Hurghadai horgászélmény

Hurghadai horgászélmény

Egyiptom és a Vörös-tenger inkább a búvárok és sznorkelezők paradicsoma, én is búvárkodás végett keveredtem erre a gyönyörű helyre: itt oktatok búvárkodást egy magyar bázison. Ugyanakkor akár búvárkodsz, akár csak maszkkal, légzőcsővel és uszonnyal nézed felülről a víz alatti világot, mégiscsak horgászember vagy, megfordul a fejedben, hogy mi lenne, ha ezeket a halakat horogra is csalhatnád…

A hazaút előtti 24 órában már tilos merülni (keszonbetegséget okozhat a merülés utáni repülés), ezért vendégeim, tanulóim másnap már nem merültek, így nekem is szabadnapom lett volna. Pont azon gondolkodtam az egyik, magyar búvárok által látogatott „pizzériában”, hogy jó lenne horgászni egyet, ha már szabadnapom lesz másnap.

Ekkor Al’lah akarata, vagy a Gondviselés, esetleg a szomjúság utamba sodorta Hunort, egy magyar fiatalembert, aki hajóról horgásztatással foglalkozik Hurghadán. Rövid beszélgetésünk alatt kiderült, nem olyan egyszerű a horgászat, mindenféle engedély kell hozzá a hajónak, de ha ezek megvannak, az időjárás is kegyes és van legalább 5 vendég, akkor délután 17:30-kor már ki is futhat a csapat egy távoli, búvárok által nem látogatott zátony felé.

A horgászoknak csak az útlevelük másolata kell, valamint 80 USD/fő összeget kell befizetni, ennyi a túra ára. Ebben benne van a transzfer Hurghadán belül (ha messzebbről jössz, az plusz költség), a horgászat a hajóról felszereléssel, csalival, mindennel, valamint éjfél körül egy (a kifogott halakból készített) lakoma, és az ún. soft drink, azaz üdítő, víz, kávé, tea. Alkoholos ital nincs az árban, de mint minden mást, ezt is lehet szerezni természetesen kis felár ellenében. Például egy üveg sör 10 LE. (egyiptomi font) körül van, rövid italok közül a vodka árát ismerem, abból fél liter 60 LE.

Szóval, amikor megismertem a feltételeket, gondoltam belevágok - miért is ne?! Az időjárás kegyes volt hozzánk és a meteorológiai előrejelzések is nekünk kedveztek, ezért június 15-én 17:30-kor már a hajón voltam. Ez a hajó éppen egy 27 méteres és 6 méter széles, tipikus búvárhajó volt.

A hajó

Indulás előtt megtudtuk, hogy hogyan kell viselkedni a hajón, mit hol találunk. Ez az úgynevezett hajós briefing. Röviden: a hajón csak mezítláb járkálunk (viszont a horgokat nem szórjuk szét!!!) a hajó kétszintes, alsó szintjén a szalon és a konyha található a tat és az orr közt. A szalon nemdohányzó és száraz rész, tehát vizes testtel nem szabad bemenni. Itt szervírozzák majd az éjféli lakomát, illetve itt tudunk kávét, teát vagy üdítőt rendelni, valamint a tengeribetegség elleni gyógyszert is itt tudjuk kérni. A szalon két oldalán kívülről található a két vizes blokk (vécé és zuhanyzó egyben) - fontos használati tudnivaló, hogy amit nem nyeltél le, azt ne tedd a vécébe, mivel az a tengerbe ürül. Papírt és egyebet a helyiségben elhelyezett szeméttárolókba kell dobni.

Készülődés

A szalon fölött egy napozó dekk található (erre van a legkevesebb szükség éjszaka), ahol azért jókat lehet aludni akkor is, ha nem süt a nap. Tudnivalók: csak a lépcsővel szemben közlekedünk, nehogy a hullámzó tengeren kapaszkodás nélkül megcsússzunk és lepottyanjunk a tatra. Ezek - azt hiszem - praktikus tanácsok, amik más hajós programoknál is megszívlelendők.

Tájékoztatást kaptunk arról, hogy az időjárás nem lesz végig kegyes hozzánk, mivel este 10-től meg fog erősödni a szél, ami a horgászat eredményességét nagyban befolyásolja. A briefing után jött a kérdés; ki kér gyógyszert tengeribetegségre? Én nem. A többiek sem, hiszen mind horgász volt.

Naplemente

Nos, kifutottunk a nyílt tengerre. Hunor kiosztotta a felszereléseket, majd felvetette, hogy próbálkozhatnánk a műcsali vontatásával, amíg a zátonyhoz érünk. Természetesen jelentkeztem egyből, hiszen ezt is már rég ki akartam próbálni. Egy harcsázóra emlékeztető botot kaptam hatalmas peremfutó orsóval, 70-es damillal. Rátettünk egy 25 cm-es Rapalát, és már repült is a csali a vízbe. Leengedtem vagy 60 méter zsinórt, majd letámasztottam a botot. Az orsó fékjét beállítottam, hogy ha bármi akad, azonnal eresszen, de a vontatásnál ne mozduljon. Néha meg-megszólalt, de csak a hullámok játszottak az idegeimmel.

Csalivontatás

Az időjárás-előrejelzés kora estig kis szelet, majd egyre erősödő széllel nagyobb hullámzást ígért, és ezt szépen el is találták a meteorológusok, mert ahogy telt-múlt az idő, egyre nagyobbak lettek a hullámok. Már majdnem kiértünk, a többiek beszélgettek erre-arra, senki sem figyelt a botokra, én meg pont elmentem vízért. Amikor visszaértem, hallottam, hogy folyamatosan zizeg valami. Hoppá! Az én botom orsója szól! Kapás van! Kiabáltam, majd kaptam volna fel a botot, de azt valaki (mint később kiderült, Hunor) odakötötte a hajóhoz. Jót nevettem később ezen, de ebben a helyzetben felpörgött az agyam. „Jaj, ki szúrt így ki velem?” Na, mindegy! Bicska elő, a horgászbotot rögzítő zsinórt elvágtuk, majd kezdődött a buli. Közben a hajó is megállt, így könnyebb volt tekerni. Jó 5 perc alatt kijött az első fogásom egy 4,5 kg-s tonhal képében. Hú, de jó volt! Úgy húzott, mint egy amur. Ment jobbra, ment balra, próbált lefelé kitörni, elindult felém, majd megfordult, de a végén a hetvenes zsinór győzött. Megvan a vacsora!

Trollingozva fogott tonhal

A fogást követően a műcsalit már nem dobtam vissza, Hunorral beszélgettem. Ő látta, hogy otthagytam a botot, s azért az mégsem lenne jó, ha elvinné egy hal, ezért kötözte le (logikus, én vagyok a hülye, én kérek elnézést), de nem gondolta, hogy lesz is a lekötözésnek értelme. Mindegy. Megtudtam, hogy ha időben érünk ki a zátonyhoz, jó fogási esélyeink vannak, mert telihold lesz. De 22:00 után már nem garantálják a nagy halakat, mert egyrészt kezdődik a holdfogyatkozás, másrészt meg a szél is felerősödik, így majd csak a kisebb halakban bízhatunk.

A botok

Hamar lekötöttünk, majd mindenki bevetette a saját kis felszerelését. Én egy pontyozó jellegű teleszkópos bottal, 50-es Okuma orsóval, 40-es zsinórral és véghorgos fenekező szerelékkel horgásztam, míg a többiek pusztán zsinórtartó dobról eresztették le a horgukat az aljzatig, majd ott „cincáltak” nagyobb halak reményében. Csalinak kalmárt és kis tonhalszeleteket használtunk a felszerelésenként egy-két 2-es, 1-es horoggal szerelt készségeken.

A leendő csali…

Hát, nem gondoltam volna… úgy jöttek a nagy horgokra a tenyérnyi és nagyobb sügérek, hogy az ember nem győzte szedegetni őket. Én sokat szereltem, mert a csalimat folyamatosan bevitték kövek, korallok alá, és minden második dobásnál leakadtam valahova. Jobb a kézzel cincálás! Eredményesebb és gyorsabb is. Jobban érezhető az aljzat, s ha leért az ólom, úgy fél métert kell visszahúzni, s máris jó helyen van a csali. A bottal bezzeg nem éreztem az alját rendesen, és a hajó billegését is növelte a kilógatott „kar”, így ha meg is találtam a fenék feletti réteget, a következő hullám már le is tette az aljzatra az ólmot.

A többiek jellemzően bot nélkül cincáltak
A többhorgos végszerelékekkel gyakran lehet egyszerre több halat fogni

Egy sügér, egy akadás. Így ment ez este kilencig. Szépen fogtam azért fél kiló körüli „apróhalakat”, amik szintén gyarapították a konyhai ellátmányt. Aztán kilenc körül megint leakadtam. „Eh! Hát felhúzom akkor is!” És egyszer csak elindult! De nem föl, hanem oldalra. „Hoppá! Ez egy hal! Az ám! Nem kis sügér…”, gondoltam, de dunsztom sem volt, mi lesz majd. „Küzdjünk!” Húztam-eresztettem… úszott volna lefelé, én meg erőltettem felfelé. Bár nem volt olyan harcos, mint a tonhal, a felszínre csak nehezebben érkezett meg. Húztam vagy 10 percig, mire megcsillant a holdfényben a hal teste. A felszínen már nem volt kegyelem, hamar beemeltük a hajóra. Egy gyönyörű 5 kg-os „izé” volt… Valami sügérféle. Állítólag ennek a legfinomabb a húsa, és a halpiacon is ez a legdrágább. Ez igaz, ritkán lehet látni a víz alatt is ezt a fajt (mint utólag kiderült, egy kékfoltos császárhalat fogtam). A szakács magához is vette a halat, megpucolta, majd elvitte a konyhára.

Jókora kékfoltos császárhal a korallok közül

Úgy 22 óráig húztuk a halakat folyamatosan, majd a szél megerősödött, nagyok lettek a hullámok, a halak eltűntek és szinte minden leeresztésünk elakadt a korallban. Felfüggesztettük a horgászatot. Mivel a hajón van GPS, a kapitány éjszaka is át tudott állni egy másik helyre, mi meg közben lepihentünk.

”Hangos” kapásjelző…

Akkorát aludtam, hogy hajnali 1 körül keltem fel arra, hogy nem megy a hajó. Mint megtudtam, átkötöttünk egy másik zátony szél elleni oldalára. Sokáig kínlódtak a horgonyzással, míg végre sikerült pozícionálni valahogy a hajót. Azonban nem jött be a számítás, itt is csak kicsi halak voltak. A nagyok, ha fúj a szél, elhúzódnak a zátonytól. Néhány trombitahal azért ott keringett a hajó körül, az ivadékhalakra vadásztak, amik meg a hajó fényére jöttek a felszínre. Nosza, az egyik horgásztársunk kitalálta, hogy a felszínen úsztat halat, hátha benyeli valamelyik nagyobb trombitahal.

1/0-s horogra tűzött fel egy tenyérnyi sügért és bedobta a csalit. Ahogy beszélgettünk, azt vettük észre, hogy a kis piros sügér körül úszkálnak a nagyobb trombitahalak. Izgatottan figyeltük a horgásztársunkat, és szorítottunk neki, hátha sikerül. (Sajnos ekkorra már lemerült a fényképezőgépem, pedig jó lett volna dokumentálni az eseményeket.) A hajótól 8-10 méterre úszott a sügér, amikor egyszer csak rávágott egy kb. másfél méter hosszú, de csak 15-20 cm átmérőjű trombitahal. Amikor megfogta, elkezdte beforgatni, mint otthon a süllő vagy a csuka a nagyobb zsákmányt. Eltartott öt percig is, mire eltűnt a sügér a szájában. Nyelte, majd elkezdett elúszni. Ekkor Feri bevágott neki. Akadt a horog, de ez a hal nem volt nagyon küzdős fajta, szépen ki lehetett vezetni a hajóig. Itt már egy kicsit feleszmélt, de késő volt. Egy rántás és már a hajón csapkodott tovább. A hal 130 cm volt és alig egy kilós, de kifogása jó mulatság volt. Ennek örömére, valamint a szakács jelzésére bementünk a szalonba, ahol elköltöttük jól megérdemelt sügérlakománkat.

A szakács fenséges halvacsorát készített a fogott halakból

Igazán ízletes vacsorát kaptunk vendéglátónktól, ezzel vált teljessé a horgászélmény. A jóllakottság viszont annyira elnyomott minket, hogy már nem mentünk ki a tatra, mindenki elaludt. Reggel arra ébredtem, hogy már világos van, és úgy 300 méterre vagyunk a kikötőtől. Kár. Pedig még trollingoztam volna egyet a hazaúton…

Mindent egybevetve fantasztikus élményekben volt részem, a z általam fogott halmennyiség elérte a harminc kilót, míg a többiek hasonló mennyiséggel és élményekkel lettek gazdagabbak. Köszönjük, Hunor!

Annyit tennék még hozzá, hogy ha bárki erre jár, bátran keresse Hunort a (+20)1095445334 számon, a hurghadaihorgaszat@yahoo.com címen vagy akár rajtam keresztül is (miklos.csere@gmail.com vagy (+20)1148436391), így eljuthattok erre a fantasztikus horgásztúrára.

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: