„Nagykanállal eszik az életet”

Ősszel, ahogy csökken vizeink hőmérséklete, úgy nő ragadozóhalaink étvágya. Ilyenkor már nem kell olyan sűrűn nyúlnunk a nyáron fogósabb apró csalikhoz. A hideg vízben a ragadozóhalak többsége előnyben részesíti a nagyobb, könnyen megszerezhető táplálékhalakat. Felkerülhetnek hát a nagy wobblerek, óriás plasztikok és a jókora támolygó kanalak is…

A Bodrog folyón előszeretettel pergetek támolygókkal, hiszen nagyon sok szép élményt szereznek nekem a különféle villantók. Ezek a csalik jól dobhatók, lassan és sokrétűen vezethetők, és pont ezért rendkívül fogósak. A jókora kanalakat ősszel nemcsak a csukák szeretik, de más ragadozóhalakat is becsaphatunk velük. Én például rendszeresen fogok csukázás közben balinokat meglepő helyeken, sekély vízben, ráadásul ezekkel az őnök számára túl nagynak tűnő csalikkal.

Előszeretettel használok Rapala Blue Fox Inkoo villantókat
Balin jött a csukának szánt kanálra
Egy jókora balin és az Ottó Bácsi Lutra villantó

A támolygók fogóssága abban rejlik szerintem, hogy a ragadozóhalak különösen nagy és könnyen megszerezhető tápláléknak nézhetik őket, mivel sérült, vergődő kishal benyomását keltik bennük. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor támolygó villantóval horgászunk; arra kell gondolnunk, hogy minél inkább elérjük a kedvező hatást. A csali megfelelő prezentálása tehát nagyon fontos.

Csukatanya
Jó szakasz következik…
Ígéretes hely a Bodrogon

Csónakommal igyekszem mindig úgy belőni a megfelelő távolságot a parttól, hogy az előttem lévő folyószakaszon található akadókat könnyen és hatásosan tudjam meghorgászni. Ez azt jelenti, hogy minél közelebb akarok kerülni az adott tartáshoz anélkül, hogy megzavarjam a sekély vízben tartózkodó halakat.

Ősszel sem ritka vendég az ekkora balin
Hopp! Ott repül a kanalam! Ez a csuka meglógott…

Habár a sekély vízben fellelhető táplálékgazdagság megrészegíti a csukákat, és ilyenkor hajlamosak óvatlanná válni - többször követik le a csalit és egészen közel, a csónak mellett rabolnak rá -, azért próbálok minél csendesebb maradni. Érdemes közelebb kerülni a parthoz, nemcsak azért, mert az akadók meghorgászása is könnyebb így, hanem azért is, mert ha elég közel vagyunk, hatalmas élményt élhetünk át, ha végig szemmel tudjuk követni csalink mozgását a víz alatt. A letisztult vízben ilyenkor látjuk, hogyan „működtetjük” a villantót, valamint azt is, ahogy egy krokodilpofájú ragadozó előtűnik a semmiből és fejvesztve ront csalinkra.

Felszín közelben terelgetve
Csukaportré

A partot legtöbbször alulról dobom, mint éjszakai harcsázásnál nyáron. Így könnyedén be tudok dobni a bokrok alá, valamint pontosan a kívánt helyre tudom ejteni a villantót. Folyóvízen a kanyarok belső ívén kialakult sekély vizek a legjobb csukás helyek. Az elöntött tuskók, elsüllyedt faágak, félig vagy teljesen vízbe dőlt fák mind-mind potenciális csukatanyák, amit érdemes megdobnunk.

Még bukfencre készül
Már kezelhetőbb
Most már felfeküdt, megfogható

A botspicc emelésével és leengedésével kontrollálom a támolygó merülését. Folyamatosan kontaktust tartok a csalival, még akkor is, amikor megállítom a bevontatást és épp hagyom süllyedni azt. A „fémek” egyébként több lehetőséget hordoznak magukban, mint azt elsőre gondolnánk. Vezethetjük egyenletesen, de szakaszosan vagy rángatva, emelgetve is. A legjobb talán az, ha apró, csuklóból indított pöccintésekkel húzzuk, és néha hagyjuk billegve süllyedni, lehetőséget adva így a ragadozóknak a támadásra.

A vörös szín gyakran verhetetlen

Ne ijedjünk meg a nagy kanáltól, a csukák egészen biztosan be fogják támadni, ha jól vezetjük. Sokkal fontosabb a fém vastagságát figyelembe venni és a megfelelő súlyú csalit kiválasztani egy adott helyhez. A tíz gramm körüli kanalak még alkalmasak az igazán sekély vizek eredményes meghorgászására, de a nehezebbeket már nem tudjuk jól mozgatni kis vízen.

Barátnőm horgászik, én pedig fotózom

A nagy felületű, vékony lemezből készült kanál tehát lassabban is vezethető, lassabban is süllyed és nyilván sokkal nagyobb hal látszatát kelti a ragadozóban, mint egy hosszúkás, vékony villantó. Mindent összevetve úgy gondolom, megéri nagy támolygókkal csukázni, mert ezek a halak nagykanállal eszik az életet.

Színpompás őszi ragadozó

Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Rónavölgyi Edina és Szalai Gábor László

Kommentek
Kapcsolódó írások
Csukakalandok kánikula idején
Szalai Gábor László 2011-07-18
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: