Felső-Tiszai kalandok XII. rész - Tiszai csónak születik

Felső-Tiszai kalandok XII. rész - Tiszai csónak születik

Az előző szezonban egyre többet horgásztam a Tiszán. Volt, hogy partról feederrel, de volt, hogy csónakból pergetve kergettem a halakat. Minél több horgászaton voltam túl, annál több rálátásom volt arra, hogy amint az ember a „vízen” ül és nem a partról próbálja megfejteni a folyót, egyszerűen kinyílnak a lehetőségek a halak megfogására. Egy telefonon érkező kérdés adta meg a végső döntést, hogy belevágjak egy saját csónak készítésébe: „mit kérsz születésnapodra?”…

A telefon édesanyámtól jött, hogy döntsem el, mit kérek tőlük születésnapomra, mert szeretnének olyan ajándékot adni, aminek igazán örülök. Így pár másodperc gondolkodás és fejszámolás után meg is mondtam a választ: 15 szál 6 méteres, colos fenyődeszkát!

Még szerencse, hogy telefonon beszéltem a szülőkkel, mert így nem láttam a meglepett arckifejezésüket. Már fel voltak készülve egy mobiltelefon, LCD tévé kategóriájú kérésre, de végképp nem gondoltak ilyen jellegű dologra.

Az elméleti döntés megszületett, kezdődhetett a csónak projekt megvalósítása!

Péter barátom csónakját már sokszor használtam, így egy olyan csónakról vehettük le a méreteket, ami valóban jól működött

Első feladat az volt, hogy találjak egy olyan csónakformát vagy épp tervrajzot, amit meg szeretnék valósítani. Ebben a választás nem volt túl bonyolult. Karászi Péter barátom csónakjából már nagyon sokat horgásztunk, ami - a tapasztalatok alapján - egy igazán jó és stabil csónak. Ő is baráti segítséggel készítette el ezt a tuti kis vízi járművet, melynek méreteit ő is egy tokaji csónakról, Tóth László pergető horgász csónakjáról mérte le. Ami biztos, ez a csónak azt tudja, amire nekem szükségem lesz: stabil, biztonságos, kényelmes.

Nagy, biztonságos, stabil csónak, így nem zsákbamacska készült

Nagyon nagy szerencsém volt azzal, hogy a baráti társaságban volt olyan ismerős, akik hobbiszerűen építettek előző években csónakokat, így ők képben voltak a legfontosabb lépésekben, mit hogyan is kell elkészíteni. Németh Andrissal - aki felajánlotta segítségét a csónak elkészítésében - egy ( korábbi cikkemben) már találkozhattatok.

Andris barátom az egyik, aki már több tiszai csónakot keltett életre

A mintacsónak kiválasztása után a méretek levétele következett. Erre egy szép decemberi délutánon került sor. Itt alaposan körbemértük a csónak fontos adatait, valamint lefényképeztünk minden olyan fontos pontot, ami segít majd nekünk a csónak elkészítésénél.

Alaposan lemértük a csónak minden méretét
A fontos részekről fénykép is készült

Méretek megvoltak, következhetett az anyagbeszerzés. Nem is gondoltam, hogy milyen nehéz feladat 6 m-es fenyődeszkát venni. Több megoldás létezhet arra, hogy meglegyen a megfelelő faanyag. Az egyik, hogy nyers (nedves) deszkát kell venni, amit pár hónapra le kell tenni valami száraz helyen, hogy szépen lassan száradjon. A másik lehetőség, hogy szárított fenyődeszkát vesz az ember. Mindkét verziónál lehet venni hagyományos lucfenyőt, vagy sokkal strapabíróbb - és drágább - borovi fenyőt. Ha nagyon nedves a fenyőfa (még viccesen mondtuk is, hogy ezen még reggel a rigó fütyült), amiből a csónak épülne, akkor a fa összeszáradásakor hatalmas rések alakulnának ki a deszkák között.

A jó faanyag beszerzése sem volt egyszerű feladat

Ha viszont csont száraz a fa, azzal akkor lehet probléma, amikor megdagad: még a csavarok fejét is letépné dagadás közben! Ilyenkor legyen okos az ember… Én a száraz fa változatot választottam és nyakamba vettem a várost, a környező fatelepeket. Amit venni akartam: 6 méteres, gyalult, colos, száraz fenyődeszka. A válasz roppant egyszerű volt: nincs. Végül találtam egy fűrésztelepet, ahol volt 6 méteres - nyers - sima fenyő deszka. Nagyon észnél kell ám lenni, amikor az ember fát vesz. Én lepődtem meg legjobban, amikor az egyik helyen ~ 55.000 Ft volt 1 m3-nyi nyers fenyő, míg egy másik helyen 105.000 Ft volt ugyanolyan fa.

Felpakolva az autóra, irány a másik fatelep, ahol a szárítás következett

Így nem volt más lehetőség, megvettem a ~ 0,4 m3-nyi fenyődeszkát és átvittem egy olyan fatelepre, ahol vállalnak szárítást és gyalulást. Ennek a faanyagnak a szállítása sem egyszerű feladat. Sima személyautóra nem igazán fér fel, pláne ha azt is hozzátesszük, hogy igen kicsi az, ami a KRESZ szerint kilóghat előre és hátulra. Mindegy, mi megoldottuk :). Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a 15 szál fenyődeszka a tetőcsomagtartót ráhajtogatta a kocsira… :(

A hatalmas szárítóban kb. 2 hetet töltött a faanyag…
… majd utána indulhatott a szerelés helyszínére

Az alja és az oldala már megvolt a csónaknak, az eleje, a hátulja, valamint a merevítő bordák viszont még hiányoztak. Itt - Andris javaslatát követve - elmentünk a helyi Tüzép telepre és ott vettük keményfa rönköket, azokat vágattuk fel első és hátsó tükörnek, valamint a bordáknak való fának. Miért volt ez nagyságrendileg gazdaságosabb? Mert bármilyen kész, száraz, méretre vágott faanyag sokszorosába került volna, mint így ez az egész. Az egész keményfa mennyiség került 6.000 Ft-ba, míg kb. 2 balkonnyi faáru került volna ennyibe.

A 6 méteres deszkák leszállítva

Balkon, első tükör, hátsó tükör… Ezeket a szavakat - melyeket Andris használt - nekem még szokni kellett, sokáig nekem ez szimplán eleje, hátulja, és bordák voltak. Tehát megvolt a faanyag a bordákhoz, már csak azt össze kellett állítani. Itt egy egyszerű megoldást alkalmaztunk, megkerestünk egy helyi asztalost, aki némi szárítás után összecsapolással kiválóan elkészítette a bordákat. Hogy milyen szögre? A mai napig nem tudom, megmondtuk neki, hogy a hátsó tükör szélessége alul 80, felül 100 cm, magassága pedig 38 cm. Ebből gond nélkül ki tudta számítani a tükör és a bordák megfelelő szögét, a méreteket pedig megadtuk neki, hogy milyen szélesek legyenek. Nem is volt ezzel több gond, pár nap múlva ott sorakoztak a kiváló keményfa merevítők a műhelyben.

Asztalosnak rutinfeladat, míg én tuti eltöltöttem volna vele jó pár napot, hogy ilyen szépen csapolt, méretpontos bordákat és első, valamint hátsó tükröt kapjak

Már csak egy dolog volt hátra az előkészületek sorából, mégpedig a bordákat merevítő vasak elkészítése. Ebben a munkafolyamatban apósom ajánlotta fel segítségét, aki rendkívül ügyesen bánik a flexszel és a hegesztővel. Ezek a vasak rögzítik megfelelően a bordákat, a bordák által bezárt szöget. Hiába vannak azok megfelelően összecsapolva, faszeggel rögzítve, ezek a vasak teszik lehetővé, hogy lehessen húzni vonni, forgatni a csónakot, ne engedjenek el a ragasztások a bordákban. Apósom, Dr. Nagy Ferenc, olyan alapos volt, hogy a vasakat összepárosítva fel is fúrta a bordákra, majd megszámozva azokat levette, lefestette, így minden előkészítés kész volt ahhoz, hogy nekiláthassunk összerakni a csónakot.

Elérkezett az első nap. Andrist elkísérte egyik kollégája is, így gyakorlatilag 4-en vágtunk neki a projektnek. Ők ketten vitték a munka érdemi részét, nekem a „hozd ide”, „fogd meg itt”, valamint a ballaszt, azaz a nehezék szerep jutott: „ülj ide és nyomd le” :)…

Apósom, Feri bácsi, no meg Andris a balkonok vasalását rögzítette
A kiálló csavarfejeket flexszel vágták le

Először a bordákra raktuk fel a vasakat, valamint elkezdődött azok „rézselése”. Hogy az mit jelent? Először én is csak néztem, mint piaci hal a szatyorban, de a Mesterek elmagyarázták, hogy a balkon deszkákat, valamint az első és a hátsó tükröt a fenékdeszkák és az oldalsó deszkák dőlésének megfelelő szögbe kell gyalulni.

Alakul a mű… :)
… közben Andris kollégája, Farkas Laci a rézselésen, én pedig az élek lecsiszolásán munkálkodtam - mint látszik, nekem a csiszolópapír jutott, így tuti nem tudtam olyan nagyon belelendülni a munkába, hogy kárt csináljak :)

Bordák, tükrök dőlésszöge rendben, kezdődhetett a csónak összerakása. Átköltöztünk a műhely lenti részébe, ahol elfért a 6 méteres csónakdeszka és volt annyi hely, hogy feltehetően össze is tudjuk majd rakni azt. Lekerült az első deszka a földre és indulhatott a méregetés… Elő a fényképezőt! Míg Andrisék lelkesen méregették a bordák helyét, gondoltam, fotózok egyet. Erre megszólalt Andris: „na, ezt ne fotózd le, mert már elb@...tuk”. Jót röhögtünk, hogy egy deszka volt a földön, de már rossz volt.

„Na, ezt ne fotózd le, mert már elb… (rontottuk)” :)

A probléma természetesen nem volt súlyos, csupán az, hogy a deszkának arra a felére rajzoltunk fel mindent, ami a belső fele lesz majd, miközben a vázlatnak a külső lapon kellett volna lennie. Ezután fel is került az első - a leendő középső - deszkára az összes borda, és már ott állt a csónakom gerince.

Az első pillanat, amikor megjelenik a csónak leendő méretének körvonala

Mire észbe kaptam, úgy felpörögtek az események, hogy pikk-pakk ott volt átfordítva a csónakom két széle, bordái, no meg az alsó-középső deszka. Az első nap eddig jutottunk, de egészen pontosan délután 5 körül kezdtük meg a munkát a bordákkal és kb. este 10 órakor fejeztük be az első napi etapot.

Ahogy Andris megjegyezte, így már át lehetne kelni ezzel a csónakkal a Tiszán, csak nagyon gyorsan kellene mericskélni ki belőle a vizet…

Nagy az öröm, formálódik a csónak… Így már át lehetne vele kelni a Tiszán, csak gyorsan kellene merni a vizet… :)

Másnap szintén késő délután kezdtük neki a munkának. Mi volt erre a napra a jellemző? Kevés fotó, de nagyon sokat haladtunk! Először az alsó deszkák kerültek a helyükre - gyakorlatilag mire eszembe jutott, hogy kellene a dokumentáláshoz fotó, addigra a csónak alja már szinte teljesen készen volt.

Mire észbe kaptam, már fent volt jó pár deszka a csónak alján
A giga nagy szorítóval, csavarbehajtóval gyorsan lehetett haladni az alsó részen

Azért ennek a napnak is megszületett a mondása, mégpedig, hogy: „ugye ez az ajtó kifele nyílik?”… Egy pillanatra meghűlt bennünk a vér, mert egy utólag kialakított melléképületben dolgoztunk, és mi van, ha úgy nyílik az ajtó, mint egy átlag családi házon: befelé? Feri bácsi megnyugtatott minket, hogy kifelé nyílik, mert logikusan építette ő ezt annak idején…

Ugye kifelé nyílik ez az ajtó??? :)

A munka látványos része akkor lassult be, amikor elérkeztünk a szélső deszkákhoz, aminek a végeit már vágni kellett, hiszen a csónak orra keskenyebb, mint a középső része (így míg középen megvan a teljes szélesség, addig az orr résznél már vágni kell a deszkákat).

Előkerült a dekopír fűrész
Itt már nagyjából szögbe kellett vágni a deszkák szélét is
Dolgozott a gyalu…
A második etap végére már bedeszkáztuk a csónak vázát

A második nap is hasonló időpontban fejeztük be a munkát, mit előző este, tehát 10 óra körül, így a fenti képen a nagyságrendileg 10 munkaórás állapotot láthatjátok.

A harmadik napra már jóval aprólékosabb munkák maradtak, amit meg lehetett csinálni zárt térben.

A harmadik napon tovább szépült a csónak
Dekopírral vágtuk le a kiálló, felesleges deszka nagy részét, a finomhangolás a gyalura maradt
Végre kipróbálhattam én is a bordás koronggal való csiszolást… biztos, ami biztos, a keményfa fartőke élét bízták rám, azt a maga 5 cm-es vastagságával nem ronthattam el
Kész, ami így, felfordítva elkészíthető… ideje lenne a talpára állítani
Andris szerint ilyenkor a legszebb a csónak, innentől már csak csúnyít rajta az ember…

Tényleg nagyon szép látvány volt, amikor átfordítottuk a csónakot és előttünk volt az elmúlt napok munkája, annak eredménye. 13 szál 6 méteres deszkát használtunk fel a csónaktest elkészítéséhez, az első rész dobozolásához kellett egy szál, míg az utolsó középen hosszában kettévágva fogja a hablécet adni.

Harmadik napra maradt az első rész dobozolása…
… valamint Andris és Laci - mint a két fő készítő - első próbaútja is
Végére maradt a dedikálás
Készítették…
Érdekességképp ez volt a „tervrajz”, ami alapján nekiláttunk a csónaképítésnek. Kicsit harcedzett a papír, de ez volt a mérettáblázat

A csónak külső kezelését, vízállóságát poliészter műgyantával akartuk megoldani. Így gyakorlatilag lesz egy fa csónakra „ráhúzott” külső műanyag csónakom, ami tuti nem ereszti a vizet és időtálló. Ehhez a munkafolyamathoz azonban minimum 15 Celsius-fok hőmérsékletnek kell lennie, így arra még 1-2 hetet várni kellett. Zárt térben, no meg télen ezt nem célszerű végezni, mivel irgalmatlan fűtési költséggel járna, valamint igencsak büdös és az egészségre is káros a polésztergyanta kötése közben felszabaduló gázok belélegzése.

Így állt ekkor a csónak, várta a jó időt a gyantázáshoz, no meg a vízre tételhez…
Ide is kell még pár fok melegedés, hogy vízre lehessen tenni az új csónakot!

20 nappal később…

Csaknem 3 hét kellett végül, hogy a külső hőmérséklet elérje a gyantázáshoz szükséges 15 Celsius-fokot.

A csónak még nincs a víz közelében sem, de a kötelező tartozékok egy része már megvan - a gyerkőcök nagy örömére

A március 15-i négynapos hétvége volt az első olyan alkalom, amikor az időjárás megfelelő volt, bár még ezeken a napokon is csak 11 óra után kúszott a hőmérő higanyszála a kívánt magasságba. Mivel igencsak gyors a műgyanta kötése, ez nem egy nyugodt, lassú munkafázis. Szerencsére még egy horgászcimbora, Imre Csabi is bekapcsolódott a hatékony munkába, így gond nélkül vágtunk neki a feladatnak. Ők már végigjárták a gyantázás buktatóit, így az én csónakomnál már sok hibalehetőséget előre ki tudtunk kerülni.

Első lépés az üvegpaplan méretre vágása

Itt tudtam meg, hogy a látszólag teljesen homogén üvegpaplannak van ám színe és fonák oldala is. Ha a színével kifele helyezzük fel a csónakra, szinte gond nélkül kenhető rá a gyanta, míg ha a „szöszösebb” oldal van kifelé, akkor a henger szépen kiszedegeti az üvegszálakat és fél óra múlva már úgy nézünk ki, mint egy jeti.

Hosszanti alsó méret megvan. Kezdődhet a gyantázás

Egy kilónyi műgyantához hozzáadtuk a katalizátort és indulhatott a stopper, bár ez nem órára működik, hanem amikor már jobban tapad és többet tép fel, mint amennyit szétken, akkor már túlzottan megkötött a gyanta. Mivel sokan voltunk, szaporán haladt a munka. Katalizátor, kenés… és így ismétlődött folyamatosan.

Paplan felemel, gyanta aláken…
… majd rá sok-sok gyanta, és elhengerelni
Az üvegpaplan el is tűnik a gyantában, csak az üvegszálak látszanak közelről

Miután ezzel megvoltunk, következett 1 nap száradás és jöhetett a poliészter TopCoat külső gél réteg. Ez hivatott megvédeni a műgyantát a savas kémhatású víz lassú maró hatásától, valamint ez időjárásálló és színezhető is. Ez a csónakom esetében „Haldorádó kék” szín lett, de volt, aki strandkorlát kéknek titulálta. Nekem tetszik, ez a lényeg.

Kék színű poliészter gél védőréteg került fel legvégül
Kék színű lett a csónak
A gyerekek mindenáron segíteni szerettek volna, így ők is kivették a végén a munkából a részüket

Végezetül azok számára, akiket érdekel, néhány sor a költségekről…

- 15 szál colos, nyers fenyődeszka: ~ 17.000 Ft
- szárítás, gyalulás: 14.000 Ft (ebből a gyalulás volt szerintem irreálisan drága, mert míg a szárítás 5.000 Ft, addig a gyalulás 9.000 Ft volt. Lehet, ennél a pontnál vertek át, mert hozzáértők szerint ez a munkafolyamat nagy automata gépeken 15 szálnál nem több mint 5 perc munka, és van, ahol ezt egy ezresért megcsinálták volna.
- nyers keményfa a bordákhoz felvágással együtt: 3.000 Ft
- bordák, tükrök elkészítésének munkadíja: 5.000 Ft
- 2 szál 30-as laposvas a bordák merevítéséhez: 5.000 Ft
- szegek, csavarok: 1.500 Ft
- lábrácshoz, ülőfelülethez deszka: 6.000 Ft.

Csabi tanácsára az ülődeszkákat is legyantáztuk, így ha eső után megyek ki horgászni, egy mozdulattal szárazra törölhetők, míg ha kezeletlen lenne, akkor az átázott fa sokáig nedves maradna

Tehát ez így, anyagárban 51.500 Ft. Ehhez jön még hozzá a külső felületkezelés költsége, ami gyantázásnál harmincezres tétel. Ezt én a netről vettem meg a www.mugyantak.hu -tól, ahol nagyon sok hasznos infót kaptam a cég kollégáitól, hogy hosszú életű legyen a munkánk!

Egyéb módokra (szurok stb.) nem tudok árat. Amire még szükség van a gyantázásnál, azok a hengerek, melyeket a munkafolyamat végén lehet is kidobni, mert úgy beleköt a gyanta, hogy kemény lesz, mint a kő.

Ami viszont - mint ahogy az ismert reklámban is elhangzik - megfizethetetlen tétel: a horgászbarátok és apósom segítsége, amit ezúton is szeretnék megköszönni!
Nemsokkal később vízre is került a művünk!

Írta: Takács Péter (t_peti)

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: