Végre itt a tavasz!

Végre itt a tavasz!

A hosszas, fagyos napoknak köszönhetően az idei szezon kezdete jócskán kitolódott az elmúlt évhez képest… De mostanra elérkezett végre a várva várt tavasz! Örömünket még teljesebbé teszi a tudat, hogy ezekben a napokban vagyunk időben legtávolabb a következő tél didergető, szeles, fagyos, havas kiszolgáltatottságától. Bátran zárhatjuk magunk mögött hagyva otthonunk ajtaját és indulhatunk feltölteni lelkünk horgászkalandokra éhes, lemerült akkumulátorait.

A hétköznapi ember számára szót ejteni az időjárásról egyet jelent a beszélgetőtárssal közös témák hiányával. Ezzel ellentétben a horgász vízparton tartózkodásának élménye, horgászatának sikerességének elemzése elkerülhetetlenné teszi, hogy érzékenyen figyelje az időjárás változásait. Ha pedig hozzánk hasonlóan az egész család „költözik ki” ideiglenesen a természetbe és szeretne ott hosszabb-rövidebb időt eltölteni, akkor hatványozottan kell a gyerekek komfortérzetére is tekintettel lennünk, hogy biztosan kikapcsolódás legyen a kirándulás a család minden tagja számára.

Szépek vagytok, de szívesebben látnánk már - ugyan kevésbé színes, de - nagyobbacska fajtársaitokat!

A horgásztúrák kellékeinek összeállításánál klasszikus módon járunk el. Sanya intézi a dolgok „műszaki, szakmai” részét és a horgászathoz nélkülözhetetlen anyagok beszerzését, én pedig az általános felfogás szerinti „női feladatokért” vagyok felelős. Biztonságra való törekvésem gyakran azt eredményezi, hogy túlméretezem a ruhaszükségletet, valamint az enni- és innivaló mennyiségét. A gyerekek kedvük szerint besegíthetnek nekünk… (bár minden kétséget kizáróan gyorsabban haladunk, ha nem lábatlankodnak körülöttünk pakolás közben.)

Na, pont erre utaltam az imént

A kiszemelt horgászhelyre való megérkezésünket követően már-már tradicionálisnak mondható, hogy a gyerekek a közelben lévő összes fát megmásszák. Gondolom, ez valami ösztönös, belső indíttatásból eredhet, és ezzel kívánják jelezni alkalmi területük határait.

Ez a szokásuk egyébiránt számunkra felettébb kedvező, hiszen így bőséges idő jut nekünk a megfelelő etetőanyag összeállítására, a botok összeszerelésére és a kezdő csalik vízbe juttatására.

Anya, ez a gomba mérgező?
Készül a finomság a halaknak
Ez is mehet!

Miután első lendületük alábbhagy, mindig eluralkodik gyermekeinken az éhség. Meg is leptek legutóbb, hogy fél tízig bírták evés nélkül, hiszen a napsütés ellenére igen hideg volt, és ezt tetézte még a csontig hatoló, süvítő szél is.

Étkezéseink közben mindig jön hal

A változó erejű légmozgás egyébként igen megnehezítette a dolgunkat. Sanya csak hosszas keresgélés után talált megfelelő védelmet feederei számára, a gyerekek matchbotjai pedig kihasználatlanul tokjaikban maradtak az erős szél miatt. Hetek óta tervezgették, hogy saját készségeikkel tegyék próbára ügyességüket a horgászkodás tudományában, ezért - hogy enyhítsünk csalódottságukon - a mi pálcáinkon élvezhették a kora tavaszi halfogás sikerét.

Ez a kapás is reggeli közben örvendeztetett meg bennünket
Hosszú volt a tél, a halak is éhesek, és megint a feeder fog
Végre egy apróság az én csalimat is húzta

A képeken látható szép eredmények beszélnek helyettem is. A horogszabadítást nem engedjük át csemetéinknek, ezt a balesetek megelőzése érdekében mi végezzük… egyelőre. Az emlékül készített fotón való szereplés lehetősége azonban - ügyes munkájuknak köszönhetően - a gyerekeket illeti.

Mindig aktív, folyton nyüzsgő Rubi egy éhes kis ponttyal
Ha hagyod magad, gyorsabban szabadulsz
Lesz puszi vagy nem?

Érdekes volt megfigyelni - és ez a horgászataink többségére korábban is igaz volt -, hogy a halak periodikusan látogatták etetésünket. Néha egyszerre két boton is akadt éhes, tavaszi jelentkező, így alkalmanként mindannyian tevékenykedtünk, csaliztunk, dobtunk, merítettünk. Azután volt, hogy akár egy órán át nem jelentkezett egyetlen aprócska pikkelyes sem.

Szinkronhorgászat
Sanya ritka, nyugodt pillanata
Dehogy is! Csak forró tea

Egy tóparton a kapás nélküli időszakok ellenére is mindig talál elfoglaltságot az ember. Átvizsgálhatjuk tavalyi csodacsalijaink arzenáljának maradékát, rendszerezhetjük apró kiegészítőinket, beszélgethetünk a szomszéddal vagy készíthetünk fotókat. A nagyon korai tavasz ugyan nem kényeztet el bennünket változatos színekkel… A fák még lomb nélkül, ruhátlanul álldogálnak, (vagy a szél erejétől dülöngélnek), a fű is csak imitt-amott zöldül. Mégis talál témát, aki a fényképkészítést kedveli, ha nyitott szemmel jár.

A vizes élőhelyek legelső, élénk sárga színével rikító virága a martilapu. Nyáron hatalmas levelei sok helyen szegélyezik a tavak partjait. Nem is gondolnánk, hogy ez az aprócska virág - ami elsőként jelzi kedves, színes szirmaival a természet ébredését - ugyanaz az óriási levelű növény.

Kicsi is, sárga is, de az első

A felsorolt tevékenységeken túl, ha botjaink egy ideig érintetlenül maradtak, lehetőség nyílt arra is, hogy gyermekkorunk egyszerű, szabadban végezhető játékait átörökítsük a fiatal nemzedék számára. Tágra nyílt szemekkel és rendkívüli érdeklődéssel hallgatta Xavi és Rubi Sanya bemutatóval egybekötött előadását a sárgombócok vesszővel hajigálásának technikája témakörében. A gyerekek a mozdulatokat rövid idő alatt elsajátították, és az elméletet azonnal a gyakorlatba is átültették. Alapanyag (sár és fűzfavessző) korlátlan mennyiségben állt rendelkezésükre a korábbi csapadékos, hol esős, hol havas napoknak és a közeli fűzbokroknak köszönhetően. (A heti mosnivaló mennyisége e játéknak köszönhetően a szokásosnál kb.50%-kal lett tekintélyesebb.)

A Mestertől tanulni nem szégyen…
Máris kipróbálhatod, Rubi, figyelj, így kell csinálni!
Az Erő velünk van!

Márciusban sok esős, szeles, kellemetlen időjárással egybekötött lehetőség adatott csak meg a pecázásra. Volt, hogy reggel még szépen sütött a nap, délelőtt tízkor pedig már hullott nyakunkba az „égi áldás”. Hogy az ilyen esetekben se legyen hiábavaló a sok készülődés, pakolás, lelki ráhangolódás - és hogy ne kelljen rohamtempóban összecsomagolni, és hazaszaladni - mindig magunkkal viszünk egy kicsi, gyorsan felállítható sátrat, ami szükség esetén megvéd bennünket és felszerelésünket az elázástól. Ez az egy darab már nem oszt, nem szoroz a mindannyiunk által jól ismert horgászholmi mennyisége mellett. Viszont ha szükség van rá, pótolhatatlan védelmet ad. Mindenkinek jó szívvel ajánlhatom! A ráfordított költség gyorsan megtérül, ha ilyen módon apával tarthat a család is, és a sátor adta biztonság nyugalmával együtt élvezhetik a hétvégi kirándulásokkal egybekötött pecázásokat. (Vannak olyan horgászvizek, ahol csak éjszakára szabad sátrat felállítani. Természetesen ezeket a szabályokat illik, és be is kell tartani!)

A gyerekek élvezték alkalmi házikójukat

A kellemetlenül hűvös, párás, szürke napokon történt horgászataink alkalmával, amikor a víz még rendkívül hideg, 3-5 Celsius-fokos volt, egyértelműen Sanya feeder pálcái bizonyultak fogósabbnak az én 2,5 lb bojlis botommal szemben. Ugyanazzal az etetőanyaggal és csalival tettünk próbát mindketten. (Haldorádó Ponty Piros etetőanyag, házi főzésű kukoricával, csontival, a csali: csontkukac horogra tűzve, meglebegtetve.) Valószínű, hogy az alább található fotón lévő halmennyiség tovább növelhető lett volna, ha nem csak az egyértelmű kapásoknak vág be Sanya, hanem az egészen apró, centinyi pöcögtetésnek is. Legalábbis horgásztársaink később arról tettek említést, hogy ők ilyen kicsi húzások megakasztásával értek el azon a borús napon szép eredményeket. Valóban nagyon érdekes, hogy egymástól csupán pár méternyire horgászva nekem egyetlen mozdításom sem volt! Ez a tapasztalat is igazolja, hogy amikor a halak még csak nagyon óvatosan eszegetnek, akkor az eredményesség szempontjából a legkisebb finomításnak is jelentősége lehet.

Kicsi ponty tette mozgalmasabbá a hűvös, csapadékos napot
Ezt a kis csapatnyi halat feederrel „bírtuk” fotózásra
Velünk ellentétben ez a színes, fodros gomba kedveli a nyirkos, párás környezetet

Szerencsére, akadt kevésbé szomorkás alkalom is a halak becserkészésére. Ha egy kicsit sütött a nap, vidámabban telt az idő. A kis uszonyosok hálásak voltak a nekik szánt falatokért, mi pedig azért, hogy sikerélményekkel gazdagították kora tavaszi próbálkozásainkat.

Hálóban a kis karcsi
Mégsem kicsi, nagyon szép karcsi
Így biztosan nincs vita, hogy ki foghatja meg a halat

Gyorsan telt az idő, és ahogy a Nap alászállt a látóhatáron, mind hűvösebbé vált a levegő, közeledett a sötétedés és a mindannyiunk számára kevéssé kedvelt összecsomagolás percei. Maradék, talonban tartott ruháinkat is felöltöttük, és nekiveselkedtünk a pakolásnak.

Szó szerint gyorsház
Xavi szereti szétszerelni a rod-podot

Utolsó és egyben a legszebb pillanatok maradtak a nap végére… Még egy percig megcsodálhattuk kifogott zsákmányunkat, lefotóztuk a terítéket, megveregettük vállunkat vagy a párunkét (illetve ha nem volt miért, akkor nem…) és útjukra engedtük halainkat, vissza természetes közegükbe, a vízbe.

Ennek a kicsinek is örültünk
Xavikám, ezt a két szép példányt ne tereld a vízbe, inkább vigyük őket haza!
Ütött-kopott szegény, de a halacska!
Késő van már, ideje hazatérni

Ezzel a vidám hangulatú képpel búcsúzom most Tőletek, kedves Haldorádó olvasók, remélve, hogy az időjárás-felelős kegyesebb lesz mindnyájunkhoz az elkövetkező hónapokban! Jó szívvel kívánunk mindenkinek halfogásban gazdag, a sajátunkhoz hasonló, nyugodt, sikeres vízparti élményeket!

Együtt horgászni jó!

Szerző: Simon Szelina (Szelina72)
Fotók: Rubina, Xavér, Sanya, Szelina

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: