Nagyon kedvelem az ehhez hasonló hónapokat, mikor folyamatában olyan kérdések érkeznek hozzám, amelyek az aktív horgászattal kapcsolatosak. Úgy látom, a szokatlanul kedvező, már-már meleg őszi időjárás meghozta az emberek kedvét, hogy szabadidejüket a vízparton töltsék. A kiemelt kérdések számomra is érdekes témákat érintenek, remélem, mások is találnak bennük egy-egy hasznos információt.
Kovács István
„Kedves Tamás!
Életem a vadvíz, de amikor már elkezd emelkedni a víz hőmérséklete a különböző vízinövények ellehetetlenítik a horgászatot. Eddig még sosem sikerült kitisztítanom a helyemet úgy, hogy az 1, max. 2 hétnél tovább horgászható is maradjon. Esetleg egy jól bevált módszert tudnátok ajánlani?”
Haskó Tamás:
Kedves István!
A legjobb megoldás röviden: sűrűn ki kell menned horgászni!:)
Komolyabbra fordítva a szót, ha rendszeresen eteted a területet vékonyan, néhány marék maggal vagy bojlival, akkor nem tud elgazosodni a hely, mert a halak folyamatos táplálékkereső turkálása nem teszi lehetővé a gyökerező hínárfélék felnövését. Ez a konkrét helyeden jelenthet megoldást, de igazán átütő és általános megoldás nincsen rá, ugyanis az öntöző csatornák többsége egyben belvízbefogadó is, amelyekbe rengeteg nitrogén- és foszforvegyület mosódik be a környező szántóföldekről, és ez komoly „turbót” jelent ezeknek a növényeknek.
Tóth Andor
„Tisztelt Haskó Tamás!
Kezdő bányatavi horgász vagyok, a lakóhelyemhez közeli bányatóban élnek kapitális halak is, de eddig még elkerültek. Azt szeretném megkérdezni, hogy egy ilyen tagolatlan medrű tóban hol érdemes keresni a halakat, melyek azok a helyek, amelyeket a pontyok előszeretettel látogatnak?”
Haskó Tamás:
Kedves Andor!
Ha a meder valóban nem rejt semmi egyenetlenséget, akkor én kialakításánál fogva két pontot keresnék. A pontyok szeretik a háborítatlan, nyugodt területeket főleg a nappali órákban, tehát meg kell próbálni meghorgászni a tó középső területét, amelyet a legritkábban horgásznak a sporttársak. Nem lepődnék meg, ha e területeken a napsütéses órákban a felső vízrétegben is találkoznál pontyokkal. A másik érdekes hely ennek az ellenkezője, a part menti zóna. Éjszaka jellemzően körbejárják ezeket a tavakat a pontyok, mert sok táplálék mosódhat be a szegélyzónából, ezt mindenképpen érdemes meghorgászni a sötét órákban. Engem már többször is lepett meg egy-egy óriás a tó szélébe kihelyezett szerelékemre, így ezt semmiképpen sem hagynám ki a helyedben.
Hambalkó András
„Kedves Tamás!
Sokan mondják, hogy pontyhorgászatnál a feltűnő színű csalik sokkal fogósabbak, mint a naturális színű változataik. Szerinted fogósság szempontjából van különbség két ugyanolyan aromájú, de különböző színű csali között?”
Haskó Tamás:
Szia, András!
Szeretek kísérletezni a különböző színű csalikkal, engem is nagyon érdekel, vajon mennyit is számíthat a kapás elérése folyamán az állítólag gyengén látó pontyok esetében. A tapasztalatom az, hogy igenis komoly jelentősége van a csali színének szinte minden évszakban. A versenyeken is jól látszik, hogy a horgászok jelentős része váltogatja ezeket. Az én kedvencem a piros és a narancs, ezek szinte egész évben eredményesen működnek, de a téli, passzív hónapokban jobb eredményeket értem el a sötétebb színű, barna vagy fekete színek irányába elmozdulva.
Kulcsár Dániel
„Kedves Tamás!
Ahány horgász, annyiféle szokás. Van, aki a nagy iszapra, van, aki az iszapváltóra és ezzel együtt a kisebb iszaprétegre és van, aki a kőkemény aljzatra esküszik. Te mi alapján választod meg, hogy hova teszed le a végszerelékedet? Iszap és iszap között lehet különbség?”
Haskó Tamás:
Kedves Dániel!
Valóban, ahány pontyhorgász, annyi szokás, de én úgy gondolom, hogy ez vízterülettől függ leginkább. A pontyok – főleg a nagy öregek – jellemzően ugyanazt a területet járják be a tavakon, én ezért is kedvelem az iszapváltókat, amelyeket jellemzően járnak a halak táplálkozás közben. Iszap és iszap között óriási különbség lehet, amit én ilyenkor vizsgálni szoktam, hogy véletlen se legyen a csalim környezetében rothadó, büdös iszap, mert tapasztalataim alapján a csali aromáinak érvényesülését az ilyen aljzat teljesen ellehetetleníti.
Baki András
„Szia, Tamás!
Tudom, hogy te is szeretsz szabadidőben ragadozóhalakra horgászni. A horgászok többségét megosztja, hogy milyen előkét használjanak a csuka horgászatánál. Te mit javasolsz? Van különbség wolfram és fluorocarbon előke között?”
Haskó Tamás:
Kedves András!
Szeretném előre leszögezni, hogy nem tartom magam profi pergető horgásznak, de valóban, szabadidőmben sokat pergetek az utóbbi néhány évben. Kezdetekben én is sokat használtam a wolfram előkét, de aztán szembesültem a különbséggel versenyszituációban, ahol egy mellettem horgászó horvát versenyző lényegesen több akciót ért el fluorocarbon előkével. Ennek fő oka, hogy a csuka táplálkozása során nagy szerepet játszik éles látása, és ha kiszúr bármi szokatlant, a kapás bizony el fog maradni. Én azóta is kizárólag fluorocarbon előkét használok csukázásnál, amelyet legtöbbször 0,50 vagy 0,60 mm vastagságú zsinórból készítek krimpeléssel, ami remek elfoglaltság, ha hétköznap akad egy-két szabad órám, így mire a klasszikus csukás idő elérkezik, az előketartóm felkészülten várja a pergetős napokat.
Írta: Haskó Tamás
