Három év a Dunán - Őnökre hangolva

Három év a Dunán - Őnökre hangolva

Kezdetben snecit úsztattam a felszínen vagy a fenekező szerelésen lebegtettem a kishalat, így kezdtem balinos pályafutásom a helyi egyesület taván. Tizenhét évesen elhatároztam, hogy én a Dunán fogok pergetni, mint a „nagyok”. Megvettem az első pergető botom, egy maréknyi wobblert és belevágtam. Mindig is érdekeltek ezek az okos, precíz, nehezen becsapható ragadozók. Kész kihívásnak éreztem becserkészésüket: tajtékzó rablásaik ugyan elárulják kilétüket, de a műcsalit megetetni velük, korántsem ilyen egyszerű…

Kezdeném is rögtön az elején, a felszereléssel: akárcsak süllőre, úgy balinra is kétféle botot használok. Szeretett Dunánkon minden cuccnak van létjogosultsága, az ultra light bottól az extra heavy változatig. A „kisbotom” egy egészen finom, 2-8 grammos light pálca, kis csalikhoz, 206 centiméter hosszúságban. Ezt akkor használom, amikor a balin kifejezetten az apró ivadékhalakat eszi, tehát ezekre áll rá. Ilyen esetben a nagyobb műcsalik gyakran érintetlenek maradnak, teljesen figyelmen kívül hagyja azokat, egyszerűen nem azt keresi, nem látja benne a táplálékot. A másik, szintén ide tartozó szituáció, amikor nyáron, alacsony vízállásnál, a letisztult vízben nehéz megetetni bármilyen műcsalit az őnökkel, ekkor jön képbe a kis csali minél vékonyabb zsinórral és tempósan vezetve. Ezt véleményem szerint még inkább nehezére esik megnézni, főleg ha izomból húzzuk, ám még ezeket is gyakran képes olyan pontossággal, kőkeményen megütni, hogy a horog nem akad halunkba. Talán az állával üti meg a csalit, nem tudom, de elképesztően gyorsak és számítóak tudnak lenni.

Sikerült becsapni
Szájában látható maradványok
Formásabb őnök is elcsábulnak a pici csalikra
Sajnos a kölykök is
Elengedés előtt még egy fotó

Nagyon ritkán használok előkét, ha balinra horgászom. A halak jelentős részét direktben használt fonott zsinórral fogom fluorokarbon vagy bármi más előtét nélkül. Ami a zsinórokat illeti, a light cuccon 8-as nanofil van, mivel ezzel tudom a kis csalikat kellő távolságra eljuttatni - ez szépen siklik át a gyűrűkön dobásnál, a fonottal ellentétben, legyen az bármilyen vékony is. A másik, erősebb wobbleres botomon 10-es fonott van, ritkábban 12-es, ha a helyzet megkívánja. Ez kellően erős ahhoz, hogy a viszonylag súlyos csalikat is bírja, rávágáskor/bevágáskor pedig ne szakadjon el. A bot 240 centiméter hosszú, kezes és gyors, ha parti, wobbleres peca a cél. A felszerelést a műcsalikhoz igazítom, nem pedig a halakhoz. Univerzális pergető nincs, ami megfelelne minden körülményre, ezért nem árt beszerezni legalább két botot, ha valaki komolyabban szeretne foglalkozni a témával. Műcsalikról dióhéjban: közepes tempóval húzom az élethű, táplálékra hajazó wobblereket, ha ez nem működik, akkor váltok tempósra. Ha egyik sem jön be, akkor elriasztottuk a halakat a pályáról vagy ki kell őket hozni a sodrukból valami idegesítő színű, mozgású - vagy hangú - műcsalival. A balinoknak ezt az agresszív magatartásformáját még nem ismerem igazán, ezért erről nem is szeretnék írni bővebben.

A szezon első balinja
Még három társa követte egy fotóra
Színes falat - bezúzva
Hajnali apróság
Merítőben a termetes fenekeszeg
Nem mai korosztály

Ha megtaláljuk a küszök éjszakai tartózkodási helyét, jó eséllyel foghatunk balint még éjjel is, azonban az őnök ízlése és magatartása nagyon változatos: ami az egyik nap működik, az nem biztos, hogy a másik nap is jó lesz és felkelti majd a halak érdeklődését. Megtörtént, hogy heteken keresztül csak éjszaka sikerült balint fognom, majd egyik napról a másikra süketek lettek az éjjelek, érintetlenül maradtak a wobblerek. Próbálgattam a különböző napszakokat, csalikat és vezetési technikákat. A nyári hónapokban kiemelkedő eredményeket sikerült elérni napközben, rekkenő hőségben, amikor a víz és levegő hőmérséklete eléri a csúcspontját. Átlagsúlyban a legnagyobb balinokat ezek a napok adták, melegben is be kell vállalni a pecát, nincs mese. A halak mozgására is figyelni kell, sokkal nagyobb esélyünk van megfogni őket, ha nem tudják, hogy jelen vagyunk. Számtalanszor előfordult, hogy szinte „elbújva” dobtam a csalit a halak elé - nem vettek rólam tudomást -, így azt gyorsan le is verték.

Torkos siheder
Sötétben kapott
Éjféli bandanagy

Kicsit gondolkodni kell, összerakni a részleteket, hogy mikor, mit, miért és hogyan csinálunk. Minél többet vízen vagyunk és pergetünk, annál nagyobb lesz a tapasztalat és a rutin. Aki folyton csak a Netet bújja, próbál infók alapján tájékozódni, „mások halait” megfogni, és irigy, mert lusta, hogy saját „ösvényét” kitapossa, az ne várjon nagy csodákat a Dunától. A balinpergetés olyan, mint egy kirakós játék: megfelelő csali a megfelelő helyzetre, plusz egy kis ügyesség, és a siker nem marad el.

Megérdemli a szabadságot
Kegyelem a legyőzöttnek!

Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: