, de egy mozdítása sem volt. Ezzel szemben én nem használtam el 1 kg etetőanyagot sem, ám 14 kárászt és 1 pontyot sikerült fognom. A végén még volt két rontott nagyon szép botgörbítős kapásom. Úgy látszik, hogy inkább a minőségi etetésre kell koncentrálni.

Az első nap utolsó hala

A második napra az előző hibámból tanulva 5:45-kor érkeztem, így az egyik kedvenc helyemre telepedhettem le. A múltkori horgászaton az epres ízek jól működtek ezért Haldorádó Ponty Piros etetőt egy kis Vörös Démon Aroma tuninggal kevertem. Természetesen a „Sipi-spricni” és a gumikukorica sem maradt otthon.

A második napi menü
Napkeltére már minden a helyén

Még tíz perc sem telt el, és az első érdeklődő már le is csavarta a botomat a tartójáról. Persze, ahogy lenni szokott, a szákolás előtti utolsó pillanatban meglépett, nem volt mit tenni. Fogjuk fel ezt is egy gyors visszaengedésnek. Magam is meglepődtem, hogy ez a kaja és módszer ilyen gyorsan pontyot adott. Végeztem is gyorsan néhány tesztet.

„CASIO” a vízben: +17 Celsius-fok
A módszer ismét tökéletes

Ezen a horgászaton is kiakasztottam a zsinórt a klipszbe az egyik botomnál, míg a másikkal megint csak kereső horgászatba kezdtem. Külön etetést nem terveztem, gyakori újradobásokkal az előttem elterülő nádsziget elé horgásztam. A kiakasztott bot egy idő után szépen adta a halat, míg a kereső teljesen süket volt.

A nádsziget jobb szélét céloztam
A kárászok hamar megtaláltak
Ponty is jött…
… és ment

Ebéd után megérkezett Bendegúz. Sajnos, ahogy az előzőekben írtam, ezen a tavon a halak ebéd után elvonulnak sziesztázni, így nagyon nehéz őket horogra csalni.

„Apa, ne már!” Ha nincs a kezében hal, akkor nem szereti, ha fényképezem

Mivel kapástalan időszak következett, kisfiammal beszélgetésbe kezdtünk. Azt kérdezte, hogy melyik bottal fogtam a több halat. A válasz nagyon egyszerű volt, ugyanis a kereső botomon még csak kapásig sem jutottam. „Akkor miért nem horgászol mindkét bottal ugyanúgy?” A következő pillanatban már szereltem, és repült is a „tökéletes módszer” a másiktól kb. egy méterre. Láss csodát, nálam ebben a jellemzően kapástalan időszakban is félóránként valami elhúzta a csalit. Nagy megerősítés számomra az, amikor a szomszéd horgászállásról átjönnek érdeklődni! A harmadik ponty megfogása után ez most is így történt: „Csókolom, apukám kérdezi, hogy mivel tetszik horgászni, mert mi ma még nem fogtunk semmit”… Nem vagyok irigy, elmondtam, sőt még az általam használt csalikból is adtam.

A nap végére megérkezett ez a gyönyörűség – egy hétéves horgász tanácsára

Ismét egy sikeres napot zártunk. 13 kárászt és 4 pontyot sikerült fogni. Óriási eredmény annak tükrében, hogy körülöttünk szinte semmit sem fogtak.
Mindenkinek ajánlom, hogy vigye ki gyermekeit horgászni! Belátom, hogy néha nagyon nehéz egy hangos, izgő-mozgó gyerkőccel, de megéri. Remélem, hogy Bendegúz ellesett valamit ezen a két napon. Ami nagyon meglepő, hogy én nagyon sokat tanultam tőle. Úgy hiszem, nagyon jó horgász válik majd belőle. Szerencsére drogra és piára nem maradt pénzünk, azért egy jó fagyi hazafelé még belefért. Folyt. köv.?

Elbúcsúzunk, de csak rövid időre
Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: